Névtelen sikoly
De nem olyat amilyet az előbb én adtam ki magamból. Sokkal inkább segítség kérő sikoly volt. Vérfagyasztóan hasított át az éjszakán. Rohanni kezdtünk az irányába. Két utcányira volt tőlünk.
-Te maradj! -kiabálta Marcus.
Rá se hederítettem. Csak mentem. Ahogy közeledtünk úgy lett egyre kevesebb a fény. Mac futott elől. Hirtelen megállt. A telójával akart világítani.
-Ne! Akkor észrevesznek -zárkóztam fel.
-Igaz -mondta és megint futásnak eredtünk.
Egy mellékútra értünk, ahol egy lányt láttunk meg. A földön hevert egy bokor tövében. Nem mozdult. Körülnéztünk, hogy van-e ott valaki, de magunk voltunk. Legugoltunk hozzá és szemügyre vettük. Hátára fordítottuk és felpolcoltuk lábait. Éber volt, de a mellét szorította le. Nem gondolkoztunk. A bokorból bárki ránk vethette volna magát és még csak észre se vettük volna.
-Beszélsz angolul?
Nem szólt Machez csak bólogatott.
-Értem, akkor engedd el! -parancsolt.
Mély, de gyors levegőket vett. Továbbra is ott tartotta kezét. Keze jéghideg volt. Ahogy hozzáértem fagyossága ledermesztett. Összekaptam magam, majd elvettem kezét. Nem volt sebe.
-Nem a melle, nem is a tüdeje...
-A szíve -fejezte be Mac. -Mi történt?
-Ellöktek -suttogta. -Martinus...
-Marcus vagyok, de ez most nem lényeg. Csak ellöktek vagy volt még más is?
-Megilyedtem -mondta.
-Szívbeteg vagy? -kérdeztem gyorsan. -Mac ne hagyd, hogy ,,elaludjon"!
-Lehet -felelgetett.
-Hogy hívnak? Itteni vagy? -kezdett faggatózni Mac.
-Anna Kenc. Itt lakom egy ideje. Ahj...
Halkan válaszolgatott.
-Mióta ismersz minket?
Előkaptam telefonomat és a mentősök számát tárcsáztam. A legközelebbi házhoz rohantam megnézni a címet. Az első hívásom kapásból hangpostára kapcsolt. Másodjára sikerült elérni őket. Küldtek egy mentőt. Pikk-pakk ideértek. Ágyon rakták befele mikor egy részeg fiú jelent meg. Anna egyből összeszorította szemét, amint a hangját meghallotta.
-Mégis mit képzeltek tiii paraaasztok? Hova viszitek? Nem aaaaaadtam engedélyt ráá! Vegyétek kii! -parancsolgatott.
Fogalmunk se volt, hogy ő kicsoda. Nem is foglalkoztunk vele.
Sziasztok! A mai nap záró részével is megérkeztem nagy nehezen. Szombat estére hozzak neketek olvasni valót? Jó éjt addig is!
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\
Romantizm,,...és a repülő felszállt..." Hónapok óta beszélek egy lánnyal, aki az összes lelki fájdalmamat ismeri már. Csupán 100 km a távolság köztünk. De egy születésnapi ajándék mindent megváltoztat. A határok megszűnnek és minden a fejetetejére áll. De t...
