Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

27. fejezet~

A másnap bánatomra nagyon gyorsan elérkezett, s az egészben csak az az egy volt az elszomorító, hogy innentől kezdve a héten végig, mindegy egyes nap az ügynökségen kell lennem délutánig, így a Jeonggukkal való találkozás sajnos ugrik. Legalábbis én ezt gondolom, aztán lehet ő máshogy látja és az albumfelvétel után semmi dolga nincs, jöhet boldogítani. A lányok a tegnapi napom után egyből faggatni kezdtek a jó kedvemet illetően, ugyanis mihelyst elváltak a fiúval az útjaik majd' kicsattantam örömömben.

Velük együtt lelkesedtem fel újból, miközben a tegnapi eseményeket meséltem el részletesen. Az, hogy Jeonggukkal mi is volt pontosan közöttünk, az egy hatalmas rejtély számomra. A hosszadalmasnak tűnő csókunk után elmondott mindent; hogy mikor szeretett meg és hogy mennyi ideig törte a fejét azon, hogy ezt mégis miként árulja el nekem, ám végül csak a dal által jutottam egy kis betekintést a szívébe. Bánatomra, mihelyst tegnap közölte velem, hogy túlságosan félt az én gondolataim miatt ahhoz, hogy ott vallja be az érzéseit. Bár, aki egy csodás dalt ajándékozott nekem, az már nem félhet. Egyszerűen... csak... mintha egy tündérmesébe csöppentem volna.

A próbaterembe érve meglepetten vettem észre, hogy Yoongi közöttünk van, ráadásul nem is olyan zene szól, mint ami rajta van az albumon. Csodálkozó szemekkel csuktam be magam mögött az ajtót, s egy pillanatig mindenki figyelmét magamra vonzottam, aztán Seonggi, Eunji, sőt, még Seojun is inkább Heeminre és Yoongira összpontosítottak, akik valamiféle - számomra eddig nem ismert - dalt adtak elő az énektanárunk jelenlétében.

- Sziasztok - köszönök a csapattársaimnak a kabátom levétele közben. - Mi ez az egész? - tudakolom meg melléjük ülve, mire Seojun fellelkesedve kezdi el elmesélni, hogy nemrégiben apu járt itt, aki az idei Festa showról beszélt. Bár nem értem, hogy az ilyen fontos beszélgetésekből engem miért hagy ki, jelenleg nem tudott annyira izgatni, mert a privát koncert teljesen elterelte a figyelmem, mihelyst Heemin egy orbitálisan magas hangot tolt ki.

Még pislogni is elfelejtettem, s annak ellenére, hogy számtalanszor megmuatta már, hogy mennyi lehetőség rejlik a hangjában, ilyet ezelőtt még sosem hallhattunk tőle. Teljesen elaléltam, közben azt sem vettem észre, hogy Namjoon állja a tekintetem útját, közben kérlelve hogy vonuljak vele félre. A legnagyobb természetességgel hagytam, hogy a felkaromat megfogva három lépéssel arrébb tessékeljen, közben jól megfigyelve a lányokat; kíváncsiság - ez tükröződik a szemükben.

- Szükségem lenne a segítségedre - kezdett bele a monológjára, mire felkuncogva akaratlanul is eszembe jutott az előző olyan eset, mikor ezt kérte tőlem. - Most mi az? - pislogott nagyot mikor már konkrétan a semmin kezdtem el kacagni. Meglepetten, talán már kicsit felpaprikázottan várt arra, hogy befejezzem a kuncogást, s összpontosíthassak. - Szóval... fogalmam sincs mi ütött beléd, mindenesetre... - ráncolta meg a homlokát egy pillanat erejéig. - A Festa... mint látod, Yoongi egy új számon dolgozva jött rá, hogy milyen jó lenne, ha olyan új számokkal rukkolnánk elő, amikben esetlegesen ti is szerepelhettek. Bang PD nem lelkesedett az ötletért, ellenben megengedte nekem is, hogy előadhassam veled a kész számot. Neked ajándékoztam tudom, viszont...

- Nem is kell többet mondanod, te dolgoztál rajta. Én csak segítettem - mosolygok rá némi csalódottság társaságában, mindezek ellenére végtelen örömmel. - Ez még a te dalod marad - kacsintok rá bíztosítva a dolgáról, ő azonban nem így látja. Meglep, mikor arra kér, vele együtt adjam elő ezt a számot. Fogalmam sincs mi vette erre rá, esetleg az, hogy a dallam gyorsulásánál sok gyakorlás nélkül könnyedén összeakad a nyelvem, vagy pusztán kedvességből ugrottam be neki.

Pár perc alatt megbeszéltük a részleteket, majd végül elköszönve tőle ülök vissza a lányok mellé, ő pedig kivonul a helyiségből hisz' csak emiatt keresett fel. Namjoonnal alapjáraton nagyon szeretek beszélgetni, mivelhogy miután elég jól beilleszkedtünk elkezdtek nem ragaszkodni ahhoz, hogy sunbaenim-nek hívjuk őket, emiatt sokkal családiasabb, barátiasabb a hangulat az ügynökségen belül. Kezdetben annyiszor izgultunk a lányokkal, hogy miként is közelítsünk hozzájuk, mert amikor ők debütáltak - elég nehéz körülmények között -, minket majdhogynem kitettek, mondván, hogy nincs pénzük arra, hogy minket is ellássanak. Szerencsénkre a fiúk még a saját anyagi helyzetük ellenére sem hagyták elveszni a bennünk rejlő tehetséget.

Yoongi búcsúzkodása térít vissza a gondolataimből a valós életbe, ugyanis olyan hévvel csapja be maga mögött az ajtót, hogy egészen biztos vagyok abban, hogy a zárnak valami baja lett. Hogyha esetlegesen nem így lenne, akkor az egy csoda. Heemin pirongva ül le mellém, s mikor megteszi ezt a fülembe súgja, hogy mi a fiúnak a problémája. A nevetésem az egész szobát bezengi olyannyira viccesnek tartom a leaderünk problémáját; elvonási tünetei vannak Yoonginak. Méghozzá szexuális.