Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

19. fejezet~

Két nappal később fáradt sóhajjal vágtam be magamat a dormban lévő ágyamba. Sajnos a vártnál előbb kellett eljönnünk, mivelhogy anyu munkahelyén technikai hiba miatt elveszett egy csomó fontos adat, így kivételesen nem apu végett utaztunk vissza Szöulba. Nem ritkán fordul elő az ilyesmi, viszont nagyon örülök annak, hogy egyáltalán lejutottam Busanba pár napra a nagyszüleimhez. Felfrissített ez a nyugalom odalenn a tengernél. Már csak az szomorít egyedül, hogy magányos vagyok, s leszek is egy teljes napig a dormban. Mindenki a családjával van.

Tekintve a hajnali sürgős indulásra iszonyatosan nyúzott vagyok, s legszívesebben aludnék, de a szobába befelé akkora kuplerájt láttam - gondolom a lányok siettsége miatt nem volt idejük pakolgatni, szóval szanaszét hagytak mindent - mit azért jó lenne elpakolni. Nagy erőt véve magamon kiszállok az ágyból és kicsoszogok a konyhába. Felteszem a kávét főni, majd a konyhapulthoz leülve ráhajtom a felületére a fejem. Egy kis szieszta - gondolom magamban egészen addig, míg a gép csipogva nem jelzi, hogy bizony kész a koffeinbombám. A számat összeszorítva inkább nem is mondok semmit, csak felegyenesedve kiöntöm magamnak egy bögrébe az edény negyedét, majd jól felöntve tejjel, teszek bele cukrot is. Visszaülve a helyemre úgy döntök, hogy posztolok a közösségi médiára egy pár napja készített éjszakai képet a tengerről, s hesteggel megjelölöm a várost, illetve a nevemet is egy újabb mögé írom.

Még nem is nyomtam meg a "post" gombot, a telefonom fél másodpercre elsötétült, majd megjelent rajta Namjoon arcképe a telefonomba beírt elnevezéssel együtt. Nagyokat pislogva a meglepődésemtől húzom el a zöld ikont jobbra, s hangosítom ki a fiút, hogy közben megihassam a maradék kávémat.

- Annyeong Jihyoun-ah - szól bele kedvesen a telefonba, miután pedig én is visszaköszönök neki rá is tér egyből a dologra, mivel megkeresett. - Nagyon elfoglalt vagy? Bang PD-nim éppen most foglalta be az irodáját, nekem meg segítségre lenne szükségem. Ráérsz? - kérdez rá kerek-perec, mi miatt egy pillanatra megdermed a testem, ám nem tart tovább két másodpercnél.

- Teljesen - felelem neki nem is gondolkodva, mire rájövök, hogy nem ez lett volna a megfelelő válasz, szóval igyekszem menteni a menthetőt. - Nagyon szívesen segítenék.

A fiú elmondja, hogy egy új számon dolgozik, mihez női vokálra lenne szükség, azonban senkit nem talált megfelelőnek eddig a feladatra, ígyhát felhívott engem. Bocsánatot kért amiért zavar, viszont mikor mondtam neki, hogy semmi dolgom sincs amúgy se, megörült neki nagyon és rögtön időpontot egyeztettünk. A mostot. Szóval le is tettem a telefont a fürdő felé, hol a sminkem segítségével egy tőlem nem megszokott, erősebb sminket tettem fel. A szemhélyamat már a fejemben megjelenő ruhakombinációhoz igazítva alkottam meg - csillogós rózsaszín, illetve arany egy kisebb, vékony túsvonallal -, ahogy pedig készen lettem vele, kikaptam a szekrényből egy fekete vékonypántos felsőt, mellé egy púderszínű szoknyát, ami ha eddig volt rajtam négyszer, akkor sokat mondok. Mindesetre most igazán szép akarok lenni, hiszen az ügynökségnél összefuthatok Jeonggukkal.

Egy vikágosbarna szövetkabátot vettem még fel, s mikor a tükörbe nézve elégedetten bólintottam a telefonomat meg némi pénzt felkapva elindultam Namjoon stúdiójába. Az arcomat maszkal eltakarva szálltam fel a buszra, mi a BigHit felé tesz le, emiatt alig kell két utcát sétálnom. Az épületbe érve egyből köszöntem a recepciós nőnek, ki mosolyogva kérdezte meg a hogylétemet. Sajnos erre még egy elég vérszegény mosollyal tudtam csak hazudni a valódi érzéseim ellenkezőjét, s mikor illedelmesen visszakérdeztem vagy öt percig ecsetelte a szerelmi életét.

Kidüllett szemekkel szálltam be a liftbe, hogy a tökéletes emeletre menjek, közben végig a nő életét elemeztem. Nagyon kellemetlenül éreztem magamat, ahogy a szexuális életét beszélte ki velem kicsit sem szégyenlősen. Huh... ilyen beszélgetést még az anyukámmal sem folytatnék le szívesen, annyira durva volt. Egy apró csilingelés szakított ki a gondolataimból, valamint az ajtó nyílása, ígyhát kilépve a folyosóra megráztam a fejemet, hogy elfelejtsem a képzeleteimbe férkőzött, akaratlanul elképzelt jeleneteket.

A feladatomra koncentrálva fordultam át a megfelelő irányba, ahol megláttam Jeongguk és Taehyung alakját. A számat elhúzva néztem végig az elsőnek kiszúrt fiún, sajnos, vagy nem sajnos, most is iszonyatosan jól néz ki. Haja a szemébe lóg, a száján ott van ugyan úgy mint legtöbbször az az édes mosolya, a ruhaösszeállítása pedig ismételten letaglóz.

Felszegve a fejemet indultam meg feléjük, hiszen Namjoon stúdiója arrafelé van. A cipőm kopogására felkapták a fejüket, pedig még csak nem is magassarkú van rajtam. Mindketten megálltak, mi melléjük érve engem is erre késztet, ígyhát mosolyogva köszönök nekik. Egyenlőre egyiküksem szólal meg, mi egy pillanatig elszomorít, hisz' csinosnak érzem magamat, ők meg csak... bámulnak mint hal a vízben.

- Khm - köszörüli meg a torkát Jeongguk megtörve ezt a számomra roppant kínos csendet. - Hova igyekszel ennyire?

- Namjoonhoz - döntöm el egy kicsit a fejemet, mintha nem lenne elég egyértelmű. Egyedül az ő birodalma van arra, a másik két rapper pont a hátam mögött lévő részen kaptak helyiséget bizonyos célokra. Ezt követően sem történik semmi, szó szerint, ígyhát nagy kínok közt elköszönve, mondván, hogy sietnem kell, köszönök el tőlük.

Egy utolsó mosolyt villantva haladok el mellettük, s lépek be a megfelelő helyiségbe. A fiú nekem háttal ül, a fején félig egy fekete fejhallgatóval, ellenben érkezésemet észreveszi. Elvigyorodva áll fel, hogy üdözlésképpen átnyújtson egy pohárka valamit. Miután belekortyolva rájövök, hogy ez bizony fehér forró csoki, hálásan pillantok rá, majd megtudakolva a hogylétét iszogatom lassan, miközben mesél.

Szerencsémre nem nagy adagot hozott, így hamar eltűnik minden csepp. A papírpoharat összenyomása és kidobása között rákérdezek arra, hogy pontosan mi is lesz a dolgom, hisz' azt a telefonban nem árulta el. Nevetve ül vissza a székébe hogy elindíthassa a zenét, mondván; előbb hallgassam meg.