Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

8.rész | Egyre erősebb

Szomorúan bámultam a foltot a nyakán.

- Nicole... - hangja kedves volt .

Elmosolyodtam, majd megráztam a fejem.

- Nincs semmi baj.

Hazudtam, hisz igenis volt baj. Cameron tegnap egy lánnyal volt.
Szívem összetört a gondolattól, hogy Cameronnak barátnője van.

- Nicole... - Ruby hangja halk volt, és aggodalmat véltem felfedezni benne.
- Mi lenne ha elmennénk fagyizni? - vetettem fel hirtelen.

Cameron sóhajtva felállt, majd bólintott , jelezve hogy ő szívesen jön.

- Menjünk. - Nash beleegyezése után mindenki felpattant , majd kimentünk a házból.

Cam tárcsázta a sofőrjét, aki öt perc múlva meg is érkezett.
Várakozás közben szótlanul álltam a bejárati ajtó előtt.
Gondolataim a folt körül jártak, és a kedvem egyre rosszabb lett.

- Szerintem Nash és Ruby össze fognak jönni... - lépett mellém Cameron.

Hamis mosolyom elővéve fordultam felé, majd azonnal a földre pillantottam , mikor megláttam a gyönyörű barna szempárt.

- Aranyos vagy, mikor elpirulsz... - bökött oldalba.

Csodálkozó tekintetem láttán elnevette magát.
Édes nevetése vízhangzott fejemben, és muszáj volt elmosolyodnom.

- Nem is pirultam el... - zavaromban fülem mögé tűrtem egy barna tincset.

Ruby és Nash nagyon jól elvoltak, és örültem hogy barátnőmnek összejött.

- Szerintem is össze fognak jönni- szólaltam meg halkan.

Beszálltunk a kocsiba, majd Cam lediktálta a fagyizó címét.

A fekete Range Rover egy kis csikorgás után elindult. Én hátul ültem Rubyval és az ő jövendőbelijével, míg anyósülésen Cameron helyezkedett el, és a sofőrrel beszélgetett. Néha felnevetett, amin - mint mindig - azonnal elmosolyodtam.
Reméltem senkinek nem tűnik fel , hogy folyton folyvást bámulom.

Az érzés ami bennem volt, ki akart törni.
Sikítani akartam. Azt akartam hogy hallja a világ, mennyire boldog vagyok.

Boldog...

Állandóan boldog voltam. Attól féltem hogy jön egy hurrikán, ami porrá zúzza a boldogságot.

Cameron a visszapillantóból egyenesen a szemembe nézett. Egy halvány mosolyt küldtem felé, amit viszonzott.

Úgy éreztem, ha nem nézek el, azonnal szétrobbanok. Túl sok érzelem volt bennem.
Fájdalom, boldogság, szomorúság, szerelem.
Hogy szerethettem bele egy olyan fiúba, akivel szinte semennyit sem beszéltem?

- Gyertek! - az ajtók kinyitódtak, és szinte mindenki kiszállt.

Egyedül maradtam az üres kocsiban, mert a gondolataim nem engedtek vissza a valóságba.

- Nicole! - Cameron gyengéden megfogta kezem, majd lassan kihúzott a kocsiból.

Érintése szinte égetett. Meglepődve néztem rá, de ő ezt nem látta.
Kezem még mindig fogta. Tekintetem összeért testrészünkre vezettem, és elmosolyodtam.

- Szóval, mi a baj? - hangjából sugárzott a kedvesség, és az aggódás.
- Cameron...Miért vagy velem ilyen kedves? - megálltam, majd a szemébe néztem.

Kezem már nem az övét fogta.
Úgy éreztem, mintha sikítozott volna az érintéséért.
Választ nem kaptam, csak odasétált Rubyékhoz, és bekapcsolódott a beszélgetésbe.
Sóhajtva odamentem én is, majd miután vettem egy epres fagyit, újra a gondolataimba merültem.
Úgy éreztem, hogy egyre erősebb, a Cameron iránt érzett szerelmem.

- Gyerünk! Hívd el randizni! - a hang a két fiú felől jött.

Ruby épp a szemetet dobta ki, így ő pont nem hallotta.

- És ha nem-et mond? - kérdezte Nash.

Mosolyogva odamentem.
Azt akartam hogy legalább nekik összejöjjön.
Cameron közelségére azonnal reagált minden porcikám, és nehéz volt mellette maradnom.

- Nem fog! - Nash kérdő pillantása egy halk kuncogást váltott ki belőlem - Ki ne akarna veled randizni? - kérdésem leginkább Cameront lepte meg.
- T-te is? - kérdezte az említett fiú.

Értetlenül Cameronra néztem, aki kérdőn bámult gyönyörű szemeivel.
Szemem be kellett csuknom, a hirtelen ért érzés miatt. A gyomrom görcsbe rándult, de úgy, hogy szinte már fájt.

- Hívd el! - hagytam figyelmen kívűl Cameront.

Nash egy nagy levegőt vett, majd elindult. Félve hátrapillantott, én pedig hüvelykujjam felmutatásával jeleztem, hogy csak így tovább. Erőt véve magán lépett a lány elé, aki azonnal zavarba jött a fiú közelségétől.

- Ha holnap elmennek randizni.... Lóghatok veled? - vakarta meg zavartan tarkóját Cam

Észre sem vettem, hogy mivel Nash elment, így kettesben maradtam Cameronnal.
Ajkamba haraptam, hogy elfolytsak egy sikolyt.
Mosolyogva bólintottam, jelezve hogy igen , persze hogy lehet velem!

Nem gondoltam arra, hogy mi lesz az érzéseimmel, amik lassan átveszik a testem felett az irányítást.