Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

26.rész | ,,Vár ránk a végtelen"

A kedves (khm iróna) wattpad nem engedi hogy válaszoljak a commentekre úgyhogy ne haragudjatok!🙁❤️

Némán ültem be a kocsiba, miközben az imént történteken gondolkoztam. Éreztem valamit, ami miatt vörösen tündökölt a fejem.
Cameron szórakozottan ült be a kocsiba, majd elindult. Kikerekedett szemekkel pillantottam rá, mikor megéreztem puha és meleg tenyerét a combomon. Úgy éreztem, aznap este piros maradok.
A rádiót bekapcsolva érte el, hogy kicsit feloldódjak. Bár a szívem úgy vert mintha ki akarna szakadni, mondhatni nyugodt voltam.
Éreztem azt a kellemes bizsergést ott ahol megérintett, és a levegőt is gyorsabban vettem. A mellkasomban kellemes érzés terjengett, egyszerűen túl szép volt minden, hogy igaz legyen!
Ajkamba haraptam,hogy ne sóhajtsak fel az érzéseim hadától.
A fejünk felett lassan megmutatkoztak a fekete égboltot takaró csillagok, na meg persze az abban megmártózó fenséges telihold.
A nyári szellő táncot járatott a szinte mosolygós napraforgókkal, melyek az út szélén pihentek.
A különböző virágillat kitöltötte a tüdőm.
Nem sokkal később egy hatalmas világítótorony előtt parkolt le.
Kérdő pillantásomra, csak egy sejtelmes mosollyal válaszolt.
Tekintetem felvezettem a tetejére, melyről biztos hogy tökéletes kilátás nyílik a hatalmas sötét tengerre.

- Azt akarod hogy magassarkúban sétáljak fel? - kérdeztem felvont szemöldökkel.

Ijedten a lábamra tekintett, majd a világítótorony csúcsára. Zavartan hajába túrt, én pedig egy nagyot nyeltem a szexi mozdulat miatt. Telt pipacs ajkába harapott, majd erősen gondolkozni kezdett.
A levegőt kapkodtam, alig bírtam megállni a lábamon, és a pulzusom sem volt a legnormálisabb.

Ahogy duzzadt párnácskáit az enyémek ellen nyomja...

Idegesen megráztam fejem, hogy kiverjem belőle ezeket a gondolatokat.

Ahogy gerincemen lassan végighúzza forró tenyerét...

Összepréselt ajkakkal és pír áztatta arccal néztem a földre, miközben a mellkasom szinte már mozgott a szívem miatt.

Ahogy apró puszikat hagy a testem minden egyes szegletén....

- Minden oké? - kérdezte egy pimasz mosollyal, majd megnyalta alsó ajkát.

Behunytam szemeim, majd ismét a földre pillantottam. Paradicsom vörös arcom még a sötétben is jól látható volt.
Édesen felkacagott, majd egy puszit nyomott forró arcomra. Egy halk sóhaj csúszott ki remegő ajkaim közül, amit egy újabb puszival díjazott. Vörösen elnevettem magam, és mikor megint közeledett egy újabb puszi miatt, kitértem előle. Duzzogva karba tette kezeit, így elérve hogy elolvadjak kisfiús énjén.
Egy nedves puszit nyomtam puha arcára, ő pedig csodálkozva rámkapta tekintetét. Arcát halvány pír díszítette, amin igen csak meglepődtem. Zavarában köhintett egyet, majd megvakarta tarkóját.

- Nem megyünk...Khm...Fel? - dadogott.

Mosolyogva indultam el, nem sejtve, a közepénél már nem lesz ilyen jó kedvem.
A csigalépcső orbitális magasan ért véget, így kicsit megtorpantam.
Cameron óvatosan összekulcsolta kezünket, ami miatt ismét a mennyekben éreztem magam.
Lassan sétáltunk fel, miközben mindenféle apróságról beszélgettünk. Olykor elhagyta szánk egy-egy halk kacaj, és ez egészen a közepéig tartott.
Lihegve szedtem a lépcsőfokokat, és már egyáltalán nem volt kedvem oda felmenni.

- Már csak egy forduló! - bíztatott a tetejéről Dallas.

Összevont szemöldökkel néztem fel rá, ő pedig védekezően feltette kezét. Kuncogva sétáltam tovább, egészen a tetejéig.
Szédelegve kapaszkodtam Cameronba, aki csak annyir súgott a fülembe: Nézz körül!
Mosolyom felváltotta az ámulat, melyet a kilátás váltott ki. A tenger felszínén tökéletesen tükröződött a csillagos égbolt, és csak néha-néha zavarta meg egy-két hal vagy sirály.
Egy halkabb ,,hú" szaladt ki a számon, amin Cameron elmosolyodott.
Hátulról átölelte derekam, miközben szorosan magához húzott.

- Vár ránk a végtelen... - dúdolta halkan fülembe a Titanic-ból az egyik rövidke dallamot.

Levegőt is elfelejtettem venni, mikor felismertem a zenét, és azonnal eszembe jutott a következő lépés. Remegve próbáltam erőt gyűjteni, miközben élveztem Cameron aprócska köreit, melyet a hasamra rajzolt.

Gyerünk Nicole! - bíztattam magam a fejemben.

A langyos szél feltámadása adott egy kisebb löketet.
Óvatosan hátrafordultam felsőtestemmel,és mintha számított volna rá, lassan és lágyan megcsókolt.