Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Jó reggelt Édeseim!

-Érzem, ahogy forrósodik a hangulat -szálltam be a cukkolásukba.
-Ti se vagytok semmik.
-Hát az lehetséges -karolt át Mac.
-Csak elbízta magát -nevettem.
Mac elment a fürdőszobába és egy gitárt hozott elő. Nagy boldogsággal ugrott az ágyra. Köré gyűltünk és figyeltünk -már csak tűz hiányzot a tábori hangulathoz-. Játszani kezdett rajta. Nem hagyhatta ki a lehetőséget. A ,,One flight away" énekelték. Az albumon és a koncertjeiken -ezt csak videó felvételekről láttam, mert még sosem voltak a mi kis országunkban -tökéletesen lépett be. Perfect hanggal és belőtt séróval. Most azonban nevetgélve énekelgettek. Néhányszor dőlöngélve rondítottak bele mi meg egyből kuncogtunk. Ezt is túl éltük és most nem csak én, hanem ők is. Beraktak valami szerelmes filmet ami zombi támadássá alakult.
Nem volt vêszes. Lehet, hogy a kialakuló bizalom miatt, de ami még valószínűbb, hogy szimplán gyenguc volt.
Reggel mindenki aludt mikor felkeltem. Kikecmeregtem az ágyból és nagy lendülettel felálltam. Amint felálltam le is ülhettem, mert megszédültem. Felkaptam a felsőmet amit még tegnap ott hagytam. Intéztem magunknak reggelit. Szép sorban keltek fel.
-Jó reggelt Édeseim! -köszöntöttem őket.
Három kócos fej nézett rám az ágyból miközben én csak ültem egy jó modorú mosollyal a kanapén.
-Mit csináltál? -gyanakodott Mac.
-Intéztem mára programot -villantottam egy óriási mosolyt.
Büszke voltam magamra, hogy egy egész napot be tudtam tervezni.
-Észre vettétek már, hogy mi eddig egy éjszakát se töltöttünk el a saját szobánkba? -kérdezte Mrs. Tinus
-Még három óránál se többet -javítottam ki.
-De akkor mit találtál már ki? Azt mondjad már! -húzta fel magát Mac.
-Türelem rózsát terem -idegesítettem.

Sziasztok! Itt a legújabb rész. Sajnálom, hogy tegnap nem raktam ki. Holnap hozok kettőt is reményeim szerint. Szeretnétek?