Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Koncentrálj!

-Az anyujától -mutatott rám.
Mi a szent jó... nee! Anyám látta a képeket. Akkor tud mindenről. Vagyis mindenről csak az igazságról nem. Mert ezekben a... ,,cuki és szép" lapokban nem nagyon volt benne a valóság. Max egy morzsányi az is 9 domború és homorú tükrön keresztül mutatva (fizika tananyag befigyel). Nekem végem. Kampec, nuku. Haza megyek kinyírnak. Ezekből a cikkekből úgy jön le, mintha útszéli vagy sarki csaj lennék. Vagány... érzem összejön az élet.
-Hahóó! Jázmin!!! Itt vagy?
-Azt hiszem mi... mi... ahj. Ha ezeket elolvasták a szüleim, akkor a tied is és az egész ország... mindenfêle nyelven.
-Ezt nem engedhetjük -lépett elő Tinus.
-Szőke herceg már megtörtént a dolog. Semmi esêlyetek nincs. Innen kijutni remênytelen mostantól.
Mac az ablakhoz indult ami a tengerre és a hátsó ajtóra nyìlt.
-Meg ne próbáld! -mordult fel megint Tamás.
-Jó-jó -mondta és egyből visszatántorodott.
Tinus szalutálni kezdett Tamás felé.
-Uram, mit csinâljunk?
-Meglátszik, hogy szőkék -nézett rám.
-Nem szőkék vagyis azok. A lényeg, hogy ők nem kockák -cêlozgattam rá enyhén.
,,Komolyan Jázmin? Komolyan?" nézéssel tekintett le râm. Én meg bôlintottam. Megforgatta a szemeit és a fiúkat félrehívta.
Mi Esztivel bent maradtunk a szobában és próbáltunk kitalálni valami frappáns ötletet. Például szakál növesztés és néhány plusz kiló és rânk sem ismernek. Annyi volt a probléma, hogy nem volt rá időnk.
Google fordítóval neki kezdtünk a törökországi lapoknak. Tudni akartuk, hogy az itt lakók, hogyan vélekedhetnek rôlunk. Nem volt durva ez a változás. Sőt mi több eléggé földhöz ragadott. Vagy csak a ,,gugli" nem volt olyan nagy barâtunk akkor. Csupân annyi állt benne, hogy én Tinussal, Eszti meg Maccel jött össze. Fordítva... de ezen átsiklottunk és figyelmetlenül hagytuk. Elegem lett az olvasásból és inkább bevackoltam magam az ágyba. Gondolni sem mertem arra, hogy mi fog fogadni minket otthon. Tömény csalódottság...
-Ehez le kell ülnöm -suttogta az egyiket olvasva.
-Melyiket olvasod?
Felolvasta az egészet lefordìtva nekem.
-Még van rosszabb is. Menj át a Lengyel kiadâsnak a 2. számára.
-Nem akarom -csóvâlta a fejét.
-Azt elhiszem.
-Miért van olyan érzésem, hogy Tomi valamit tud ezzel kapcsolatosan?
-Mert tud is, de nem hiszem, hogy elszándékozna nekem mondani. Az is csoda, hogy a fiúkkal így el van -képtelenségnek tűnt a helyzet. Tùl komikus és drámai volt.
-Szerinted segít rajtunk?
-Őt ismerve biztosan. Csak nem a legszebb módon. Na meg nem ingyen.
-Mégis mit kérhetne érte? -kérdezte értetlenül.
-Ha eleget néztem a kèpét és tanulmányoztam őt... akkor úgy sejtem bármit az ég-világon. De tuti nem pénzt. Arra valahogy nem képes.