Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

39.rész | A vihar lecsap

- Szóval, visszavonta a feljelentést. - mosolygott az ügyvédem, mire én is hatalmas vigyort varázsoltam az arcomra. - A tárgyalást lefújták, és te a mai naptól szabad vagy! - ujjongott.

Egy pillanatra megállt a világ. A gondolataim rózsaszín köd leple alá kerültek, és képtelen voltam a könnyeimnek megálljt parancsolni. Bár csak egy hét telt el, én mégis úgy megyek el innen, mintha ezer évig itt lettem volna.

- Akkor hazamegyünk? - nyújtotta kezét Cameron, mire én boldogan összekulcsoltam az enyémmel.
- Mindent köszönök! - öleltem meg a nőt, ki csak egy aprót kacsintott.

Boldogan futottam ki a szabadba, karjaim széttárva. Nevetve fordultam körbe, ám Camie arcán lévő szomorkás mosoly lerontotta a kedvem.

- Mi a baj? - kérdeztem ijedten.
- Mi?... Ó, semmi! - túrt zavartan hajába. - Menjünk! - nevetett fel, de engem nem sikerült meggyőznie.

---

- Na de srácok, most már igazán elmondhatnátok mi a bajotok! - sóhajtottam a bús társaságot nézve. - Ennyire zavar hogy kiengedtek? - nevettem el magam.

Nash szomorúan lehajtotta fejét, majd megszorította Ruby törékeny kezét. Húgom zavartan álldogállt Matt mellett, ki szerelmes pillantásokat küldött felé. Mindenki tudott valamit, amit én nem. Volt egy dolog amit biztosan eltitkoltak előlem, és nem igazán szerették volna elmondani nekem.

- Mi lenne, ha elmennénk strandolni? - kérdezte Cameron. - Elvégre ez egy boldog nap, ne rontsuk el a még nem is biztos dologgal...

Kíváncsian kaptam a fiúra tekintetem, ki próbálta azt kerülni. Sóhajtva bólintottam, majd besétáltam a szobámba elkészülni.

-----

- Nash! - szóltam az erőszakos srácra, aki megszállottként próbált lelökni Cam nyakából.

Nevetve adtam meg magam, majd engedtem hogy a hűvös vízbe lökjön.
Cameron teste azonnal beindította fantáziám, és rossz gondolatokat varázsolt fejembe. Mikor a tiszta vízcseppeken megcsillantak a nap meleg sugarai, azonnal megremegett lábam, és valami különleges izgulást éreztem.
Tudtam hogy azt a napot nem ronthatja el semmi, legalábbis amíg ott voltunk.

- Niki, kapd el! - kiáltotta Ruby, majd nekem dobta a piros pöttyös labdát.

Az önfeledt nevetés, és a hatalmas mennyiségű jókedv az este rengeteg sírásba torkollott.

Jól éreztem magam. A parton boldogan táncoltam Shawn legújabb számára barátnőmmel, míg a fiúk vihogva passzolgatták a drága sört egymásnak. A tenger felszínén lassan narancs szín uralkodott, melyet a lenyugvó napnak köszönhetett. Az emberek elkezdtek hazaszállingózni, és nemsokára már csak mi visongtunk a homokban.

- Mostmár ideje menni! - mosolygott Matt, majd megindult a kijárat felé.

Mindenki összeszedte a cuccait, majd beültünk az autókba. Bár tényleg jól indult a nap, vészesen közeledtünk a jót nem ígérő éjszakához. Cameron mosolyogva nyomott egy puszit arcomra, melyet szívem és gyomrom is egyből érzékelt.

- Én megyek először zuhanyozni! - kiáltotta el magát húgom, mire én a konyhába szaladtam.

Hiányzott az általam készített ételek mámorító, nyálcsorgató illata, és a kellemes ízek lágy tánca a nyelvemen. A paprika és paradicsom felvágása közben jutott eszembe Cameron mondata.

Elvégre ez egy boldog nap, ne rontsuk el a még nem is biztos dologgal...

Elhúzott ajkakkal néztem a fiúkra, kik mind engem bámultak. Összerezzentem, majd nevetve megráztam a fejem.

- Mi az? - kérdeztem. - Jövőhéten vetítik azt a filmet amit a tv-ben reklámoztak. Elmehetnénk megnézni. - magyaráztam, majd folytattam az étel elkészítését.

A néma csend nem sejtetett jót.Nash bátorítóan Cameronra nézett, majd rám. Szívem azonnal a kétszeresével gyorsabban kezdett el dobogni mellkasomban, és az ijedtség urrá lett rajtam.

- Niki el kell mondanom valamit... - túrt zavartan selymes, barna hajába.