Vidámparki út

332 26 0
                                    

-Nah nyögd már ki! -utasított Mac.
Odajött mellém és átkarolt.
-Nem Mac még nem. Hamarosan. De előbb együnk -mondtam és egyből kopogtattak.
Rohantam kinyitni az ajtót. A bejárós fiú hozta a megrendelt reggeliket. Egy asztalkán voltak a finom falatok. Betolta és távozott is.
-Olvasol a gondolataimban? -kérdezte Tinus.
-Gondolatainkban -javította ki Eszti.
-Csak megismertelek titeket. Asztalhoz! -nevettem.
Elfogyasztottuk a kaját és letelefonáltunk, hogy elvihetik a gurulós asztalkát. Egyből hívott a taxis is, hogy 5 perc múlva érkezik. Eltessékeltem a többieket készülődni. Direkt mondtam, hogy siessenek...
-Készen vagytok már?
-Mi csigák vagyunk. Hagyj már minket. Ennek a külsőnek idő kell -mondta Mac miközben végig mutatott testén.
-Te mondtad -mosolyogtam hülyeségein.
-Ahj, nem találok hajgumit -boszankodott Mac.
-Ott is lesz ahova megyünk.
Lezavartam őket a taxihoz -ami persze kb tíz perce ott volt. Beszálltunk és a vidámparkig meg sem álltunk. Nem szóltam még akkor sem nekik, hogy mit fogunk csinálni. De persze amint kiszáltunk egyből tudták, hogy hol vagyunk. Megigazítottam Mac haját (amit a kocsiban nagy nehezen összefésültünk), mert neki persze szét kellett barmolnia. Szanaszét álltak tincsei. Igaz nagy részük az ég felé meredezett.
-Ez valami trükk lenne? -kérdezte Tinus.
-Mire gondolsz?
-Csábítási -suttogta és a neki háttal álló Esztire mutogatott. Nem értettem, hogy milyen csábításra célzott. -Szerelmi... -mondta, mintha tudna a gondolataimban olvasni.
-Majd meglátjuk.
A bejárat előtt hosszú sorok kígyóztak. Több kapu is volt kinyitva, de a kasszások így is alig bírtak a tömeggel. Lassan haladtunk előre. Kértünk diákjegyeket és még egy kis sorban állás után be is jutottunk a gyerekek álom birodalmába.

Sziasztok! Ma még hozok egy részt, ahogy ígértem. Hogy tetszik?

Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\Donde viven las historias. Descúbrelo ahora