Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Kac-kac-kukac

-Meg hát.
Meglátogattuk a mozit is. Betankoltunk popcornból és üdítőkből. Leadtuk csomagjainkat a portára és meglestük milyen filmek vannak jelenleg. Horrorból volt a legtöbb, utána vígjátékok. Hülyébbnél hülyébb címek voltak kiírva. Spongabob ki a vízből és ,,Egy kis mennyország" között vaciláltunk.
-Spongabob inkább -mondta Eszti -a romantikuson sírnánk. Szempillaspirállal kikenve nem lenne a leszuperebb élmény. Fájna is és nem is nézne ki jól -magyarázta.
-Az aztán 101 százalék -nevettem.
-Két spongebob jegyet szeretnénk.
Megforgatták a kis tálcát és ott virított rajta a kétt csöppecske jegy. Kiszedtük mielőtt visszavehette volna a nő. Jegy ellenőrzőkön mentünk keresztül, mintha metrózni készülnénk. A gépek kézmagasságig értek. Mintha nyújtózkodtak volna. Forgatható korlátai kezekre hasonlítottak.
Javában tartott a film, mikor megérkeztünk. Kerestünk két szabad széket a terem közepén, ami nem volt nehéz, szinte teljesen üres volt.
Gyerekek nevetgéltek rajta valahol hátul. A falak elnyelték a hangokat. Az átlagos emberek kapásból pisszegni kezdtek volna, amint egy hangot is meghallanak, ami nem a hangszórókból jön ki.
De akkor minden más volt. Nem egyedül voltam. Nem átlagos ember voltam. Nem volt távolság. Megszűnt... ketten voltunk. Én és Eszti. Imádtam. Szerencsésnek mondhattam magam, hisz ilyen nem adódik meg minden embernek. Ő volt az egyetlen ember az életemben, aki az összes titkomat tudta, a múltam együtt. A már udvarlásnál bebukott szerelmeimről, az eséseimről, sikereimről is tudott. Mindenről és csak ő. Hülye poénjaimat mindenkinél jobban ismerte. Hányszor leléphetet volna, de nem tette. Elvisel. Te jó ég, mennyi pletykát indíthatot volna. Milyan szaftosak lennének... de semmilyenek, mert nincsenek. A bizalom kölcsönösségét is imádtam benne. Bármit mondhatot, azt a fejem nagy könyvébe véstem és mikor kimondta ,,Titok, csak te tudsz róla" azonnal lezártam hét lakattal. Hihetetlen, hogy mennyi közös lehet bennem és benne. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Ő az én bestem. A felülmúlhatatlan. Akitől jobbat még az Isten se adhatott volna. Mi ketten, együtt. Azt nem mondom, hogy olyan, mintha a tesóm lenne, mert az hazugság. Sokszor olyan dolgokat vágunk egymás fejéhez, hogy azt Esztivel meg sem merném próbálni -na, de nem azért, mert leüt, hanem mert imádom.
Ahogy a kicsik kacagtak mi is elkezdtünk. Olyan volt, mint a fertőzés. A film egyik pillanatról a másikra elröppent melletünk. Megvártuk, hogy kimenjen mindenki a teremből, de nem magunktól. Önkéntelenül dűlöngéltünk a nevetéstől. A bordáim szét akartak robbani. A tüdőm összezsugorodott, mert alig jutott levegőhöz. Az oldalam mindkét oldalról csípődött. A szememet takartam, hogy ne lássam őt. Elég volt hallani nevetését. Ezek után biztos izomlázam lesza a hasamban...
De, hogy min nevettünk olyan szinten... ésszerű ember fel nem fogná ésszel.

Sziasztok!
Csütörtökön folyti?