Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Elkaplak!

Tinuséknak a segítségével nyertem egy kis időt. Megcsikizte Esztit mire ő sikítva rohant hozzánk. Pajzsként húzott maga elé. Tinus megpróbálkozott túl jutni rajtam, de sikeresen arrébb ugrott.
-Megállj! Elkaplak!
-Biztos vagy benne? -kérdezte Eszti.
-Még szép. És úgy fogok rajtad játszani, mint egy gitáron -fenyegetőzött Tinus miközben arrébb sasszézott.
-Azta Tinus. Tudsz idézni a dalotokból! -incselkedet és megállt.
Tinus tapsolt egyet és rohanni kezdet. Eszti meg előtte. A kis teren vagy ötször körbe szaladtak. Kifulladva dőltek ki. Rák vörös fejjel fetrengtek a földön. Mi meg csak röhögtünk rajtuk.
-Visszatérve az előbbiekhez... -kezdte Mac -szerinted... öhm, izé... te, te... -dadogta.
-Biztos.
-Ohh, na azt akartam kérdezni, hogy... ti meddig maradtok itt? -terelt
-Tényleg ezt akartad megkérdezni?
-Igen.
-Ebben az esetben, nem tudom fejből. Majd a szobában megmondom.
-Rendben -mosolyodott el.
-Ti?
-Én se tudom. Kiment a fejemből. Azt se tudom, hogy mi mióta vagyunk itt, de nem most jöttünk azt tudom -röhögött.
-A Moments turnétok...
-Igen.
Irultunk-pirultunk, de nem jutottunk egyről a kettőre. Se így, se úgy.
Időközben hívtunk egy taxit. A szállodában külön váltak útjaink. Megbeszéltük, hogy este átjönnek és csapunk egy pizsipartit végre nálunk. Bár már szinte többet voltunk náluk és jobban meg is szoktam. Szerencse, hogy a fogkefémet nem vittem át vagy nincs külön ott egy, ha lett volna akkor már a feleségének is hívhatna. Igaz a mamuszom egyik fele náluk volt, a másik meg az ágyam alá berúgva.
Este nem sokáig voltunk fent. Elmesélték hogyan lettek apák egyik napról a másikra (Sebastian és Stefan). De már kilenckor mindannyian szunyáltunk. Mozgalmas napunk volt, az nem kétséges.
A reggel nehezen ment. Na jó, igazából a dél. Esztivel egyszerre keltünk. Nem nagyon akartunk kiszállni az ágyból. Tökéletes helyünk volt ott. Szétnyomtam az oldalam és a hátamat is, de így se fordult meg bennem, hogy ki kellene szállni. A fiúk cibáltak minket ki.
-Mik a tervek mára? -kérdeztem.
-Nem sok. A városban akarunk körülni nézni. Jöhettek ti is, ha szeretnétek. Szeretnétek? -kérdezte Mac.
-Még szép! -mondta Eszti.
A város valami eszméletlen volt. Kimentünk a külvárosba is, ahol lőttünk egy pár képet. Főleg magaslati levegőt szívtunk. Kiélveztük az összes percét. Este beültünk egy kajáldába. A vacsit gyorsan le tudtuk és elmentünk még megnézni pár helyet. Mindig is imádtam este a kivilágított utcákon sétálgatni. Olyan varázslatos volt. Emlékszem kicsikoromban hogyan terveztük el az első randevúmat. Nem is voltam olyan kicsi. Nagy csoportos voltam az oviban. Egy lánnyal kötöttem nagy barátságot. Még áltiban is egy osztályba jártunk. Hányszor mentünk egymás agyára, de a végén mindig csak egy nagyot nevettünk rajta. Ballagásunk óta nem nagyon taliztunk. A lényeg, hogy a randimat is az utcára terveztük. Már akkor is ráéreztem ezekre a nagy romantikus pillanatokra. Esküvő a temlomban? Dehogy is. Romantikus utcákon, sötétben. Macskaköves úton vonulni a paphoz sok-sok gyertyával körülvéve. Nem kell sok ember.
A mostani terveim közé nem illett a kevés ember. Ha egy olyan fiút szeretnék, hogy a férjem legyen, akit több ember ismer, mint ahány ember van New York és annak környékén. Nehéz lenne összehozni. Nekem ott lenne a családom és a négy legjobb barátom és ennyi. Kimerült a készlet.
Meg kellett állnom, mert kikötődött a cipőm. Mac is megállt. Hátra néztek Tinusék.
-Tinus nyugodtan menjetek! Mi meg leszünk -kiabálta.
Tovább mentek. Bekötöttem a cipőm és felpattantam és ránéztem. Lefagytam. Engem nézett. Szeméről visszacsillantak a csillagok. Lélegzet elállítóan festett. Csak figyeltem őt. Bálványává lettem. Valamit mondott, de nem tudtam rá figyelni. Épp el voltam foglalva a bámulásával. Abban kitűnő voltam.
-Jázi?! Hahó! Föld hívja Jázmint!-integett előttem.
-Én azt hittem, hogy Mac vagy... -pirultam el.
-Valami baj van? Történt valami? -vonta össze szemöldökét.
Igen... csabdába ejtettél. Én meg csak belesétáltam. Még annó egy hónapja, három napja és 20 órája. Egyből szerelmes voltam beléd. Most meg... most meg csak itt vagyok és téged figyellek. Négy napja csak álmodnom szabadot róla, hogy egyszer is találkozhatok veled. A legtisztább emberrel akit valaha megismerhettem -ha ezt kimondtam volna... te jó ég.
-Furcsa a hajad. Szerintem beteg. De semmi baj. Én meggyógyítom.
-Mire készülsz? -kacagott.

Sziasztok! Így gondoltam, hogy hosszabb részek. Eddig 200-300 szavasok voltak, de ez most 660 körül van. Eddig tetszik? Legyen folyti? Ha igen, akkor komi és vote.
🔝Vajon mire készül Jázi??