Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

21.rész |Miért?

Némán feküdtem a sötét szobában, miközben a könnyeim megállás nélkül folytak. Egy díszpárna helyébe képzeltem Camet, és szorosan öleltem magamhoz. A csillagok jól láthatóak voltak az elhúzott függönyöm miatt, ami csak rontott a helyzetemen. Egyfolytában a randinkra gondoltam, ahol a csillagos égbolt volt a fedél fejünk felett. Egyszerűen nem ment az alvás, állandóan Cam és Cloe nevető képe villant be, és éreztem hogy lassan elönt a düh. Húgom mindössze 2 óra alatt elérte azt, amit én lassan egy hete próbálok! Közvetlenségével azonnal megkedveltette magát, és egyértelműen imádják.

Egy halk kopogást hallottam az ajtó túloldaláról. Nemsokkal később már ki is nyitódott, és Ruby dugta be fejét. Ijedten nézett végig rajtam, és a mellettem heverő zsebkendőhalmon, majd mire észbe kaptam, már mellettem is ült két pohár kakaó társaságában.

- Mi a helyzet Nick? - kortyolt bele italába.
- Cam és Cloe... - sóhajtottam, majd a kezemet kezdtem el tanulmányozni.

Elmosolyodva csúszott közelebb hozzám, majd szoros ölelésbe vont. Könnyeim kibuggyantak, és egyenesen Ruby kezén landoltak.
Zokogva szorítottam magamhoz, de a fájdalmat nem tudtam elnyomni. A vár amit elkezdtem építeni lassan felépült, erre betoppan a húgom, aki mindent lerombolt.
A fejem zúgott a sok negatív gondolattól, míg a mellkasomban nem a megszokott, kellemes érzés terjengett. El sem tudtam képzelni miért jött el a vihar, és miért tett tönkre mindent, pont akkor amikor már minden rendben volt.
Csak arra tudtam gondolni, hogy most örökre elveszítem Őt, és eztáltal mindent. Hisz nekem Ő jelentette a minden fogalmát!

-----

Ruby mellett ébredtem, és meglehetősen jó kedvem volt, egészen addig amíg eszembe nem jutott a tegnap.
Szomorúan sóhajtottam, majd inkább kisétáltam, hogy elkészítsem a reggeli teámat.
Cloe még nagyban aludt a kanapén, és hiába akartam, nem tudtam haragudni rá.
A rádió bekapcsolása után feltettem a vizet forrni.
Nagyban ringatóztam Shawn Mendes legújabb számára, a Mercy-re. Csupán egy emlék foszlány villant be a délutánról, de már az is romba döntötte a jó kedvem.
A teával a kezemben ültem egy pulcsiban a teraszon. Még hűvös volt a tegnapi vihar miatt, és még látszódott a reggeli harmat a fák levelein.
Kellemes érzéssel töltött el, amikor a hűvös szellő lágyan hozzáért forró arcomhoz.
Mivel kopogtattak, már álltam is fel hogy kinyissam a bejáratit, amikor megláttam Cloe vörös hajzugatagát. Kitárta az ajtót, majd nevetve megölelte Camet, és a többi fiút.
Remegve fordultam előre, és próbáltam heves levegővétellel elnyomni a fájdalmat.
Nem akartam hátra nézni, hogy lássam Cameront és Cloe-t. Egy csomó jelenet lejátszódott a fejemben, ahol megmondom a magamét szeretett húgomnak, de idővel beláttam, ő nem tett ellenem semmit, csupán ismerkedett.
A legszebb mosolyom elővéve léptem be a házba, de rájöttem hogy a pizsamám és a kócos hajam, nem igazán sugároz szép külsőt.

- Sziasztok! - intettem a srácoknak, akik egy gyors biccentés után már magyarázták is a fontosabbnál fontosabb dolgokat Cloe-nak.

Cameron némán nézett a fiúkra majd rám, és mintha valami átfutott volna az agyán. Rám nézett, majd egy baráti mosolyt küldött felém nem gondolva, ezzel teljesen darabokra törte az egykor még érte rajongó Nicole Payne szívét.