Felülmúlhatatlan nyár \Szünetel\

Váratlan vendégek meghívóval

Nevetve csaptuk be az ajtót magunk mögött. Összapakoltunk szobánkba és pont befejztük mikor bemondták, hogy lehet menni reggelizni. Összenéztünk Esztivel és nevetve legyintettük. Inkább kihagytuk. Tíz körül lementünk a medencéhez egy kicsit sütetni a hasunkat.
Kiválasztottunk két szabad napágyat egymás mellett és oda lefeküdtünk. Rendeltünk jégkását és mellé egy-egy fagyit. Nagyon jól éreztük magunkat. Alig voltak a ott.
Alapvetően nem vagyunk nagy posztolósak -tudtommal-, de most nem bírtuk megállni, hogy ne csináljunk képeket. Én is szerettem volna, de nem nagyon mertem szólni miatta. De úgy láttam, hogy ő is akarja. Nagy dadogás után sikerült megegyeznünk, hogy csinálunk "egy pár" képet. A párból 42 kép lett, aminek furcsa módon több, mint fele jó lett.
Volt egy felirat ami nagyobb volt nálunk, de mi felmásztunk a tetejére. Aztán meg eszünkbe jutott, hogy így, hogyan fogunk képet csinálni. Eszti lecsusszant és rátukmálta a fényképezőgépünket egy pihenő bácsikára. Visszajött és gyorsan pózoltunk és készen is lettünk.
Elmentünk sétálni. Találtunk egy pálmafát ami érdekesen nézett ki. Talán mintha kidőlni készülne. Ezt nem hagyhattuk ki. Elsőnek úgy csináltunk a képen, mintha helyére akarnánk igazgatni. Én húztam, Eszti pedig tolta. A második fotó kicsit afféle "lóg a lába, lógás" lett. Ezen külön-külön szerepeltünk. Épp az egyik lábunkat rácsavartuk, a bal kezünkkel megfogtuk és eljátszottuk, ahogy a pálma táncol velünk.
A szálloda közelében volt egy hegy, amit elterveztünk, hogy meghódítunk egy idő múlva.
*Később*
Ebédután -persze nem kajáltunk, csak beültünk és egy-egy tál hideg levest szedtünk magunknak és azt kevergettük -felmentünk a szobánkba pihenni egy kicsit a túránk előtt. Elraktuk a cuccainkat az asztalra és mit sem sejtve elaludtunk.
Égtelen dörömbölésre keltünk. Valaki az ajtót verte.
Ébredés közben jött egy zuhanás ég és Föld között. Egy rövid képszakadás és Eszti dünnyögő hangja.

-Mi történik? -dünnyögte miközben fejére húzta párnáját.

-Nem tudoom. Nézd meg!

Egyikünk se mozdult. Majd abba maradt a dörömbölés is.

-Végre nyugaloom...

-Mennyi az idő? -kérdezte megilyedve.

Gyorsan felültem.

-Pasz... majd az ágyikóm elmondja. Hallgasd csak milyen szép hangja van... -és vissza is ereszkedtem a párnámra.

-Nem is vártam mást. Nem te lennél, ha tényleg megnézted volna -nevetett. -Félkettő.

-Még ráérünk, csak aludjunk még egy kicsit...

Szememet szépen lassan lehunytam és akkor... megint kopogtattak. Csak százszor hangosabban. Mintha többen verték volna egyszerre húskloffolóval.

-Ki az? -kiabáltam ki.

-Most te jössz! -durmolta és visszabújt.

Válasz nem érkezett. Az ajtót még mindig verték.

-Ilyen nincs -,,pattantam" ki az ágyamból.

Siettem, nehogy kiverjék belőlem az alvás szükségét (?). Kitártam az ajtót és meglepődve láttam, hogy kik olyan nagy érdeklődésségűek. Ott álltak ketten egy-egy idióta mosollyal. Kezüket a levegőben tartották ökölben, mert még szegények tovább akartak kopogni. Aztán kínosan mindketten a tarkójukat vakarták.

-Hello... -mondták egyszerre.

-Sziasztok! Esetleg nem jöttök be?

Nem szóltak semmit csak bejöttek. Tinus levetette magát Eszti mellé, akinek persze a fején volt a párna. Görcsösen szorongatta. Tinus óvatosan felétérdepelt. Megfogta kétoldalról a párnát és lassan elemelte Esztiről.

-Jó reggelt megint! -nevetettek.

-Haha

-Nem gondoltuk, hogy az ovisoknál már ilyenkor délutáni pihenő van -piszkálódott Mac.

A hajamban piszkált valamit. Biztos megint úgy festettem, mint egy madárfészek.

-Az ovisoknál nem is vagyis nem tudom, mert mi még csak bölcsisek vagyunk. Eszti, ugye így van?

-Így-így -bólogatott.

-Ha ovisok lennénk ezt nem tehetném meg.

Mac amint felhúzta a szemöldökét már rajta voltam. Az ágy hátsó sarkából ugrottam hátára. Ott csimpaszkodtam rajta.

-Na jó a kis gorilla nyugodjon le! -röhögött.

-És miért jötettek? -kérdezte Eszti kíváncsian -Remélem nyomós okotok volt felébreszteni minket! -ragozta tovább. Egyet értettem vele.

-Ha szereted a kaját, akkor igen. Este átjöttök kajálni hozzánk? -kérdezte Mac.

-Mac tudod mit? Ne ők jöjjenek át, hanem mi eljövünk értetek. Este 8-kor. De valami normális ruhát vegyetek fel, ne Lady Gagásat.

-Eszti, a szögecses tűsarkúmat gyorsan rúgd már be az ágy alá légyszi! -súgtam direkt úgy, hogy mindőjük hallja.

-Nem is tudnál benne menni -nevetett fel.

Csak a fejemet fogtam. Elbúcsúztunk a fiúktól és visszafeküdtünk. Már hatkor fent voltunk. Göndörítette a hajamat én meg az övét simítottam kifele, mikor belépett a két bájgúnár.

-Azta... -mondták egyszerre.

-Ez valami iker poén, hogy egyszerre beszéltek és cselekedtek?

-Nem, csupán... -elhallgattak, mert persze megint egyszerre beszéltek.
-Kezdte Mac/Tinus. Ilyen nincs -röhögtek. -Ezt ti csináljátok velünk -mutattak ránk, már a nevetéstől piros fejjel. -Akkor mond te! -és egyre vörösebbek lettek.

Régen a kertünk hátuljában volt egy vörös hordónk. A fiúk jól eltalálták a színét.
Tinus megbökte Macet, hogy mondja ő.

-Tehát... -kezdte Mac.

Ránézett Tinusra, hogy akar-e valamit mondani, de ő csak megrázta a fejét.

Szisztok! Remélem tetszik a sori, ha igen, akkor vote és komi. Holnap legyen új rész? Jó éjt mindenkinek!