Felemelte ujját és szinte már látni lehetet feje felett a villanykörtét ahogy felvillan.
-Ahaa... meg van. Énekeljünk -mondta és lekapta rólam a fejfedőmet.
-Eszti te jól vagy? -nevettem.
Kötve hinném, hogy bárki pénzt adna ezért a hangért. Sokszor olyanokat adok ki amiket egy macska fájdalmas visítozásával lehetne összevetni miközben egy elefánt teknős vagy lajhár gyorsasággal hasít végig farkán. Alkalom adtán irtózatosan mély hangok hagyják el számat.
Kalapom már a talapzaton díszelgett.
-Ha ezért valaki fizetni fog nekünk, akkor én hátraszaltózok egyet, eskü.
-Akár, de lehet, hogy azért fizetnek, hogy álljunk arrébb.
-Ha azért adnak, akkor menjünk luxus étterembe -magasra tettem a mércét.
-Pop vagy Rock?
-Most komolyan? -kérdeztem vissza.
-Akkor legyen egy M&M és MAH együtt működés.
Benyomtam az alapot és dalolni kezdtünk. Eleinte felváltva hagyták el a szólamok torkunkat. A refrént viszont egymáson támaszkodva énekeltünk. Teljes mértékben felszabadultunk ott. Mégis, hogy nézhettünk ki? Két csajszi egy macskaköves utcán énekel teljes nyári felszerelésben. Körölüttünk a pálmafák keltek táncra a széllel. Hajunk csak úgy repdesett körölüttünk. A járókelőknek úgy tűnt tetszik. Alig tudtuk befejezni. A közönség sorra adta az ötleteket. A Despacitot végig nevettük. Egyes sorok végén burítót énekeltünk és minden más hülyeséget, ezeket hatalmas kacajjal köszönte az egyre növekvő tömeg. Készültek videofelvételek is. Táncikálás közben egy kis lány és egy pici fiú szaladt oda hozzánk. A lábunkra csimpaszkodtak, mire Esztivel összenéztünk. Egy idősek lehettek nem lehettek többek öt évesnél, akár csak öcsém. Nem zavartattuk magunkat felvettük őket és karunkban velük folytattuk. A lányhoz legugoltam és megpörgettem. Fehér fogacskái megvillantak a napsütésben. Virágos ruhácskája vele együtt mozgott. Ha egyszer lesz egy kis lányom, akkor hozzá hasonlót szeretnék. Várjunk csak! Mi? Jázmin 16 vagy, hova szülnél még?
-Elnézést -rohant oda hozzánk az anyukájuk.
-Semmi baj. Nagyon édes gyerekek -mondta Eszti egy hatalmas mosollyal.
Lassítottunk és szép csöndes tempóban abba hagytuk. Felvettük a kalapot és meglepődve láttuk, hogy többszörösét kerestük meg a tervezetnél.
-Ebből elutazgathatunk még egy kicsit. Pacsii.
Belecsaptam tenyerébe és gyorsan megvettük jegyeinket. Felszálltunk és robogtunk a plázába. A pláza olyan óriás volt, akár a csillagos ég vagy ezerszer eltévedtünk. Vettünk ruhákat és kis ajándékokat az otthon váró csemetéknek.
-Ezt nézd! -integetett
Megkerestem a sorok között. Egy nagyon szuper elegáns pólót talált, amiért nem is olyan rég ölni tudtunk volna. Bár még most is.
-Vigyünk a fiúknak is belőle? -vetettem fel a nagy lehetőséget ami akkor elénk tárulkozott.
-Aha, ez lesz az alvós pólójuk, majd dedikáljuk is nekik -találta ki Eszti.
-Ez nem is olyan rossz ötlet -ismertem el. -Biztos díjazni fogják. Akkor vízálló rúzs is kellene meg alkoholista filc.
-Szerinted használnák a rúzst?
-Eszti, nem úgy... mi mázoljuk ki magunkat és megpusziljuk valahol, hátha nem jön ki belőle. Tudod ilyen kis szuvenír.
-Jaa, hogy úgy. Hanyas méret?
-Várj -mondtam -elsőnek milyen mintájút?
-Milyenek vannak?
Hogy milyen felsőt találtunk? Kövi részben megtudod.
Sziasztok! Megjelentem újra. Legyen folytija még? Hétfőn esetleg?
KAMU SEDANG MEMBACA
Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\
Romansa,,...és a repülő felszállt..." Hónapok óta beszélek egy lánnyal, aki az összes lelki fájdalmamat ismeri már. Csupán 100 km a távolság köztünk. De egy születésnapi ajándék mindent megváltoztat. A határok megszűnnek és minden a fejetetejére áll. De t...
