Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

24. fejezet~

A próbán szerencsére Seojunon kívül mindenki rendesen, összeszedetten koncentrált. A második legfiatalabb csapattársamat valószínűleg a bátyám jelenléte idegesítette oly' annyira, hogy néha egy-két lépése nem volt szinkronban a miénkkel, még akkor sem, mikor bemelegítés céljából a gyakornoki éveink egyik számára legkedvesebb koreográfiával történt. Eunji és az Seojun közösen kitalált mozdulataiból épült fel, úgy, hogy minden végtagunkat ráhangoljuk a táncra.

Az összes koreografált számunk eltáncolása után elsétáltunk az énektanárunkhoz, ki némi hangképzés után el is engedett az utunkra. Most, hogy nem lesz egyenlőre comebackünk, de tervezzük kevesebbet kell majd bejárni az ügynökséghez. Akkor lesz húzósabb, ha már meg van apa fejében az elképzelés, mégis mivel rukkoljuk elő a rajongóinknak. Namjoon elvileg megmutatja neki a dalt amit nekem alkotott, így elképzelhető, hogy mindannyiunknak lesz egy szóló száma.

Szerencsére nagyon jól telik az idő Jun társaságában, aki szinte percenként mond a lányoknak vicceket a próbatermünkben miközben ebédelünk. Körülbelül ha sikerül minden elfogyasztanunk már megyünk is a dormba. A bátyám felajánlotta, hogy ha valaki befekszik a csomagtartóba, akkor eldob minket a lakásig. Heemin majd eldönti, hogy akar-e autókázni, vagy nem.

Az evés végeztével gyors pakolásba kezdünk, mihelyst pedig végzünk elindulunk kifelé. Meglepetésünkre a srácok is épp akkor haladnak el a folyosón - valószínűleg próbálni -, mi miatt megállunk egy pillanatra köszönni nekik. Az egész helyzet szegény Yoonginak félreérthető csak, aki az egészből valószínűleg az arcán lévő grimaszból ítélve annyit szúr ki, hogy a barátnője egy idegen fickóval nevetgél.

Álmomban sem gondoltam volna, hogy Jeongguk észre sem vesz bennünket, annyira bújja a telefonját, de hát ez van. A legtöbb esetben előbb szúr ki valami nem oda valót a környezetéből, mint a csapattársai közül bárki, emiatt sem értem ezt most, de hát... fogjuk arra, hogy neki is vannak biztos nehezebb napjai, mikor nem úgy hajt az agya ahogy kellene neki.

***

Próba után mind az öten eléggé fáradtak voltunk, így nem is volt kérdés az, hogy leülünk közösen filmet nézni. A filmet Seonggi választotta, ezért egy jó sírós, romantikus dorama az biztosan. Az anyukája színész, emiatt sokszor játszott vele kicsiként és megmaradt benne, hogy a romantika jó. A mai napig szívesen nézi meg a Titanic-ot, vagy a Rómeó és Júliát. Furcsa, de egy gyerek számára izgalmas lehet.

Songjun miután elhozott minket haza egyből közölte velem, hogy annak ellenére, hogy bulizni megy, bármikor hívhatom, a szolgálatomra áll hajnali ötig. Utána már azért aludni szeretne, zargassam apát, aki amúgy is akkor kel, mert nem tud aludni tovább. Volt már rá példa, hogy mikor gimnazista voltam, nem tudtam hazajönni mert lekéstem egy buszt tél közepén, várni túl hideg volt, gyalog meg túl messze, ezért felhívtam Junt, aki szerencsére eljött értem ottagyva az egyetemet. Akkor még itt tanult, nem pedig Amerikába. Bár ne hagyott volna el.

A film közepénél Heemin telefonja elkezdett csengeni, s mivel elvonult, két tipp alakult ki a fejemben a hívó félre. Yoongi, vagy az anyukája. Bár, ha így jobban belegondolok inkább az előbbi úriember, ugyanis az anyukájával reggelente szokott beszélni, most pedig már eléggé lemenőben van a nap.

- Mondom, hogy nem! - hallom meg Heemin hangját az ajtón túlról, mire belököm azt. Ijedten bontaná a vonalat, azonban meglátja, hogy csak én vagyok, így ismét a füléhez emeli. Amíg ő hallgatja, amit a párja mond neki leülök mellé az ágyra és a vállára teszem a kezemet, hogy tudja, itt vagyok vele.

- Yoongi, mondom, hogy semmi közöm Junhoz! Jihyoun bátyja! - szólal meg kétségbeesetten a csapattársam, mire már ott tartok, hogy elveszem tőle a telefont, hogy azzal a lendülettel rá is csapjam a fiúra, ám a barátnőm kitartóan folytatja. - Jó, odamegyek, nem kell a fesztivál! - mondja a barátnőm ellentmondást nem tűrő hangon. - Yoongi! Le ne tedd! Yoongi! - Heemin ledobja a telefonját az ágyra, majd idegesen kifújja a levegőt. - Akkora egy tuskó barom vagy Min, hogy legszívesebben... legyszívesebben... - szorítja ökölbe a kezeit elharapva a mondat végét. - Meg se kérdzed, Jihyoun! Meg se kérdezd! Akkora egy tuskó! Képes volt rámtenni a készüléket, csak mert kiakadt Junon. Ezután így flegmán közölte, hogy elmegy zenét írni, mert nem kíváncsi rám. Mindig ezt csinálja legalább egyszer, ha huzamosabb ideig nem tudunk együtt lenni. Ma reggel is le kellett mondanom a találkát, mert a menedzser akart velem beszélni, ő meg most kitalálta, hogy a bátyáddal találkoztam - forgatta meg a szemeit, majd felállt, s magához vette a táskáját is. - Mondd meg most mi a francot tegyek, ha nem azt hogy elmegyek és megütöm?

- Odamész hozzá? - kérdeztem, miközben én is felálltam.

- Aha, még bent van a stódióba - sóhajt hatalmasat, próbálva lenyugtatni magát. - Elviszem neki a maradék kaját. Amilyen hülye, ebéd óta nem evett.

- Vigyázz magadra. Írj, ha nem alszol itthon! - mondom még neki, mire ő felmutat egy like jelet, s kisétál a szobából.