Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Vonatozás

A tiniknek szóló bandás részlegen lézengtünk, az M&M-es pólók rengetegében. Fekete, fehér, szürke és a szívárvány összes többi színében pompáztak. Megvitattuk, hogy melyiken látszódna jobban a szájfény. Mivel halvány a szájfény, fehér pólókat választottunk nekik. Természetesen magunknak is bevásároltunk. Mégis milyen rajongók és barátnők lennénk, ha nem így tettünk volna?
Ugrándozva vittük teli rakott -inkább tömött- kosárkánkat az eladóhoz. Bele markolt és kiszedte őket. Amint felismerte a fiúkat ,,Ti normálisak vagytok? Ti is ezekért rajongtok? Ja, csak tinkik... de akkor is" féle arccal meredt ránk gyors hajtogatása közben. Mi meg büszkén, vigyorogva figyeltük minden egyes mozdulatát. A fiúk mindegyikről fiatal, fess férfiként néztek ránk a pólók két oldalukról. Tinus jobb oldalt, Mac pedig bal oldalon volt. De hogyha tükörrel gondolkozok akkor fordítva... vagy erre már szerkesztésnél rájöttek és tükrözték? Na akkor hogy? Ahh. Ezt is jól megbonyolítottam. Grat! Jázmin!! Állj! Nyugi nem ezen múlik az életed. Középen elforgatott négyzetek voltak egymásra bigyesztve, így további külünböző formákat adtak ki, azoknak a belsejében két ,,ismeretlennek" az aláírásával.
Szatyorba tette őket és lenyugtázta őket. Fizettünk és kislisszoltunk. Felkerestük a drogériát. Néhány zsákfolyosóval (igen, mostmár van ilyen is) arrébb megleltük.
-Rúzst vagy szájfényt szeretnétek? -kérdezte a lány, miután végig daráltuk kívánságlistánkat.
-Amelyik nem jön ki a ruhából és lehetőleg nem maszatolódik el.
-Magyarul akkor teljes mértékben rám bízzátok? -nevetett határozatlanságunkon.
-Igen -mondtuk egyszerre.
Egy kivilágított polchoz vitt minket. A hűtők közt menve libabőrös lettem.
-A kezeteken segíthetek kipróbálni őket. Melyikkel kezdjük csajok?
Holló fekete haja derekánál suhogott. Nem sokkal volt idősebb nálunk. Bejött, hogy ilyen könnyedén csevegett velünk.
Zebra csíkozás után kiválasztottuk kedvenceinket -főleg mattokat. A ruhákra rózsaszín és barna folyékony rúzst vettünk. Nem vagyok se pláza cica sem olyan lány aki mindig magát sminkeli, de ezek megbabonáztak.
A boltól kiérve megtaláltam gyermekkorom kedvenc ,,tömegközlekedési járművét".
Kicsi koromban a fővárosunkban éltem. Ott tudni lehet, hogy számtalan szupermárket van, de mi mindig egy helyre jártunk. Afféle törzshelyünk volt. Ahányszor ott voltunk annyiszor ültem fel egy kis műanyag-fém vonatra, ami után rettentően bűzlöttem a vas szagtól. De én imádtam. Ha anyák nem akarták, én akkor is mentem vele egy menetet. Nem voltak olyan hosszúak ezek a menetek 2-3 percesek max, de én, én az örök gyerek letörölhetetlen mosollyal, kuncogva ültem végig. A drogériából kiérve egy ugyanolyat láttam meg.  Odarohantam, hogy hátha jön velem Eszti és megdícséri, hogy milyen szép -ezzel csak áltatni szeretem magam. Igazából csak azért szaladtam oda, nehogy egy kis kölyök hamarabb érjen oda...
-Kérleeek!
-Gyerünk! Felszállás! Hagy induljon ez a vonat. Én ülök előre! -mondta és be is vágódott egy kisebb huzattal maga után -A vonat nem vár! Gyerünk már Jázi.
Bedobtam a zsetont és kergetni kezdtem az elindult vonatot. Kifulladás után rájöttem, hogy könnyebb lenne megállni a körsín egyik részénél és ott megvárni.
-Jupy!
-Jéjj, csin csan. Tutu tu tutututu tutu! -pindurkát beleéltem magam sőt, túlságosan is.
-Neked mi bajod van? Beverted a fejed? -nevett Eszti.
-Hát barátosném... újra gyereknek érzem magam.
-Ez mindent megmagyaráz, Vénkecske -nevett és én is vele.
Hátra kellett dőlnöm, mert már görcsöltem a sok nevetéstől. Nyújtózkodtam, hátha oldódik. Hát nem mondhatnám, hogy sokkal jobb lett tőle.
Leszálltunk és tétován várakoztunk ott.
-Mire várunk? -kérdezte egy idő után.
-Én nem tudom. Azt hittem, hogy rád. Na ezt okosan megcsináltuk -adtam a kielégítő választ.
-Meglátszik, hogy kitűnők vagyunk a suliban.

Sziasztok! Kedden legyen folyti?