Közös reggeli

585 36 5
                                    

Reggel csak Esztit találtam magam mellett. Fejemet nem nagyon forgattam, mert lusta voltam. Így őt figyeltem. Az oldalán feküdt. A szemét eltakarta karjával, de már ő is ébredezett.

-Jó reggelt -dünnyögte.

-Neked is! -nevettem.

-A fiúkat csak álmodtam, ugye?

Kérdése nem hangzott hülyén sōt mitöbb érthető volt. Az ő szobájuk ugyanolyan volt, mint a miénk. Csak az övékében férfi ruhák hevertek szanaszét.

-Akkor ugyanazt álmodtuk.

-Az meg lehet -mondta mire nevetni kezdtünk.

Kidörzsölte szemeiből az álmot.

-Jó reggelt nektek is! -vetődtek be az ágyba.

-Kialudtátok magatokat? -kérdezte Mac.

El tudom képzelni, hogyan is nézhettem ki. Feldörzsölődött haj, karikás szem, akár Eszti. Röhögtek egy kiadósat és a fejüket a paplanok közé dugták.

-Jajaa. -mondtuk egyszerre és mi is kidőltünk.

-Van valamink. Magunknak, de lehet ti is kaptok belőle -pattant fel Mac és Tinus.

Esztivel értetlenül néztünk össze. Első fuvarban 4 tálca kaját hoztak be. Azután még két tál gyümit.

-Azta és ti ezt mind meg fogjátok enni? -kérdezte a barátosném.

-Nem mi -mutatott kettejükre Tinus. -, hanem mi! -jelzte, hogy mind a négyen.

-Akkor is azta -nevettünk.

És elkezdtünk enni. A fiúk akár a porszívó úgy szívták felfele az ételt. Csak figyeltük őket.
Egyszer még kicsikorunkban megtanították, hogy teliszájjal nem beszélünk... na ez náluk kimaradhatot. Meséltek vicceket és régi sztorikat. Mi meg cserébe azt, hogy hogyan mentünk el együtt állatkertbe anélkül, hogy egymás mellett lettünk volna.

-Na azt jó sok mobilnet bánhatot -vonta le következtetését Tinus.

-Kevesebb, mint gondolod -kacsintott rá Eszti.

Tinus erre elpirult és fülig szaladt a szája.
Hihetetlen módon megettük az összes kaját. Mikor befejeztük elbúcsúztunk. Puszi-puszi mindenkinek és elmentünk.

-De édesek voltak. Elhiszed? Én nem tudom... -kezdte Eszti.

-Vigyázz hallgatóznak -súgtam a fülébe óvatosan.

-Ohh, nehogy komolyan vedd, amit az előbb mondtam. Igazából még sosem láttam még két ilyen fiút... olyan semmilyenek -mondta jóval hangosabban.

Hátranéztünk a fiúk pedig pont akkot dugták ki fejüket az ajtó mögül.

-Na jó húzás van csajok! -kiabáltak utánunk röhögve.

Hasunkat fogva a nevetéstől foglaltuk vissza lakásunkat.

Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\Donde viven las historias. Descúbrelo ahora