Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Az első találka

*Jázmin szemszöge*
Beszélgetni kezdtem egy lánnyal az interneten, akit Esztinek hívtak. Egyre jobb lett a barátságunk és erősebb. Igaz ő az ország másik felén élt, de így is jól éreztem magam "vele". Egy jó ideje beszélgettünk, mikor jött a szülinapom. A szüleim egy úttal ajándékoztak meg ahova vihettem magammal egy személyt. Természetesen őt választottam. Mégis ki mást választhattam volna, ha nem őt? Hosszas videochatek után a szülei csak elengedték velem. Egy nagy fővárosba mentünk 17 napra.
Elmentünk a repülőtérre, ahol nagy nehezen egymásra találtunk. Zokogva öleltük meg egymást. A vér csak úgy száguldozott az ereimben. Izgatottan raktuk fel bőröndjeinket a futószalagra. Felszáltunk a gépre, ahol mind a hat óránkat beszélgetéssel töltöttük el. Olyan jó volt végre látni.
Egy nagy fekete autó jött elénk. Elvitt a szálodához. Becsekkoltunk és akkor megláttunk két csuklyás alakot. Tetőtől talpig feketében voltak. Az arcuk megesküdésig hasonlított a két énekesére. Marcuséra és Martinuséra, de úgy voltunk vele, hogy ez lehetségtelen és inkább hagytuk.
Beköltöztünk a lakásunkba és pont a holmiainkat szedtük elő mikor kopogtattak.
Együtt nyitottunk ajtót és meglepődve láttuk, hogy nem képzelődtünk előtte. Az ajtónkban állt a két fiú. Szánkat tátva bámultuk hol őket, hol egymást. -Mit keresnek itt?-kattogott az agyam egy ideig. Aztán meg csak lefagyott.

-Hello! Bejöhetünk? A recepción mondták, hogy nálatok ki van írva a wifi jelszó és pont az kellene nekünk -mondta egyikük.

-Per... persze -dadogtuk egyszerre.

Bejöttek bemutatkoztunk egymásnak. Mi már ismertük őket, de jó volt hallani személyesen is. Marcus Gunnarsen és Martinus Gunnarsen... a két álom fiú...
Feldúrtuk az egész lakást, de sehol se találtuk.

-Ilyen nincs. Mac rosszul írtad le a számot? -kérdezte Tinus a testvérétől.

-Hát lehetséges -vakarta meg fejét.

Beszélgettünk még egy kicsit velük, majd cseréltünk telószámot, szobaszámot és elmentek.
Este tízkor fürdés után sikeresen megtaláltuk a kódot. Gyorsan átmentünk hozzájuk és leadtuk nekik. Mindenki pizsiben volt már.

-Máris mentek? -kérdezték mikor az ajtóhoz indultunk.

-Mennünk kell nem? Vagy baj, hogyha maradunk? -kérdeztem pislogva.

-Dehogyis -kiabálta Tinus az ágyon fekve.

-Szeretitek a pizzát és a jó filmeket? -vallatott minket Mac.

Összenéztünk barátosnémmal és bólintottunk.

-Mégis ki nem szereti? -szólt vissza Eszti.

-Na ez találó volt.

Kiderült, hogy mit is jelent a jó film náluk.
Bevackoltuk magunkat az ágyba és bekapcsolták a plazmát. Elsőnek a pókember 2 indult el mire nevetni kezdtünk.

-Én ezt sose nézném. Tinus nézte -kente tesójára Marcus.

-Én is szeretlek Mac -morogta Tinus.

Végül két igazán erős idegzetűeknek való horror filmet néztünk. Vagyis a fiúk nézték, mi a filmek nagy részénél csukott szemmel voltunk. A fiúk egyszer se sikítottak. Csak néha eltakarták a szemünket. Mi pedig vagy fél percenként fel-felsikítottunk. Mi feküdtünk belül. Mac és Tinus pedig két oldalról védtek minket.
Reggel csak...