Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

Epilógus 2.

- Gyönyörű vagy Nick! - mosolygott a tükörből elképzelt énem.

Sóhajtva oldalra döntöttem fejem, majd letöröltem egy kósza könnycseppet. Nem voltam felkészülve a találkozásra. Bár a ruha mesés volt, teljesen elcsúfítottam az összhangot. Valahogy rávettem magam arra hogy kimenjek a szobámból, majd ittam egy hatalmas pohár Whiskeyt, mely szinte égette torkom. Arcom kipirosodott, szemeim ismét könnyekkel teltek meg, míg gyomromnak nem igazán tetszett az ismeretlen alkohol.

- Nicole! - kiáltott rám Ruby, majd kikapta kezemből az üveget. - Minden rendben életem? - hangja aggodalommal teli volt, és számomra ez egy utolsó löket volt.

Könnyeim egymás után folytak végig arcomon, sminkem teljesen elkenve. Keserves zokogásba kezdtem, majd Ruby ölelésébe menekültem. Szorosan magamhoz szorítottam törékeny testét, szinte kapaszkodtam a rajta lévő rózsaszín textilbe.
Kedvesen simogatta hátam, és megpróbált csitítani.

- Nem lesz baj, nyugodj meg! Ha nem akarsz elmenni, akkor ne menj! Látom mennyire kikészít ez az egész, és borzasztó érzés téged így látni! - hangja sikeresen lenyugtatott, majd lassan könnyeim is megszűntek létezni.
- Köszönöm. - suttogtam, majd a segítségével egy gyönyörűbb sminket varázsoltunk arcomra.

----

Az egész utca kihalt volt. Egy árva lélek sem sétált az épület közelében, és ez megrémisztett. Bőrdzsekim kissé összébb húztam magamon, majd sietősebben lépkedtem az ajtó felé, mely nyitva állt.
Egy hatalmasat nyelve léptem be, majd megpróbáltam tájékozódni a korom sötétben.
Cipőm minden lépésemnél koppant egyet, és az volt az egyetlen hang amit hallhattam abban az egy órában. Kezem óvatosan végighúztam a falon, majd mikor megtaláltam a kapcsolót, megnyomtam. Vakító világosságba burkolózott az egész ház, így kissé nyugodtabban igyekeztem a mosdóba hogy leellenőrizzem az arcom.

- És mi van ha átver? - kérdeztem a tükörképemtől, majd ijedten néztem a hátam mögé, ahol egy alak állt.

Két kezemmel a mosdókagylóba kapaszkodtam, míg mellkasom hatalmasat emelkedett fel és le. Szívem kitért eredeti ritmusából, és a félelemtől halálsápadt lettem.
Vigyorogva megfogta a kilincset, majd azzal a lendülettel rám zárta az ajtót.
Egy hang sem jött ki torkomon, és teljesen lefagyva álltam ugyanabban a pózban.

- Hé! - kiáltottam fel végre, majd az ajtóhoz igyekeztem.

Ruhám felemeltem, hogy akadálymentesen érjek az ajtóhoz, majd dörömbölni kezdtem rajta. Senki sem válaszolt segélykiáltásaimra, így bepánikolva, levegőt kapkodva kezdtem el rángatni a kilincset.

- Hall engem valaki?! - ordítottam, majd fülem a vasnak nyomtam.

Zokogva csúsztam a földre, és a félelemtől reszketve ragadtam meg egy hajszárítót, mely a hideg földön hevert.
Egy hatalmasat vertem a csőbe, ami nagy hanggal járt. Hirtelen ugrott be az emlék, ahol szint úgy a földön ülve vágtam a csőhöz a kezemben tartott tárgyat.
A kezem megállt, hangom elakadt, majd dühösen ledobtam a szárítót a földre.
Tudtam hogy az Ő műve volt, és tisztában voltam azzal is, hogy így akar visszakapni.
Elnémulva szegeztem tekintetem az ajtóra, majd vártam a zár édes kattanását, mely egy perc múlva bekövetkezett.
Dühösen felálltam, majd elkenődött sminkkel néztem ismét csillogó barna szemeibe, melyek ugyanúgy pillantottak az enyéimbe.
Bár ordítani akartam és a fejéhez vágni mindent, csak szótlanul álltam előtte, miközben megbabonázva néztem azokba a gyönyörűségekbe.
Szívem ismét egy új ritmusba lendült, gyomrom azonnal görcsbe rándult és a pillangóim életre keltek. Magamban ordítani tudtam volna nekik hogy - Kérlek ne! - de valahogy számítottam arra, hogy egyáltalán nem vertem ki Őt a fejemből.

- Szia Niki... - szólalt meg rekedtes szexi hangján, mire lábaim megremegve feladták a szolgálatot, és ijedten kapaszkodtam izmos karjába. - Úgy hiányoztál! - sóhajtott, majd szorosan magához ölelt.

Szemeim behunytam, ajkam halvány mosolyra húztam, majd karom nyaka köré fontam.

- Ez egy borzasztó taktika volt Dallas... - súgtam fülébe, mire megborzongott.

Kuncogva elváltam tőle, majd hosszasan szemeibe néztem. Egy éve nem láthattam őket, és teljesen megbabonáztak.

- Szeretsz még? - kérdezte, mire félrenyeltem a saját nyálam.
- Micsoda? - kérdeztem köhögés okozta könnyes szemekkel.
- Szeretsz még Niki? - fogta két tenyere közé arcom, majd orrunkat összeérintve érte el hogy ismét összecsukoljanak lábaim.

Édes desodorja orromba kúszott, és teljességgel kitöltötte tüdőm.

- Meglehet... - súgtam behunyt szemmel.

Jelen

Vigyorogva néztem rá az alvó gyerekeimre, kik a történetünk izgalmai közben hajtották álomra fejüket. Cameron mosolyogva felemelte Melody-t, míg másik karjában a szintén szuszogó Cassey pihent.
Miután lefektette őket a saját szobájukba, mosolyogva magához húzott majd ajkaimra lehellte:

- Tévedtem.

Értetlenül meredtem csillogó barna szemeibe, melyek látványa még mindig ugyanolyan érzéseket váltott ki mint azelőtt.

- Mármint? - kérdeztem mosolyogva.
- Abban hogy nem tarthat minden örökké. Az irántad érzett szerelmem még a síron túl is elkísér Mrs.Dallas! - kedves szavait mézédes csókja követte.