Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Pálmafa

-Oki, akkor hozzátok a kötelet! -mondta Mac jó kedvvel.
Elfogyasztottuk az utolsó falatokat. Pontosabban a többiek. Én meghagytam szinte mindennek a felét. Rendeltek még sütit, ami alól szépen kihúztam magam. Nézni is rossz volt, hogy ettek.
-Teli vagytok már? -kérdeztem türelmetlenül.
-Én már degeszre ettem magam -jelentette Mac.
-Ezt még befejezem, ha nem baj -mondta Tinus
-Egyed csak -mondta Eszti kedvesen.
Befejezte ő is és visszafuvaroztak minket a szállodába. Jól tippeltem egy nagy fekete autó jött elénk. Az összes ablaka teljesen le volt sötétítve. Beszáltunk és meglepetésemre kiláttam az ablakon. Látszódtak a pálmafák és a macskaköves út. A pálmafáról egyből Macre néztem és röhögőgörcs kapott el. A többiek elsőnek nem értették és értetlenül néztek rám. Mivel Tinusék szembe ültek velünk ki tudtam mutatni a fára, úgyhogy Mac ne vegye észre. Mindenki nevetett, csak szegény Mac nem. Óriás boci szemekkel kereste a nevetéstárgyát.
-A hajad -magyarázta Eszti két levegővétel, helyesbítek kapkodás közben.
-Ohh. Szóval így állunk. Jól van Jázi... ezt visszakapod -kezdte el tervezgetni a kivégzésem.
-Miért? Ez tök igaz -röhögött Tinus.
-Kösz Tesó -húzta el a száját.
Szegényt megsajnáltam és megöleltem.
-Tudod, hogy szeretünk.
-Szeretsz? -kérdezett vissza zsiványan.
-Igen -pirultam el. -De ne bízd el magad! -kacsintottam rá.
-Ennek már aztán teljesen mindegy. Nézd az arcát! -szólt Eszti.
-Erre tudtál -nevett Mac.
A szállodában a lányok -azaz mi Esztivel -voltak a sereg vezetők. Pont ahogy elhaladtunk a fiúk szobája előtt szólt Tinus:
-Nem jöttök be? -nyitotta ki az ajtót.
-Bemehetünk. Nem? -vonta meg a válát Eszti.
-Felőlem.
-Lányoké az elsőbbség -mondták.
Megindultunk előre és már majdnem bent voltunk mikor beslisszant Mac. Nagy győzelmére örömtáncot kezdett el járni.
-Mit fogunk csinálni? -kérdezte Eszti.

Sziasztok itt a mai utolsó rész. Holnap hozzam a kövit?