Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Fodrászkodás

Fodrászok
-Mire készülsz? -kacagott.
Nevetését visszaverték a házak falai. Rendezett haja szúrta a szemem. Felemeltem a kezem és a szájához emeltem.
-Cssssh... tudom, hogy nagyon rossz és fáj, de Dr. Jázmin meggyógyítja a hajad.
-Ajajj. Ettől féltem én is -mondta és megnyalta mutató ujjam.
-Héj, ez az enyém...
-Ez meg az én enyém. Na ezt jól megmondtad Mac... -dicsérte magát miközben hajkoronájára mutatott.
-Ugye nem kented be semmivel? -megrázta a fejét, hogy nem. -Három, kettő, egy... -és rávetettem magam.
Óvatosan, de gyorsan motoszkáltam hajában. Úgy éreztem, hogy tökéletesen összeborzoltam. Hátráltam két lépést. Nem. Lehetett még rajta alakítani.
Amint újra megindultam felé, sarkon fordult és szaladni kezdett.
-Hova sietsz annyira?
-Minél messzebb tőled -kiabálta vissza nekem.
-Én is szeretlek Marcus! -álltam meg.
Megtorpant. Megfordult. Majd megindult felém. Mélyen a szemembe nézett. Hogy ezt honnan tudtam? Onnan, hogy én is az övét néztem. Rabja voltam. A sötétben is.
-Mit mondtál? -kérdezte értetlenkedve.
-Hogy én is szeretlek Marcus. Mit mondtam volna?
-Szóval így állunk?! -mondta és összecsapta kezeit.
Ördögi vigyort villantott. Most lesz végem.
Meglepetésként ért mikor megcsókolt. Gyorsabb volt mint az előző, de még mindig nem centrifugás. Nem is baj.
-Az előzőért is kapni fogsz és a hajamért is... -mondta mikor szétváltunk.
-Miért? Tök jól áll.
-Szexi mi?! -mosolygott. -Ha ezt szeretnéd megkaphatod. Főleg a fodrászt -éreztem, hogy valamiben sántikál.
-A fodrászokra bukok.
Közeledett én meg hátráltam. Mintha hideg aszfaltra feküdtem volna úgy ért a ház fala hozzám. Meghőköltem. Mac nyúlt fejemhez. Adott egy homlok puszit, mire megnyugodtam, hogy megúsztam ennyivel. Egyik percről a másikra a hajam szanaszét állt... az ő segítségével. Eltudtam képzelni, ahogy hajszálaim az ég fele meredeztek.
-Én szóltam -vonta meg válát.
-Kis menő. Azt tudtad-e, hogy az utánozás majom szokás?
-Nem, de úgy tűnik, te már tapasztaltad. Ne tán magadon? -csipkelődött.
Meg se tudtam szólalni. Csak vállon bokszoltam. Indultunk volna, mikor sikítozást hallottunk.

Sziasztok! Itt az újabb rész. Tudom, hogy hosszabbat ígértem, de ma még orvoshoz kell mennem és meg vagyok csúszva. Sajnálom. Holnap hozzam a folytatását?