Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

33.rész | Bízok benne!

- Börtönbe? És azt hogy tudnád elintézni? - szólalt meg végre Matt.

Hangja mint a mennydörgés a csendes éjszakában. Váratlanul törte meg a köztünk kialakult némaságot, és igazán megijedtem éles férfias hangjától.
Sophia lassan megfordult, majd felvont szemöldökkel karba tette a kezét.

- Neked meg mi bajod? Te is tudod, hogy miatta történt meg a dolog!

Egyre dühösebb lettem, és egyre jobban a pofon vágás felé haladtunk.
Azt hiszem általánosban verekedtem utoljára, ami inkább hasonlíthatott az úgynevezett cicaharcra mint sem a valódi, igazi düh által kiváltott küzdelemre.

- Fejezd már be! - rivalltam rá, és a hatás kedvéért közelebb léptem hozzá.
- Mert ha nem?

Betelt a pohár. Kezem arcán csattant, ami helyén hatalmas piros folt éltelenkedett.
Szemei tágranyíltak, ajkait eltátotta egymástól, és egy könnycsepp gurult végig arcán.

- Te akartad. - suttogta , majd engem félrelökve a folyosóra rohant.

Ledermedve néztem Mattre, aki ugyan úgy lefagyva állta tekintetem.
Lassan felállt, majd szorosan magához húzott. Könnyeim ki akartak törni, de nem engedtem nekik. Mindössze egy csepp folyt végig orromon.

- Nem akartam... - hangom bágyadt volt, és igazán hallani lehetett, a lelkiismeretfurdalást.
- Tudom! - simított végig hátamon.

---

- Hogy van Cam? - kérdezte Cloe, miután beléptem az ajtón.
- Kómában... - motyogtam, majd a konyhába sétáltam.

Meglepődve néztem a rengeteg élelmiszerre, mely a hűtőben lapult.
Kivettem a sajtostésztához valókat, majd neki álltam lereszelni magát a sajtot.

- Ruby bevásárolt, aztán elment Nash-el. - sétált mellém húgom. - Segítsek?
- Tedd fel a gázra azt a nagy edény vizet, és egyenlőre ennyi. - mosolyogtam rá fáradtan.

Cameron vajon mit élhet át?
Mit gondolhat rólam, aki miatt történt ez az egész?
Én csak jól akartam érezni magam, egy egyszerű napon egy egyszerű buliban!

- Minden oké? - nézett rám.

Kótyagosan megráztam a fejem, és sóhajtva leültem a kanapéra.
Bár azt terveztem, hogy pihenek egy kicsit, a csengő nem engedte.
Cloe azonnal kinyitotta, majd beszélgetni kezdett az ott állókkal. Csukott szemmel üldögéltem, ám a mély férfias hang ismerős volt valahonnan.

- Nikit keresem! - kukucskált be, mire felpattantam.

Tágra nyílt szemekkel néztem Alex-re, aki mosolyogva integetni kezdett.
Cloe értetlenül pillantott rám majd a fiúra, egészen addig míg meg nem unta.
Sóhajtva bement a nappaliba, majd bekapcsolta a tv-t.

- Szia! - szólalt meg vigyorogva.

Felnevettem, majd megöleltem. Kis hezitálás után viszonozta a gesztust, majd mosolyogva ellépett tőlem.

- Van kedved lógni?

A ház előtt parkoló motorra néztem, majd felvontam a szemöldököm.
Karon ragadott, és mire észbekaptam, már mögötte ültem.
A fejemre nyomta a sisakot, kezeim dereka köré fontam, és már taposott is a gázra.
A sebesség miatt egy pillanatra megijedtem, de hamar elmúlt. Egy boldog sikkantás után széttártam karom egy pillanatra.
Éreztem felsőtestemen a szelet, mely körbeölelt. A természet egybeolvadt az égbolttal, és lassacskán eltűntek a házak is.
Felbukkant a zöld szőnyeg mely a földet fedte, és a sok virág ami azt díszítette. A napraforgók már lassan lehajtották fejüket, ami azt jelentette, közeleg az este.
Egyre hűvösebb lett, amit szinte azonnal érzékelt testem, és közelebb bújtam Alex-hez.
Hirtelen megállt a tenger mellett, és leszállt a motorról. Lekapta sisakját, így elémtárult összeborzolt szőke haja.
Követtem példáját, majd a kezébe nyomtam az én fejfedőmet.

- Gyere utánam! - intett, én pedig félelem nélkül követtem.