Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

13.rész | Összetörve

Remegve öleltem magamhoz, és dús hajába túrtam. Ajkaink csak levegő vételnél váltak el.
Könnyeim megállás nélkül folytak, és egyszerűen nem tudtam betelni édes csókjával.
Minél többet és többet akartam, de ahogy észrevettem, nem voltam egyedül.

- Megjöttem! - kiáltotta el magát barátnőm, mi pedig abban a pillnatban szétrebbentünk.

Lihegve, kócos hajjal futottam a szobámba, és nem akartam mást, csak hogy Cameron elmenjen.

Önző volnék? Vagy csak kétségbeesett?

Remegve csúsztam le a földre, és térdemet felhúzva ültem a csukott ajtónak dőlve.
Próbáltam rendezni levegővételem, és nem foglalkozni az ajtómon dörömbölő emerekkel.

- Nyisd ki! - Ruby hangja kétségbeesést sugárzott, de nekem nem maradt erőm.

A kulcsot oldalra fordítottam,majd az ágyamba dőlve idéztem fel a Cameron Dallassal való csókomat.

-----

Hétkor már nagyon éber voltam, és fogalmam sem volt hogy miért. Az ablakon beszűrődő fény különleges formát rajzolt a falamra.
A madarak csicsergése egy teljesen meselbeli helyjé változtatta a szobámat.
Nem tudtam már aludni, ezért inkább kikeltem az ágyból.
Halkan elfordítottam a kulcsot, majd kiosontam a szobámból, a kiválasztott ruhámmal együtt.
A kanapé kihúzva helyezkedett el a szokásos helyén. A rajta fekvő két fiú még javában aludt.
Szemforgatva sétáltam a fürdőbe, hogy valami elviselhetőbb külsőt varázsoljak magamnak.

Az érzéseim egy halk sóhajt váltottak ki belőlem. A szívem tegnap óta nem akart visszatérni eredeti ritmusába.
A mellkasomban egy különös érzés mosolygásra késztetett.

Immár elkészülve léptem ki a fürdőből, de abban a pillanatban egy erős mellkasnak ütköztem.
Ledermedve álltam előtte, és nem tudtam rávenni magam arra, hogy kikerüljem őt.

- Jó reggelt Niki! - rekedtes hangja vízhangzott a fejemben.
- Neked is! - néztem szemébe, majd végre kikerültem .

A konyhába sétáltam, ahol a szokásos teám vizét tettem fel a gázra.
Különös módon nem voltam éhes. Valami kitöltötte a gyomrom

A szerelem

- Csinálsz egy kávét? - sétált mellém egy hatalmasat ásítva Nash .

Mosolyogva bólintottam ,majd ahogy kérte, a kávét is felraktam főni. A kezembe vettem két szelet kenyeret, és a pirítós sütőbe raktam.

- Jó lesz ez reggelinek? - mutattam a gépre.
- Igen! - válaszolta, majd Ruby szobája felé indult .

Miután elkészítettem mind a két italt, a sajátommal a kezemben kiültem a teraszra.

A nap sugarai gyönyörűen tükröződtek a tó vizén. Az ég tiszta volt, csak egy-két felhő pihent rajta.
Az erdő fáinak leveleit lágyan fújdogálta a szellő. Egy nyuszi ugrott ki egy bokor mögül, de azonnal vissza is bújt, mikor megpillantott.

Szemem lehunytam , és elmosolyodtam az aranyos látvány miatt.
A terasz ajtó nyitódott, majd Cameron lépett ki rajta.

- Figyelj Nicole... - tudtam mit akar, ezért inkább félbeszakítottam.
- A tegnapi nem jelentett semmit.

Némán állt, és engem nézett. Bentről nevetés hallatszódott ki, ami egy kicsit frusztrált.

Megbabonázva néztem szomorúságtól csillogó szemét, és vörösen tündöklő ajkát. Nem tudom mi ütött belém, és hatalmas hülyeség volt hogy ezt mondtam. Azonnal meg is bántam. A tegnapra gondolva görcsbe rándult gyomrom, és egyszerűen mintha felborulna a testem. Lábaim remegni kezdenek amikor megjelenik előttem csukott szeme. Selymes haja tapintása még most is borzongást okoz. Félve vártam hogy ajka kinyíljon, és elhagyja valamilyen bűnös szó.
Ott volt bennem a remény. Csak épp nem tudtam miért, hisz én bántottam meg.

A földre pillantott , majd egy aprót bólintott.

- Nekem sem.