Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

4.rész | Meglepődve

- Mi van? - unottan szállt ki a kocsiből, és mikor meglátott , értetlenül nézett - Mit keresel a kocsi tetején?
- Az ott Cameron Dallas! - alig tudtam kimondani, annyira boldog és izgatott voltam.

Ruby tátott szájjal mászott fel mellém, és felsikoltott mikor meglátta a Magcont.
Az összes fiút szeretem, de engem mégis csak a hirdető táblát tartó személy érdekelt.

Kiabált, csak épp nem hallottam mit. Néha-néha hátrapillantott a barátaira, és elnevette magát. Egy fehér póló volt rajta, ami kényelmesen ráfeszült izmos felsőtestére.
A sok ember mind a kezéért nyúlt, és ő mosolyogva odanyújtotta nekik.

Megérinthették.

Sosem gondoltam bele, milyen tapintású lehet a keze. Biztos puha, és minden apró bőrhibája gyönyörű.

- Te eltudod ezt hinni? - rákaptam tekintetem, és megláttam hogy Ruby sír.

Nevetve magamhoz öleltem és én is elbőgtem magam. Túl gyönyörű volt a pillanat.
A Magcon integetni kezdett, majd lemásztak a kamionról és beültek.
Sóhajtva ugrottunk le mi is a kocsiról, majd beültünk, és elindultunk a plázába.

-----

A hajam vége szőkében pompázott, és hullámos tincsekben omlott hátamra.
Ruby kékre festette haja végét, és meg kell hogy mondjam, nagyon jól állt neki.
A ruhák vásárlása elég vicces volt, és a nap végén fáradtan dőltünk a sok csomaggal a kanapéra.

- Mit kérsz vacsira? - kérdeztem.
- Jó lesz a tegnapi Lasange... - dünnyögte.

Miután megmelegítettem az ételt, vigyorogva ültünk ki a teraszra.

- Nincs kedved fürdeni? - kérdezte teli szájjal Ruby.
- De van! Evés után beugorhatnánk a tóba. - ajánlottam fel.

----

Kivételesen ébresztőre keltem. Egy csomó dolog volt még, amit el kellett intézni a koncert előtt.
A rádió bekapcsolása után elkezdtem elkészíteni a reggelit.

Minden álmom az, hogy egy saját éttermem legyen. Persze 17 évesen ez több mint lehetetlen.
Mikor főzök vagy sütök, mindig egy étterembe képzelem magam.
Szeretek álmodozni, de ki nem?
Mindenkinek vannak elképzelései a jövőre nézve.

A mai koncertre gondolva görcsbe rándult a gyomrom. Arra hogy megölelhetem, még csak gondolni sem mertem idáig. Érezhetem illatát, testének melegét...

- Jóreggelt! - gondolkodásom Ruby zavarta meg - Mi készül? - sétált mellém egy pokróccal a hátán.
- Tükörtojás és bacon. - válaszom után egy hatalmasat szippantott .
- Hmm! Már éhes vagyok! - kijelentését fokozta az, hogy megnyalta ajkát.

Mosolyogva sütöttem tovább, és hallgattam a rádiót. Ruby leült az asztalhoz, és gondolataiba merült. Láttam rajta hogy izgatott és boldog, de megbújt benne az is ami bennem: félelem.

Reggelizés után felvettük az azelőtti nap vásárolt ruhákat, majd kapkodva csináltuk meg a sminket és a hajat.

- Mindig elkésel! - állt az ajtómban karba tett kézzel barátnőm.

Vállatvontam, majd gyorsan bepakoltam még a fontosabb dolgokat a táskámba.

- Nagyon látszik, hogy beleültem a narancslébe amit kiöntöttem? - kérdeztem feszengve, és megfordultam hogy lássa.

Ajkát elhúzva jelezte hogy igen. Sóhajtva vettem le a cipőm és a nadrágot, majd átvettem egy másikat.

- Siess! - sürgetése csak fokozta kétségbeesésem, és már szinte futottunk az autóhoz.
- Nicole 15 kor kezdődik és most van 14:20! Be se fognak engedni!
- Ruby! Ne játszd el azt amit tegnap! - sziszegtem, és a gázpedálra tapostam. Ijedten vettük észre hogy a kocsiban nincs benzin.

Kétségbeesve vettem elő telefonom, és azonnal tárcsáztam az első számot, amely a Magconé volt.

- Te m-mit csinálsz? - meglepődött tekintete
mosolygásra késztetett

- Sz-szia Cameron... - dadogtam zavartan.
- Hali! Hanyadik sorban lesztek? - kérdése meglepett.
- Van egy kis...Vagy is nagy baj... - még én sem hittem el hogy VELE telefonálok.

Egyszerűen túl bátornak éreztem magam, és talán emiatt történt mind az ami a koncert után jött.

- Ki vele! - nem válaszoltam.Számat rágcsáltam, majd végül kinyögtem.
- Nem tudsz küldeni értünk egy kocsit? A taxi innen messze van, és nem érnénk oda... - hevesen dobogó szívvel vártam a választ.

Még akkor sem fogtam fel hogy Cameronnal beszélek. Nem akartam hogy azt higyje csak ki akarjuk használni, és már meg is bántam hogy felhívtam.
Ruby lefagyva nézett engem, és meg se mert mozdulni.

- De! Szívesen küldünk! - hangjából hallani lehetett a meglepődés - Hova?

A cím lediktálása után nem volt más dolgunk, mint várni.
Izgatottan, lesokkolva álltunk a ház előtt, és mikor végre felfogtam a dolgokat , sikítozni kezdtem. Ruby követte a példám, és nevetve borultunk egymás nyakába.

- Najó! Ez egyre durvább! - visongott - Oltári vagy!

Alig egy 10 perces várakozás után - ami többnyire sikítozással telt el - megérkezett egy fekete LIMUZIN.
Kikerekedett szemekkel bámultuk az előttünk álló járgányt.

- Te is látod? - súgta Ruby.

Akadozva bólintottam. A sofőr dudált kettőt, jelezve hogy ideje beszállni.