Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Mesélj!

-Mi történt? Már izgulok helyetted is. Mondjad légyszii! Kell a piacra a pletykaa -sietettem.
-Az történt, hogy megpróbáltuk megbeszélni, hogy mi most mik is vagyunk és, szeretnénk-e.
-És? Mi lett? Eszti ne húzz! -csaptam össze kezeimet, mintha imádkozni készülnék.
-Hebegtünk habogtunk összevissza, de láttad volna milyen cuki volt. Ahh érzem ő lesz a férjem... -imádkozott velem.
Szemei majdnem kifolytak, de még is ragyogtak. Ahogy róla mesélt megtelt élettel.
-Jesszus, nagyon elcsavarta a fejed -nevettem.
-Ugye, így nem beszélhetek anyuékkal.
-Hát nem. Rájönnének, hogy valami történt -erre csak kacagtunk. -Mire jutottatok?
-Hogy talán járhatnánk. De ajh. Megbeszéltük, hogy egyszerre kimondjuk. Háromtól számolt vissza. Becsuktam a szemem és mondtam, hogy igen erre ő meg se szólalt csak nevetett. Becsapott. Azt mondta, hogy tőlem akarta hallani anélkül, hogy ő belerondít. De ő sehogy se tudna belerondítani, csak szebbé tenni. Megpróbált az ölébe húzni, de én meg beledőltem, mert beakadtam a szekrénybe. A fejem ott volt az ölében ő meg felém hajolt és arcon puszilt. Úgy beszéltük végig az egész éjszakát. A haja már szanaszét állt és úgy fejjel lefele is... olyan jól nézett ki -mondta Eszti.
-Szexy volt, mi? -kérdeztem nevetve.
Válasza egyértelműen igen volt.
-Nem csoda, hogy értük rajongtunk.
-Mii? Rajongtunk? Most is, nem? -kérdezte Eszti leesett állal.
-Én?? Sose... ezek után? Pff. Ki ne találj már ilyeneket! -olyan képtelenség volt ezt kimondani, hogy végig röhögtem az egészet.
-Tudod én sem szeretem őket. Tinust meg ki nem állhatom...
-Tudom Eszti...
Beugrott a lány reggelről. Hátha tud róla valamit. A rejtélyes lány egyre jobban érdekelt, mi féle szerzet lehet. Találkozásunkkor nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet, de most eléggé furdalt a kíváncsiság.
-Anna. Azt hiszem, de nem fix. Egyik volt osztálytársuk. Tinus megesküszött rá, hogy ő osztálytárssal sose... tudod.
-Sose jönne össze -egészítettem ki.
-Igen, de Mac se.
-Remélem. Most mit érzek? Egyszerre vagyok happy és szomorú. Vérzik a szívem és szárnyal.
-Anna miatt? -kérdezte ledöbbenve.
-Lehet. Nem tudom. Semmit se tudok. Talán szeretem Macet, de még ebben is összezavarodtam.
Felállt és odajött hozzám. Megfogta a fejemet és forgatni kezdte.
-Flúgos vagy? Igen -válaszolt helyetem -Marcus szereti ezt a csajt? Nem -rázta a fejemet. -Szereted? Ezt már te válaszolod meg.
-Szeretem. Sajnos nem kicsit.
Elfordultam és lehajtottam fejem.
-Csinálunk ma valamit ketten?
-Csajos nap? -rebegtettem szempilláimat.
-Ahaam -mondta.
-Esztii!
-Mi az? Mi van?
-Csak annyi, hogy átöltözhetek előtte?
-Isten szerelmére. Ilyesztgetsz itt. Biztos én így kimegyek az utcára? -mutatott a fiús pólójára. Tinusé lehetett. -Akkor go a szobánkba.
Superman pózt vágtunk és átszökdécseltünk a szobánkba. Átöltöztünk, én meg igazítottam a széna boglyámat és elindultunk. Telefonon kerestünk egy plázát, ami jó messze volt. Se baj, vannak tömegközlekedési eszközök. Metróztunk egy jót. Persze, hogy a pénzt nem tudtuk belerakni az automatába mikor villamosra vettünk volna jegyet. Hajtottunk belőle kis pingvint flamingóval, de nem volt elég. Hiányzott még 2 dollár. Az elefántot (elefánt=2 dollár, ne kérdezzétek, hogy miért) a földön kezdtük el keresni. Feljártuk az egész teret, de nem találtunk. Leültünk egy padra és vártuk tündér keresztanyót. Nem kell szerintem mondanom, hogy jött-e. Már azt hittük, hogy ott ragadunk, mikor Esztinek eszébe jutott hogyan tudnánk pénzt keresni gyorsan, de nem olyan könnyen.

Sziasztok! Bocsi a kiesésért, de még egy ideig ezt fogom csinálni. Sajnálom. Legyen folyti még a héten? Addig is puszi!

(Eszti a pusziról te tehetsz)