Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

22.rész |Még hányszor törsz össze?

Idő közben kezdtem feloldódni, és néha már egy teljes mondatot is hozzá tudtam fűzni a beszélgetésekhez!
Mosolyogva hallgattam, ahogy Cameron egy őrült rajongóról beszél, amikor is pittyegett a sütő. Miután kivettem a pizzát, mindenkinek szedtem egy szeletet, és immár azzal a kezünkben folytattuk.
Nem sokkal később kiderült, hogy az az őrült rajongó egyben egy ex barátnő is, aki még most is próbálkozik visszaszerezni a fiút.
Lassacskán kezdtem unni magam, ezért inkább elhatároztam hogy elmegyek a könyvtárba, hisz ők úgy is ellesznek nélkülem.
A neten találtam is egyet ami közel van, így a felé vettem az irányt.
Meglehetősen modern épület állt előttem, mely fehér színt viselt.
A szokásos csönd itt is meg volt, így megpróbáltam halkan végig menni a sorok között. Óvatosan végighúztam kezem egy szimpatikus könyv gerincén, majd megnéztem a címét.
Mivel megtetszett, leültem egy babzsák fotelbe amit ott találtam, majd belelapoztam a történetbe.
Azonnal magával ragadott már az első tíz oldal, így felálltam hogy kikölcsönözzem.
Sajnos a szerencsétlenségem most is megmutatkozott, ugyanis megbotlottam, így fellökve egy szőke hajú lányt.
Ijedten kaptam a jobb karomhoz, ahol biztosra vettem hogy lila folt fog mutatkozni.

- Ne hara... - kezdtem el a szokásos dumám.

Megszeppenve néztem barna szemébe, mikor lecsitított. Felvont szemöldökkel hallgattam, ahogy a jogairól beszél, és megpróbáltam nem a képébe röhögni, hisz az nem én lettem volna.
Próbáltam hallgatásra bírni, de nem igazán jött össze, sőt, mégdühösebb lett.
Rózsaszín árnyalatot vett fel arca, így simán elmehetett volna mondjuk egy paradicsom ikertestvérének.
Idő közben már nem is figyeltem rá, inkább olvastam el a könyv hátoldalán szereplő leírást.
Mivel ezt sem díjazta, kénytelen voltam ránézni, és megvárni amíg befejezi a kiabálást.

- Figyelj... - vágtam közbe, ugyanis már nem bírtam hallgatni se őt, se a folyamatosan pisszegő embereket - Bocsi! - nem akartam bunkó lenni, csak egyszerűen nem volt szükségem ilyen jelenetekre, és inkább haza akartam menni.

Megszeppenve húzta fel festett szemöldökét, majd inkább odébb állt. Szomorúan néztem utána, de nem sokáig, ugyanis ki akartam kölcsönözni a könyvet.
Hazafelé egész végig Cameronon agyaltam, és próbáltam minden féle rossz elméletet kikergetni a fejemből, több-kevesebb sikerrel.
Nem gondoltam volna, hogy Cloe ekkora sikerrel jár majd a bájával, és a humorával.
Egy figyelmetlen lépes miatt eszméltem fel, ugyanis majdnem elcsapott egy piros autó. Ijedten, hevesen verő szívvel léptem hátra, majd körbenéztem hogy ki látta az előbbi jelenetem.
Behunytam a szemem, majd hosszan kifújtam a levegőt, és megpróbáltam épségben átjutni a másik oldalra. Hazafele menet még bementem a boltba, ugyanis vacsorára valami finomat szerettem volna főzni.
A zöldséges szerencsére a bevásárlóközpont előtt volt, így kényelmesen átballagtam és vettem pár egészséges élelmiszert is.
Meglehetősen jobb kedvem lett a nap végére, és teljesen kiment a fejemből a Cloe-Cam páros.
Dúdorászva és mosolyogva vettem elő a kulcsaim, de sajnos tele volt a kezem a sok szatyorral. Morcosan próbálkoztam inkább a kinyitással remélve hogy nem zárták be, és nem kell szenvednem a babrálással.
Az idő kellemesen langyossá vált, és úgy éreztem semmi sem ronthatja el a kedvem.
Bentről nevetés szűrődött ki, és nagy mennyiségű Úúú-zás. Érdeklődve nyitottam be, de a mosoly azonnal lehervadt az arcomról.
Lefagyva bámultam az épp smároló Camet és Cloet olyannyirra, hogy még a zöldséggel teli szatyor is kiesett a kezemből.