Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Magazinos várakozás

-JÁZIII! Mi aaa? -kiabált miután megérezte, hogy többé nem száraz a pólója.
-Semmi. Csak visszakaptad -mondtam és hátulról átöleltem.
Szándékosan úgy csináltam, hogy az ujjaimmal tudjam csikizni. Visítozva próbált kiszabadulni karmaim közül. Innen nem mész sehova. Muhaha. Felugrott. Ezzel maga után rántva engem. Egy pillanatra stabilan megálltunk, majd hátra estünk, mintha teknősök lennénk. Én alul felettem Eszti. Nem hagytam magamat megzavarni, folytattam a csikizését. Ő is támadni kezdett. Esélye sem volt ellenem. Bírkóztunk, én meg lerúgtam szandálát róla. Ez véletlen volt, de kihasználtam az alkalmat és neki estem talpának. Irónikus módon leesett az én topánkám is. Fetrengtünk a nevetéstől. Tökéletes időpontot választottunk. Senki sem volt ott, így nem tudtak minket flúgosnak hinni.
Porosan keltünk fel a földről. Leporoltuk egymást és a haza vezető utat végig nevettük.
A nap vége fele járva megvalósítottuk régebbi tervünket. Megmásztuk a szálloda mellett terpeszkedő hegyet. Kifulladva tértünk vissza csoda országból. A szobánkba menve azzal kellett szembesülnünk, hogy a leolvasókártyánk nincs nálunk. Mégis kiknél lenne, ha nem a fiúknál. Hívtuk őket, de nem vették fel. Írtunk az instájukra, hogy kizártak minket és kellene egy megmentő. Várakozás közben rámjött a pisilhetnék és kábé fél óra múlva Esztinek eszébe jutott az áprilisi interjújuk. A fiúk nem nézik a DM-jüket. Ó, hogy az a... Kitettünk egy képet amin mi vagyunk és a zárt ajtó. Megjelöltem rajta a létező összes profilukat és enyhén céloztam rá, hogy kizártak minket. Azért nem azt írtam, hogy ,,Marcus és Martinus Gunnarsen kizárt minket és jöjjenek ide most azonnal!", mert az egy kicsit feltűnő lett volna. Ha látják tudni fogják miről van szó. Elég, hogyha négyen tudjuk és a többi követőjük nem sejti, hol tartózkodunk mi. Inkább azt írtam, hogy ,,Várjuk a két szőke herceget, kulccsal a hátán!". Felraktam és bíztam benne, hogy látják és nincsenek kilóméterekkel arrébb.
Nem bírtam tovább. Leszaladtam a földszinten lévő mosdóba, de belémjött valaki. A padlón elhasaltam. Megfordított és felsegített. Fel sem ismertem egyből, csak mikor hozzám szólt.
-Rég találkoztunk Jin -mosolygott önelégülten. Igen, áltiban ő találta ki nekem ezt a becenevet és senki másnak nem engedte, hogy használja. Ilyen volt még a Ján -Nem hittem volna, hogy pont itt fogunk találkozni.
-Tudtad te azt nagyon jól...
-Emlékszel még rám?
Ki tud elfelejteni téged? Mert azt nagyon irígylem...
-Komolyan? -kérdeztem megilyedve?
Vajon mit akar most csinálni? Felelőségre von és megleckéztett, amiért nem válaszoltam? Mosolygott. Kajánul. Nagyon megilyedtem tőle.
-Halál komolyan.
-Reggel írtál, hogy felejtenélek el?
-Azt én honnan tudjam -nevetett könnyedén.
-Amúgy is mit hordtál össze te? Kinek pózolgatok és hol? Honnan szeded?
-Na vajon? Az újságból -a halántékánál körzött ujjával ezzel jelezve, hogy mit is gondol rólam. Azt, hogy hülye vagyok -Mit támadsz még le engem? Nem én vágom magamat kicsillagozott pozíciókba egy nyálas szökécske srác társaságában.
-Mi van? -kérdeztem értelmetlenül.
A kérdésem után egyből lekapta táskáját és egy köteg újságot nyomott a kezembe. Csaknem leszakadt a karom, mikor elengedte. Vékony madzaggal volt összekötve. Odavittem a kávézó egyik asztalához és ránéztem Tamásra-Nyugodtan tépd le.
Nem haboztam. Ahogy elszakadt a madzag szétcsúsztak a különféle magazinok. Érdekes módon ott virítottam én, Eszti és a két fiú az összesen. Két felirat váltakozott a címlapokon: ,,M&M legújabb barátnői" -miért? Voltak rajtunk kívül mások is? -,,Szimpla fanok is elegek csábításra? Úgy tűnik igen (Most interjúval együtt)".
Adtam bármikor interjút? Bárkinek? Nem. Senkinek se. Nem volt rá okom. De azért jó tudni, hogy van fiúm.
-Chh
-Na mi van? -kérdezte.
-Felvihetem őket, hogy elolvassam őket?
A szüleire nézett, akik a szoba becsekkolással foglalatoskodtak. Megvonta a vállát.
-Jövök én is -mondta könnyedén.
Hogyne... kaptál meghívót? Régen igen, de az lejárt Cejelmem. Lekopás van. Épp hőzöngeni akarok és kiborulni.
-Nem jó ötlet... -mondtam a lehető legegyszerűbben.
-Miért?
-Az hosszúú -igyekeztem nyomatékosítani.
Figyelembe se vett. Jött fel velem.
Mégis mit mondhattam volna? ,,Nem jó ötlet, hisz lehet, hogy megérkeztek Marcusék plusz a barátnőjük. És nem hiszem, hogy olyan kedves mosollyal néznél rá, mint rám régen és nem úgy, mint most -itt eltörne a mécses -Aztán lehet rám is rámjönne egy enyhe féltékenységi roham, ezzel lebuktatva magam és tagadnom sem lehetne az érzéseimet. Összevesznék mindőkkel. A végén Eszti vâllán sírnám ki magam. Aztán meg azon kapnám magam, hogy a magazinokat olvasom és egy öngyújtót vennék elő, azzal elégetném egyesével és a tenger vizével leborítanám, hagy ázzon szét a hamuja is. És többet nem látnának sem víz, sem tűz közelében. Szóval, hogyha ne talán nem sikerülnének a dolgok Maccel, akkor ez lenne a vége. Aztán lehet te lennél a vígaszom. Többé nem lenne a kifogásom, hogy osztálytársak vagyunk, így akadájtalanul összejönnénk. Ami azt jelentené szâmodra, hogy soha, sehova se utaznánk. Ezzel megfosztanálak téged a számodra fontos utazgatásaidtól, mivel csak akkor vagy szocialízálódva -ekkor köhintenék egyet és folytatnám, de nem untatlak tovább titeket.