Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

19. rész|Váratlan vendég

Szerelmes tekintettel fürkésztem Cameront. A könyvekben leírt pillangók azonnal életre keltek, és a már megszokott érzések hada járta végig testem.
A kanapén kényelmesen elhelyezkedve koncentrált a videójátékra.
Ruby és Nash már hivatalosan is együtt voltak, így elmentek valahová kettesben. A fiúk hangosan szurkoltak Mattnek, így Cameron morcosan nézett néha a háta mögé.
Kuncogva sétáltam a konyhába, valami ebéden gondolkozva. A rántott sajt-rizs kombináció elfogadhatónak bizonyult, így nekiláttam bepanírozni a háromszögre vágott tejterméket.

- Segíthetek? - sétált mellém csillogó szemekkel Hunter.

Zavartan pillantottam a rizsre, majd kicsit félve bólintottam. Mit sem gondolva arra hogy ő is a Magcon-hoz tartozik , folytattam a sajtok készítését. Nemsokkal később a füstjelzőt próbáltam kikapcsolni több-kevesebb sikerrel.
Hunter zavartan hajába túrva bámulta ahogy próbálom elérni a francos gombot, és esze ágában sem volt megmozdulni.

- Segítene valaki? - kiáltottam el magam, egyrészt a zaj miatt, másrészt mert már dühös voltam.

Egy meleg kéz könnyedén felemelt, így egy mozdulattal megszüntettem a sípoló hangot.
Mintha semmi sem történt volna, úgy ment mindenki vissza a dolgára. Sóhajtva igyekeztem a konyhába, hogy helyrehozzam az elcseszett rizst.
Az ég hatalmasat dörrent és az áram úgy elment, mintha sosem lett volna.
Nagyokat pislogva bámultam a fiúkra, akik ijedten nézték a fekete képernyőt. Fakanállal a kezemben indultam ki, hogy megnézzem mi is okozta a kárt. Cameron ijedten pattant fel a cappucino színű fotelból, majd azonnal hozzám futott.

- Segítek! - jelentette ki.

Próbáltam félelmemet elrejteni, hisz nem akartam beégni előtte.
Egy újabb dörgés a levesbe küldte tervem. Ijedten kapaszkodtam meg Cameronba, aki nevetve csukta be maga mögött a barna színű strapabíró ajtót.
Cameron megnézte mi okozta a kárt, én pedig csak bámultam ki a fejemből.

A szüleim és Cloe körül forogtak gondolataim. Több mint egy hete csak telefonon beszéltünk, ugyanis ők nem hajlandók eljönni ide.
Húgom már rég itt mulatta volna az időt, de anya túl makacs. Fél hogy elveszíti, hogy nem vigyázok rá eléggé.
Régebben nagyon sokat voltunk együtt, és elválaszthatatlanok voltunk. Senki sem értette hogy miért van ez, és hogy egy testvérpár hogyan tud ilyen jól kijönni egymással. Anya persze megkönnyebbülve csinálta a dolgát, hisz nem kellett félnie attól, hogy esetleg meggyilkoljuk egymást.

- Gyere! - fogta meg puha meleg tenyerével az enyémet. - Még a végén megfázol!

A házban aztán előkerült a társas, és a különböző perverz játékok gondolata.
Magamban átkoztam hogy csak én vagyok itt az egyedüli lány, amikor hirtelen kopogtattak az ajtón.
Rengeteg kérdő szempár szegeződött rám, én pedig sóhajtva indultam meg az ajtó felé.

- Fel ne álljon senki! - kiáltottam vissza szarkasztikusan.

Az ajtót kitártam, és elképedve néztem az előttem álló személyre. Hosszú selymes haja vizesen tapadt hátára.
Egy bőrönd volt kezében, és vigyorogva nézett rám. Meg se tudtam szólalni meglepődöttségemben.
A fiúk hangosan ordítoztak hogy ki az, én viszont csak sokkos állapotban álltam.

- Szia! - édes hangja már nagyon hiányzott.

Nevetve öleltem magamhoz vizes testét, majd behúztam őt a sötétebb házba.
A fiúk azonnal elnémultak, és csak nézték a mellettem álló angyalt.
A legnagyobb bajom az volt, hogy még Cameron is.
Cloe zavartan hajába túrva pillantott rám, majd idegesen elnevette magát.
Egyetlen személy méregette furcsán őt, és az Matt volt.
Valahogy mégis azt éreztem hogy Cloe őt fogja választani az összes többi közül.