Csütörtökön virradóra //BEFEJEZETT//

December 18.- vasárnap

- Ugye nem akarod megtartani?- kérdezi Anya reggel a kutyát simogatva.
- Most elviszem dokihoz, aztán meglátom. Ha nincs gazdája, nem viszem menhelyre- vonok vállat.
- És miből fizeted?- vonja fel a szemöldökét.
- Abból a pénzből, amit nyáron kerestem a jégpályán. 150 rugó két hónap alatt- válaszolom.
- Nem szólok bele, de ha idepiszkít, te fogod felszedni- egyezik bele.

- Egészséges, de nincs chipje- állapítja meg a doki.
- És azt lehet, hogy én örökbe fogadom? Pénz van nálam, tehetnénk bele chipet?- érdeklődöm. A tanáraimmal sem vagyok ilyen illedelmes, és remélem, hogy a hangnem a hapsinak is feltűnik.

- Megoldható- mosolyodik el a doki, és elkezdjük kitölteni a papírokat. Vigyorgok, mint a tejbetök.
- Mi legyen a neve?- kérdezi a hapsi felnézve a laptopjából. Elmúlt vagy 60, csodálkozom, hogy tudja kezelni.
- Graffiti- mondom hosszas gondolkodás után.

- Remek, egy rajz rajongó- kacsint rám, engem pedig szabályosan kiráz a hideg.- A szukád kb. egy hónapos. Vigyázz rá!

- Ádi... Olyan cuki, hogy belehaloook!- simogatja Lara a kutyámat (nem kell, mondanom, mi a kedvenc meséje, ugye?). Marci is nálunk van, de a mátés dolog óta nem igazán tudunk beszélgetni- legalábbis egymással.
- Mesélj, mit dumáltatok a Bence nevű taggal- kérem.

- Bercinek hívják- javít ki Lara-, és mint kiderült, együtt énekelt Mirivel az énekkarban. Az elmondása alapján épp csak kezdtek volna jóban lenni, amikor eltűnt.

- De akkor tényleg nem értek semmit. Mármint... nem is ismerték egymást- csóválja Marci a fejét.

- Mi állt a levelében?- agyalok. Szerintem még Graffiti is hallja, ahogy kattognak a fejemben a fogaskerekek.

- Egy kotta. Berci azonnal felismerte. Az a címe, hogy "Csütörtökön virradóra"- mondja Lara. Marcival várjuk az égi jelet, hátha bevillan valami, de nincs ilyen szerencsénk.

- Fogalmam sincs, mi ez- közli.

- Még életemben nem hallottam róla- bólogatok értetlenül.

- Először én is ezt mondtam. Aztán Berci elmagyarázta, miről szól- néz ránk Lara.

- És?- kérdezzük Marcival teljesen egyszerre.
- Srácok, két hétnek kellett eltelnie, de megvan az első olyan nyomunk, ami nem teljesen zsákutca!- mosolyog Lara, és odaadja nekem a telefonját. Meg van nyitva rajta a szöveg.

"Csütörtökön virradóra,
Megy a kislány a folyóra,
Fehér lábát mossa, meg is szappanozza,

A folyóba.

Utánaküldték a kappant,
Míg a kappan repült a szappan elmerült,
A folyóba.

Elmennék én tihozzátok,
De szemetes a szobátok,
Söpörd ki a házat, csókolom a szádat,

Minden este!"

- Milyen dalokat tanulnak ezek énekkaron? És mi az a kappan?- ráncolja Marci a szemöldökét. Velem együtt olvasott és nem hazudtolta meg magát: megint a lényeget fogta fel...
- Vonsz le ebből valamit?- kérdezi Lara tőlem feszülten.
- Hogy egy folyónál van, valami elhagyatott helyen- mondom.

- Bercitől is megkérdezted ugyanezt?- fonja karba a kezét Marci.

- Naná. Mondjuk neki már volt egy véleménye... Azt mondta, hogy ez egy nyom, és akkor ő csak egy eszköz a nyom közvetítésében- válaszolja Lara.

- Szépen összefoglalta. Nem csak ő eszköz. Mind csak eszközök vagyunk- sóhajtok.

- Figyelj, Ádi... kérlek, erőltesd meg magad. Tudod, miért választhatta ezt a dalt a testvéred? Mi csak két éve ismerjük őt...
- Mármint te ismered két éve. Én poronty koruk óta ismerem őket- veti közbe Marci.
- A lényeg, hogy te ismered őt legjobban. Neked van a legtöbb esélyed megtalálni- pillant rám Lara.

- Gondolkoznom kellene. Lehetne, hogy vásárlás közben gondolkozom? Csak mert le kéne tudnom a karácsonyt- mondom, mire mindketten (sőt, még Graffiti is) úgy néznek rám, mintha szellemet látnának.

- Haver, ezt mondd még egyszer. Felvesszük videóra, hogy te önként szóba hozod a karácsonyt- nevet fel végül Marci.

- Ezt ugye te sem gondoltad komolyan?- pillant rám Lara. Amit valójában gondol, az valami ilyesmi lehet: " Bitch, please. Ilyet a tacskóm játszópajtásának veszek, nem az anyámnak".
- Halálosan komolyan gondoltam- bólintok, és beteszem a kosárba az "Orvos vagyok. Injekcikóm is van. Nem félek használni" feliratú pólót.
- Nem akarlak kritizálni, de inkább vegyél tusfürdőt meg dezodort és reménykedj benne, hogy nem érti félre- javasolja Marci.
- Hiszed, vagy sem, ez olcsóbban kijön- rázom a fejem, és tovább keresek. A megfelelő felirat Miri számára még nincs meg.

- Marci, szerinted mi is ilyet kapunk?- szívja tovább Lara a vérem.

- Természetesen. Marcién az a felirat lesz, hogy "Ha nem mondod el, nem tudok segíteni", a tiéden pedig az, hogy "Ez a felső emlékeztet, hogy fogjam be"- vágom rá, mire mindketten elhallgatnak.
Ahogy járok körbe a boltban, elmegyek egy bögre mellett, amin egy decemberi naptár van. Biztos feledékeny, vagy talán csak szimplán hülye embereknek találták ki, de én nem ezért figyelek fel rá. Megnyitom a naptárat a telómon.

- Srácok... találjátok ki, milyen napra esett december 1-je- mondom, és feléjük fordítom a képernyőt.

- Nem lehet igaz...- néz Lara maga elé.

- Haver... amikor a városba költöztetek, még kiskorotokban... csütörtöki napra esett- ráncolja Marci a szemöldökét.

- Ahogy az is, amikor a mostani lakásotokba költöztetek- bólogat Lara.
- Ti ilyenekre hogy emlékeztek?- lepődöm meg teljesen (főleg Marcin).

- A naptárról jutott eszedbe, igaz?- mutat a bögrére.

- Aha- bólintok.- Még dolgozom fel a "Csütörtökön virradóra "jelentését.
- Egyébként... a bögrén rajta van a naptár, minek vetted elő a telód?- kérdezi Lara.

- Fogalmam sincs- tárom szét a karom.

- Egyszerűen csak hülye- segít ki Marci, és felmutat egy pólót.- Ha megtaláljuk a nővéredet...
- Mármint amikor megtaláljuk a húgomat...
-... odaadhatnád neki ezt. Mert szerintem nagyon illene hozzá.
Felém fordítja a feliratot, én pedig nevetni kezdek, ahogy elolvasom. Aztán Lara, majd végül Marci is. Ott állunk hárman a bolt közepén, mint három őrült, és nevetünk valami olyasmin, ami valójában egyáltalán nem vicces. Azonban annyira szürreális, hogy csak nevetni tudunk rajta. A könnyünk is kifolyik, és a hasunkat fogjuk.
"Elveszett és megkerült."