Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 14.- szerda

- Foglaljuk össze! Miri december 4-én eltűnik. Előtte két nappal osztályfőnökit kap, előtte három nappal osztályfőnökit kap, előtte egy nappal pedig fejbe dobják egy gesztenyével és monoklija lesz. 5-én Ádi megtalálja Miri naplóit. 6-án Ádi és az anyukája Marciéknál mikulásoznak, ahol Ádi megtalálja Miri Marcinak szánt levelét. 7-én Ádi megnézi a kori pálya kameráit és konstatálja, hogy Mirit nem elrabolták, hanem önszántából ment el. 8-án... semmi érdekes a nyomozás szempontjából. 9-én Ádi megtalálja Miri neki szánt borítékát. Annyi áll benne, hogy ott lesz, hol Ádi nem keresné. 10-én... megint semmi. Mi van veled?! 11-én Ádi találkozik Mátéval, akinél bár van boríték, a tartalmáról még semmit nem tudunk. A nap fénypontja, amikor kitaláljuk, hogy kiknek írhatott Miri levelet. 12- én Petra is megkapja a saját borítékát, melynek a tartalmát most inkább ne feszegessük. 13-án, azaz tegnap Zsina és Ákos is megkapták a levelüket. Ennyi.
 Pár perces kínos csend követi Lara monológját. Én ezt majdnem betéve tudom, úgyhogy unottan nézegetem a pókot a suli külső falán, és azon gondolkozom, hogy nem fagy meg.

- Gyönyörűen összefoglaltad, köszönjük. Biztató volt- szólal meg Csinszka gúnytól csöpögő hangon.
- Mire akarsz kilyukadni?- kérdezi Petra.

- Arra, hogy a kérdések száma folyamatosan nő, de a válaszoké nem. Miért? Mit nem veszünk észre?- akad ki Marci.
- Hülyeség. Két kérdésünk van: hol van, és miért ment el. A nagyobb gond, hogy eltelt 10 nap, és még mindig nincs válaszunk... semelyik kérdésre- mondom, és ezzel öt teljes másodpercre elhallgattatom a társaságot.
- Mert rohadt tinik vagyunk, Miri pedig fényévekkel okosabb nálunk. Úgy tűnt el nyomtalanul, hogy mi folyamatosan azt hisszük, nyomok százait hagyta ránk. Srácok, szerintem nem fogunk rátalálni, amíg ő nem akarja- mondja Máté.

- És ezzel szerinted el van intézve a dolog? Ember, én ígéretet tettem Anyámnak, hogy karácsonyig hazahozom a húgomat. Őt jelenleg ez tartja életben!- fakadok ki.
Megint mindenki elhallgat. Emésztik a hallottakat.
 A suli lépcsőjén ülünk éppen, a hatodik óra után. Ákos, Anya és Zsina kivételével mindenki itt dekkol, aki megkapta már a levelét, vagy biztosan tudjuk róla, hogy köze van Miri eltűnéséhez.
- Én azt mondom, vessük össze a leveleket. Csak lesz benne egy kapocs- ötletel Lara, mire Máté felhorkan.

- Nem akarok szemét lenni, tényleg. De ha Míra azt akarta volna, hogy "vessük össze a leveleket", akkor egy borítékba teszi mindenkiét, nem tizenháromba- rázza a fejét, én pedig rádöbbenek egy nagyon fontos dologra: van, aki tudja a kérdésekre a válaszokat. Ha azt nem is, hogy hol van, de hogy miért ment el... Máté tudja.

- Szerintem jegeljük egy kicsit ezt az egész ügyet, jó? Mármint, tíz nap van karácsonyig. Ajándékokat kell vennem- improvizálok, és Marcira nézek. Felvonja a szemöldökét, de azért segít.

- Még nekem is be kell vásárolnom. Szóval... mi most megyünk- jelenti ki, és elindul. 

- Tesó, nagy a gáz, ha már a karácsonyt használod ütőkártyának- csóválja a fejét a legjobb barátom.

- Anya is mondta már... Marci, ha lenne valami, ami segíthet Miri megtalálásában, elmondanád, ugye?- teszem fel egyből a nekem fontos kérdést.

- Az jár a fejedben, hogy Máté miért nem akarja megmutatni a levelét- jelenti ki.

- Tudom, hogy tud valamit, oké? Muszáj elolvasnom azt a levelet- mondom.

- Elolvasod, ígérem- nyugtat meg, és próbál szemet hunyni afelett, hogy az előbb kitérő választ adott. 
- Szerinted mit vegyek Csinszkának?- váltok témát.

- Csak balhés és korhatáros dolgok jutnak eszembe, úgyhogy mást kell megkérdezned- von vállat.
- Te vettél már valamit Larának?- kérdezem.

- Nem, mert semmi ötletem nincs. Mármint, oké, most, hogy Miri eltűnt, összeszoktunk, meg kiderült róla, hogy egész rendes, de ettől függetlenül robotpókot vagy gumikígyót akarok neki venni- vallja be.
- Vegyél neki úszósapkát vagy úszó szemüveget- ajánlom.- Az olcsó és még örül is neki.

- Haver, te sokkal okosabb vagy nálam- közli röhögve.

- Meg akarom szívatni Csint- jelentem ki.

- Ő is rajzos. Ebből indulj ki- mondja, én pedig bólintok egyet.

- Nehéz napod lehetett, ha félmeztelenül járkálsz a lakásban este tízkor- csóválja Anya a fejét.
- Nálam ez normális- tárom szét a karom, majd nekilátok kaját keresni a hűtőben.
- Ádi, Szívem... tél van, és hiába fűtünk, alig van 18 fok. Odakint esni fog a hó- ül le az egyik fotelbe.
- Őszintén? Teszek rá. A hóesés a legkisebb gondom.
- Nem mondtam, hogy a hóesés gond. A testvéreden kívül... rendben vagy?
- Az a baj, hogy nagyon kevés téren nincs jelen. De őt leszámítva igen, rendben vagyok. A hoki például elég jól megy mostanság.
- Csak nincs megfelelő szuszpenzorod a holnapi meccshez.
- Honnan tudtad?

- Marci felhívott. a megszokott "De tényleg, Ani, nekem nem számít a kor" kezdetű beszólások után megkért, hogy hogy ha van időm, ugorjak be a plázába. Végül is, minden felszerelés közül ez a legfontosabb.

- Az ütőt leszámítva.

 Anya feláll és előkeresi a szuszpenzoromat. Oké, egy ágyékvédőt ad nekem, de sokkal többet jelent ez, mint bármi más (oké, én is tudom, ez baromira nyálas volt).
- Köszönöm. Tényleg... Holnap leszel a meccsen?

- Ki nem hagynám! Csináltam neked "HAJRÁ ÁDI" feliratú transzparenst.
- Ha elhozod, letagadlak.
- Úgyse mered!

- Anya... végül is, mit írt Miri a levelében?
- Tudod, Kincsem, a testvéred nagyon sok dolgot tanított nekem azóta, hogy megszületett. Amíg apátok élt, addig őt is tanította. Hogy hogyan... csináljuk jól a dolgokat. Hogy hogyan ne hibázzunk. Mindig, mindenkinek ő volt a kedvence. Tudod, mert ebben nőttél fel. Nekem emiatt mindig is volt egy kis bűntudatom. Mert, Ádi, veled nem szoktunk órákat beszélgetni, rád nem kellett... vigyázni. Mert te szavak nélkül is elmondtad, hogy köszönöd szépen, de te tudsz magadra vigyázni. És tudod, mindig foglalkoztatott, hogy "taníthat" engem olyasvalaki, aki huszonhat évvel fiatalabb nálam. Hogy ő... vesz e valakitől leckéket. A levelében válaszolt erre a kérdésre. Vesz, Kincsem. Tőled.

- Anya, ez nagyon szép... annyira, hogy mindjárt szivárványt hányok. 
- Te hoztad fel a témát, én csak elmondtam, mit írt le a testvéred. És körítettem hozzá egy kicsit, hogy értsd is a lényeget.

- Miri biztosan nem ennyire hashajtóan írta le.

- Fiam, nem akarlak elkeseríteni, de a hashajtótól szarnod kell, nem hánynod.

-  Hah! És még te mondod nekem, hogy vigyázzak a számra. Mondd el még egyszer, csak most vegyük is fel!
- Nem volt ez olyan vicces, mint hitted...