Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

29.rész | Erről nem tudtam!

Már vagy hússzor nyomtam ki Cameront, de Ő nem adta fel.
Úgy látszik, most épp nem foglalja le az alakulóban lévő kapcsolata.
Cloe fáradtan feküdt a kanapén, és egyfolytában Mattről beszélt. A lány, aki még soha nem volt szerelmes, most az lett...
Ruby-t sokszor kellett leállítani a ,,Cameron-t megölöm" hadműveletben, és míg ők észre sem vették hogy semmi kedvem elmesélni az este történteket, addig én újra romokban hevertem. Képes voltam hinni neki, és lám, megint becsapott. Szeretem őt, de még mennyire!

Cameron szemszöge...

Meglehetősen szórakozottan nyitottam be a lakásba, ahol a fiúk is tartózkodtak.
Kíváncsian sétáltam be hozzájuk, a cipőm lerúgása után a nappaliba.
A tv-ben valami eszetlen interjú ment, az őrült exemmel, így inkább nem is foglalkoztam vele.

- Na, meg volt? - húzogatta szemöldökét, Taylor.
- Én most nem erre megyek... - feleltem unottan, majd értetlenül meredtem, az engem kémlelő srácokra.

Az interjúra néztem, amiben felmerült az én nevem is. Összevont szemöldökkel ültem le Nash mellé a kanapéra, majd minden figyelmem az idióta beszélgetésnek szenteltem.
Kikerekedett szemekkel néztem a szőke csajra, aki az imént hazudta , hogy alakulóban van a nem létező kapcsolatunk.
Idegesen túrtam hajamba, majd azonnal a telefonomért nyúltam, hogy felhívjam Nikit.
A 10. sikertelen hívás után, reményt vesztve dőltem az ágyamra, és átkoztam Sophiat.
Dühösen ütögettem a puha matracot, miközben ordítoztam, a párnába.
Ilyen szerencsétlen életem is , csak nekem lehet. Mikor már épp mindent elterveztem, jön ez a csaj, aki elrontja az egészet.

És akkor még nem is gondoltam, hogy ez csak a kezdet...

Nicole szemszöge...

Zokogva ültem, miközben Rubyt hallgattam. Cloe együttérzőn simogatta a hátam továbbra is, és türelmesen végighallgatta, amit olykor mondani próbáltam.
A telefonom e-közben ismét megcsörrent, és immár Ruby nyúlt érte hamarabb.

- Mi van?! - ordított bele.

Annyira megijedtem, hogy még levegőt venni is elfelejtettem. Megilletődve ült le egy székre, miközben bólogatott, vagy épp hümmögött.

- Nem hiszem... - a lány hangja elhaló volt, így kissé idegessé váltam. - Hát, megkérdezhetem... - nyugtatóan rám pillantott, majd elgondolkozva a konyhába sétált. - Szia!

Fejem lüktetett a sok sírástól, és igazán elálmosodtam, ezért gondoltam, zuhanyzás után ledőlök egy kicsit pihenni, hisz igazán rám fér.
Fülem mögé tűrtem egy kósza tincset, majd megindultam az említett helység felé.

- Várj Niki! - fogta meg kezem Ruby.

Kérdőn néztem rá, és kicsit megijedtem, a hatalmas vigyortól ami arcára került.
Izgatottan sétált a konyhába, majd elővett három poharat, és egy üveg bort...

- Ez minek? - mutattam az italra, majd csípőre tettem a kezem. - Az ital nem megoldás! - ráncoltam össze homlokom.

Mosolyogva figyelmen kívül hagyta az előbbi kioktatásom, majd Cloet is magunkkal vonszolva, kimentünk a teraszra. Először csak ültünk, és a már lemenőben lévő napot vizslattuk, ami pont a szemembe sütött. Hunyorogva figyeltem meg, a széllel táncot járó liliomot, és a harmattól gyöngyöző faleveleket.
Kicsit ellazultam, egészen addig, míg szőke barátnőm, meg nem kínált egy szál cigarettával.

- Te meg mióta cigizel? - vontam kérdőre, kissé felháborodottan.

Vállatvonva gyújtotta meg a sajátját, majd az arcomba fújta a betegséget okozó füstöt. Köhögve legyeztem el arcom elől, majd értetlenül néztem Cloe-ra, aki már épp gyújtotta volna meg a sajátját. Dühösen kikaptam a kezéből, majd a földre dobtam.

- Mi van ma veletek? - akadtam ki.
- Csak felkészülünk az esti bulira! - tisztázta Ruby.