Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

25. fejezet~

*Heemin szemszöge*

Gyalog indulok meg az amúgy annyira nem messze lévő BigHit épületéhez, hogy Yoongit valamilyen szinten lenyugtathassam. Olyankor ennyire ingerlékeny, mikor egyébként nagyon hiányzom neki, csak mivel nem az az érzelem kifejezős fajta, így sosem mondja. A legtöbbször nem szoktunk ilyen apró dolgokon veszekedni, emiatt nem is értem mi ütött most belé. Eddig egyszer kaptunk össze hasonlón, mikor a megszokás miatt abba a kis kávézóba mentem el kávéért, ahol az a fickó is dolgozik, akitől annakidején "megmentett".

Az ügynökség előtt köszönök a biztonságiaknak, kik valószínűleg nem tudják hová tenni a késői látogatásomat egy nagy zacskóval. Ráadásul annyira kapkodtam, hogy nem vettem fel kabátot, ezért az Ő pulcsiába jöttem el, miben legtöbbször aludni szoktam. Meleg, és nem fagyok meg benne, mint mondjuk Jihyoun egy száll pólóban. Mindig a füléig betakarja magát aztán csodálkozik a fortyog odabent, mert meleg a levegő.

Felliftezek a harmadikra, hol elméletileg Yoonginak tartózkodnia kellene, majd becsengetek a stúdiójába. Semmi válasz, így megpróbálom mégegyszer, hiába tudom, hogy hall, illetve az is a tudtára adtam hogy érkezem, szeretnék még egyenlőre udvarias maradni. Viszont ha ezt tovább csinálja fel fog bennem menni a pumpa és berúgom ezt a vacak ajtót. Lehet akár milyen mérges is, én vettem a fáradtságot, eljöttem ide, ráadásul még kaját is hoztam neki annyira gondoskodó vagyok. Most már muszáj beengednie. 

- Yoongi! Tudom, hogy bent vagy, azt is hogy hallasz, szóval ha nem engedsz be lemegyek a recepcióra, felhívom a lakatost aki csinálta ezt a francos, duplaüveges aj... - Azonban nem tudom végigmondani, mert kattan a zár, az ajtó pedig kinyílik a barátom feszült, fagyos arcával megtoldva ezt a pillanatot.

- Remélem boldog vagy - vágódik le a székébe Yoongi, miután visszasétált.

- Boldogabb lennék, ha felhagynál a cirkuszolással - mondom neki, miközben belépek s becsukom magam után az ajtót.

- Én meg akkor, ha abbahagynád a pasikkal való találkozást! - vág vissza, majd a gép felé fordul, és a fejére teszi a fülest. Fújtatva hunyom be a szememet egy pillanatra, hogy visszafojtsam a haragomat, amiért ennyire gyerekesen viselkedik ma. A kaját lerakom az asztalra, a kabátomat ledobom a kanapéra, aztán írok egy üzenetet Jihyounnak, hogy ma bizony ne számítson rám, mert nem alszom otthon. Legalábbis addig tuti nem megyek a dormba amíg ez a majom abba nem hagyja a hisztit.

- Yoongi - sétálok a széke mögé megszólítva őt, hiába hallom én is a fülébe üvöltő zenét. Veszem a bátorságot, s leszedem a fejéről a fejhallgatót pedig tudom, hogy utálja ha munka közben zavarom. Kikérem magamnak, ez most vészhelyzet. Egy elég komoly probléma, amit orvosolni akarok, mert ez a nemlétező bizalom egyszerűen megfojt. - Hoztam kaját Yoongi - közlöm vele lágy hangon, de csak morog egyet. - Most nem fogsz hozzám szólni?

- Miért csinálod ezt? - kérdezi felém fordulva, villámokat szóró szemekkel.

- Te miért csinálod ezt?

- Heemin, ne mondd, hogy ez egy komoly kérdés volt. Te a nagy leader nem tudod leszűrni a problémám forrását - nevet fel szarkasztikusan, azonban minden figyelmemet neki szentelem, nem pedig a szívembe hasító fájdalomnak. - Nem szeretem, de nagyon nem, ha más, idegen fiúk vannak a közeledben. Egyszerűen irritál még az is, ha csak valaki téged néz az utcán, ahol még hozzádszólni sem tudok maszk meg egyéb takaró tényezők nélkül. A nyakamat rá merem arra tenni, hogy nagyon jól érezted magad azzal a nyámnyila fiúkával ma. Remélem a reggeli találkozásod vele sokkal jobban sikerült, mint ahogy én azt elterveztem - gúnyolódik velem immáron elérve azt, hogy majdnem sírjak. Most ténylegesen azt hiszi, hogy Junnal csalom meg?

- Yoongi, ez te sem gondolod komolyan. Songjun Jihyoun bátyja, amikor gyakornokok lattünk a lányokkal akkor ismertük meg. Sosem akart egyikunktől se semmit, miatta pláne nem kellene aggódnod. Ha nem szeretnélek, azt egyből észrevennéd rajtam, higgy nekem. Nem jöttem volna ide, nem akarnám megoldani ezt veled, egyszerűen már a telefonhívásban közöltem volna, hogy ja, tényleg összefekszem vele, vagy valami más. Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem. Mielőtt még ismételten a fejemhez vágnál bántó dolgokat, nem vagyok olyan mint a többi lány, aki nyilvánvalóan a pénzed miatt tartanának meg ilyen helyzetbe, úgyhogy erre ne is gondolj. Most pedig hogy ne előtted törjek meg, elmegyek, te meg edd meg a kajádat - szorítom össze a szemeimet a kibuggyanó könnyeimnek utat adva, aztán rögtön fordulok is meg, hogy ne lásson így. Ő az egyetlen ember, aki előtt nem szeretek sírni. A pityergésem közben az arcomon mindig túl csúnya a grimasz.

- Nem úgy gondoltam - simít végig a kezével a hátamon felállva a székéből, majd a karomat megragadva magával szembefordít. Az arcom két oldalára fekteti a tenyereit, hüvelykujjával pedig a könnyeim törülgetésébe kezd. Csak egyszer sírtam előtte eddig, az pedig apukám halálának napja volt. Pont náluk aludtam azon az éjszakán. Életem legszörnyűbb pillanatait éltem meg akkor, ő viszont készségesen mellettem volt. - Nagyon sok leadert láttam már életem során és te sokkal jobban vezeted a lányokat, mint bárki. Olyan vagy, mint Namjoon. Az egyik legjobb. Nem akartalak megbántani, csak iszonyatosan ideges vagyok. Ha fiúkkal látlak mindig a kávézós eset jut eszembe, ami sokkal jobbal felhergel mint kellene. Ne haragudj - ölel magához végezetül a szavaival teljesen lenyugtatva engem. Ez Yoonginak az egyik olyan oldala, amit nagyon szeretek. - Menj haza, oké? Sokáig leszek ma - hint egy puszit a hajamba vigasztalásképpen.

- Jihyounnak már mondtam, hogy nem alszom otthon. Kénytelen leszel visszamenni a dormba, és velem tölteni az estét - motyogom a mellkasából kiszakadva az ajkaitól pár centire, lehunyt szemekkel. - Csak nem fontosabb mint én - távolodok el tőle lebiggyesztett ajkakkal elhitetve vele, hogy tényleg megfogok bántódni.

- Heemin... Ez egy fontos megbízás, nem is tudom... - sóhajt gondterheltem az arcomat elnézve. - Oké... legyen, maradhatsz, viszont ha már itt leszel szükségem lenne a segítségedre. A próbaszöveget kellene majd az alapra énekelni - húzogatja szemöldökét a lehetőség miatt, ugyanis már a kapcsolatunk kezdetén is szerettem volna belelátni ebbe a munkafolyamatba is. Úgy tűnik most nyílt rá lehetősségem, mit természetesen ki is használok.