Élvezd (C.D) |BEFEJEZVE|

16.rész | A randi

Kíváncsian fürkésztem a gyönyörű tájat.
A narancssárgás égbolt mesébe illő hátteret varázsolt az unalmas szántóföldnek, melyen egy magányos piros traktor pihent.
A tenger - mint általában - most is jelen volt.
Valahol egy kicsit távolabb helyezkedett el, de még mindig feltűnő volt a hatalmas kékség.

- Hova megyünk? - a néma csend mely már egy kicsit zavaró volt, egyszerre köddé vált.
- Majd meglátod - sejtelmesen rámmosolygott, majd tovább figyelte az utat.

Hát ennyit arról, hogy megtudom hova is megyünk.

A rádió nem igazán szólalt meg. Mindössze pár recsegéssel jelezte, hogy még igenis működő képes.
Így hát unottan dúdolgattam értelmetlen dallamokat, melyek csak úgy random eszembe jutottak.

Cameronnak szokása volt a semmi közepén leparkolni, és kijelenteni hogy megérkeztünk.
Most sem volt másképp. Lazán megállt a mezőn, majd vigyorogva rámnézett.

Elképedve könyveltem el magamban azt,hogy Cameronnak komoly problémái vannak.

- Aha... - hangomból érezhető volt a komolytalanság, és az értetlenség.

A kocsi orránál álltunk, és kezdett hűvös lenni. Mellkasom előtt összefontam kezem, hogy egy kis meleget biztosítsak testemnek.

Cameron vigyora kezdett az őrületbe kergetni, és bevallom elég ijesztően festett.
A lámpák megvilágították jobb oldalról az arcát, így úgy nézett ki mint egy pszichopata.

- Szóval megérkeztünk? - egy furcsa grimaszba torzult a kérdésem.

Lelkesen bólintott, majd a csomagtartóhoz sétált.
Kíváncsian fixíroztam minden mozdulatát.

Jobb kezével felnyitotta a csomagtartó tetejét.
Szürke pulcsija - amit még út közben vett fel - kicsit felcsúszott, így láthatóvá vált csuklója.
Bal kezével kivett egy pokrócott, majd ledobta a földre. Újabb nyúlás, majd egy kisebb kosarat húzott ki.

- Piknikezni akarsz este? - tényleg, már minden eszembe jutott

Játékosan megrázta fejét, majd lecsukta a tetőt.
Kezében a kivett dolgokkat baktatott vissza mellém, majd végre megszólalt.

- Itt fogunk aludni - mintha tök természetes lenne, úgy kezdte el leteríteni a pokrócot a fűbe

Felvont szemöldökkel stíröltem, majd drámaian felsóhajtottam.

- Ezt te se gondoltad komolyan. - kijelentésemre felkapta fejét - Azt akarod, hogy itt aludjak a fűben, egy szál ruhában melletted? - kérdeztem.

Csillogó szemekkel bólintott. Lassan felállt, majd közel lépett.
Szívem a torkomban dobogott, mellkasom ki akart szakadni. Gyomrom azonnal görcsbe rándult, így egy pillanatra muszáj volt lehunynom a szemem.

A csillagok... Lassan kezdtek el feltűnni az égen. Millió világította meg hibátlan arcát. Dús haját összeborzolta a nyári szellő.

- Talán baj? - tudta hogyan hozhat zavarba.

Ne add könnyen magad

Összevont szemöldökkel löktem el magamtól, amin meglepődött. Minden egyes porcikám remegett, de hisz igaza volt Ruby-nak.
Nem leszek könnyű préda.

- Harcold ki a bizalmam Dallas. - súgtam vigyorogva, majd kikerülve Őt , leültem a pokrócra

Még mindig teljesen lefagyva állt , és nem nagyon akart mozdulni.
Nevetve néztem meg, mi is lapul a kosár legmélyén.

Szív alakú szendvicsek.

Nem is rossz Dallas...

Végre erőt vett magán, majd helyet foglalt mellettem.
Karom libabőrös lett a hideg miatt, amit észre is vett a kocsi fényének hála.
Mellém mászott, majd levette a pulcsiját.
Kezembe nyomta, majd miután felvettem, szorosan magához húzott.

Testéből áradt a forróság. Szemem lehunytam, és megpróbáltam élvezni a pillanatot. Megpróbáltam nem foglalkozni a rámtörő érzésekkel, és a folyton görcsberánduló gyomrommal.

- Minden rendben? - édesen mély hangja teljesen elvarázsolt.
- Igen. Minden a legnagyobb rendben! - és akkor még úgy is volt.