Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

9.rész | fontossá válni

Unottan álltam a kasszánál, a végeláthatatlan sor végén.
Mindössze egy csomag tészta , sajt , és bolognai por volt a kosaramban.
A helyzet a koncertre emlékeztetett, ahol szintén majdnem utolsók voltunk.

- Ez a kedvenc helyem! - sétált mellém egy kapucnis fiú.

Megpróbáltam nem vele foglalkozni, ami nem tetszett neki.

- Az jó... - rövid válasz, ami hallatán általában békén hagynak az idegenek , de ő nem.
- Egy fontos esemény köt ide. - cseverészett.
- Valóban? - lábujjhegyre álltam, hogy megnézzem , hol van a sor eleje.
- Valóban. - duruzsolta fülembe.

Meleg lehelletétől megborzongtam, és volt egy sejtésem ki lehet az. Elvetettem az ötletet, hisz Cameron nem rég vitt minket haza.

Kíváncsian néztem oldalra, de addigra eltűnt.
Ijedten kapkodtam tekintetem, de sehol sem láttam a fekete kapucnis fiút.

----

- Király lesz a vacsi! - sétált mellém Ruby, majd egy nagyot szippantott - Az illata alapján - tette hozzá.
- Mit mondott Nash? - kérdeztem mosolyogva.

Vörösen lehajtotta fejét.

- H-hát... - dadogta - Elhívott randizni... - vigyorgása engem is mosolygásra késztetett - Holnap elvisz valahová.... - tette hozzá .

És itt tört ki belőlünk a hatalmas feszültség. Visongva kezdtünk el ugrálni, ügyet sem vetve az időre , és a szomszédokra.

- Ez egyre hihetetlenebb! - hangomból sugárzott a boldogság - Cameronnal fogom tölteni a vasárnapot! - visongtam.

Ez a tudat kellemes érzéssel töltött el. Az események felpörögtek, és csak akkor tudtam úgy igazán gondolkozni, mikor a tusoló alatt a forró víz hozzáért hűvös bőrömhöz.

A holnapi nap gondolatára melegség árasztott el.

Akaratlanul is rá gondoltam. Rá, aki egy mosollyal az őrületbe tud kergetni.
Aki olyan érzéseket vált ki belőlem, amik megmagyarázhatatlanok, és csak egy kifejezés illik rájuk. Szerelem.
Beleszerettem egy olyan fiúba, aki egy telefonhívással végleg az életem részévé vált.

----

Mint az esetek többségében, most is hamarabb keltem fel mint barátnőm. Álmosan csoszogtam a konyhába, hogy elkészítsek egy gyors reggelit, és egy megnyugtató zöld teát.

Az immár kész reggelivel, és teával a kezemben ültem ki a teraszra, ahol még elég hűvös volt.

A tó látványa és a mögötte magasló erdőé, valami hihetetlen érzést keltett bennem. Kíváncsi voltam, mi lapulhat az erdő mélyén, ugyanis még sosem volt bátorságom bemerészkedni.

Egy hatalmasat kortyoltam a forró teából, ami által búcsút inthettem egy időre az ízeknek.
Befutottam a házba, hogy lehűtsem leégetett nyelvem.

- Te meg mit csinálsz? - furcsa feje nevetésre késztetett - Miért áztatod a nyelved? - grimaszolt.

Elnevettem magam, közben néztem ahogy felrakja a kávét főni.

- Hánykor mentek ? - kérdeztem miután beszédképes lettem.
- Tíz. - mosolygott rám .

Mivel Cameron 11-re jön, volt egy kis időm rendbe tenni a házat.

Reggeli után unottan kezdtem neki a takarításnak. Ruby már javában készülődött, ami hatalmas felfordulással járt.
Egy ,,majd kitakarítom!" kiáltással elhagyta a házat, és bepattant egy sötétebb BMW-be.
Szemforgatva mentem a szobájába, hogy kicsit rendbe szedjem.

Az érzéseim teljesen megőrjítettek. Akár egy pillantással képes volt levenni a lábamról.
A mellkasomban folyamatosan ott volt az érzés, és fejemben az emlékek. Az ölelése, mikor egymáshoz nyomódott mellkasunk, és éreztem szívverését...
A gondolat, hogy ajka felfelé görbül, mosolyt csalt az arcomra.
Csak az egyetlen baj az, van barátnője...

Észre se vettem, hogy valaki konkrétan ráfeküdt a csengőre.
Hirtelen jött dühvel tártam ki az ajtót, mire a vendégem zavart mosollyal pillantott le rám.

- Bocsi, csak... Nem lényeges! - túrtam hajamba.

Mosolyogva biccentett, majd engedély nélkül belépett. Ledermedve bámultam izmos hátát, melyre rátapadt a kék póló. Szívem őrült tempóban vert, és éreztem hogy ez mindig így marad.

- Persze...Csak érezd otthon magad - nevettem el magam.

Helyet foglaltam a kanapén, majd bambán bámultam szemébe. Értetlen tekintete mosolyt csalt arcomra,így még hülyébben nézhettem ki.

- Hogy aludtál? - törte meg a csendet.

Magamban már elmondtam magamért egy imát, hisz benne volt a pakliban hogy összeesek látványától.
Telt ajka kissé elnyílva helyezkedett el arcán, míg szemei boldogságot sugároztak.

Annyira abszurd volt, hogy itt ül. Hisz nemrég még a posztereit bámultam a falamon, és arról ábrándoztam hogy megölelem.

- Köszi , jól...És te? - éreztem hogy feszeng, ezért megpróbáltam felajánlani neki, egy kiruccanást a városba.
- Már vagy hatvanszor voltam a városban. - nevetett édesen.

Kacaja betöltötte a rideg szobát. Szemem behunytam,és egy kis ideig mosolyogva hallgattam csillingelő nevetését.

- De nem velem! - válaszoltam vigyorogva.
- Ez egy kihagyhatatlan ajánlat! - viccelődött - Na mire várunk? - kérdezte majd izgatottan felpattant - Szeretnék megmutatni valamit! - döbbenten néztem a felém nyújtott kezére, amibe később az enyémet helyeztem.