Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

20. fejezet~

Mint megtudtam, egy dal feléneklése lenne a feladatom, ugyanis a fiú képtelen rájönni, hogy mi nem stimmel; az ő hangja erre az alapra, vagy az alap nem jó az ő hangjára. Ugyan nem értetem miért ne lenne jó, vagy hogyan lehet egyáltalán rossz az, amit csinál, nem tettem szóvá, némán bólintva teljesítem amire kért. Felvettem a fejhalgatót, felénekeltem a szöveget a papírról vagy húszszor, mire végre azt mondta a fiú, hogy tökéletes. Akkor pedig elújságolta, hogy ez a szám az új Yellow Butterfly albumon lesz rajta. Hozzátette azért, hogy nem ez volt az eredeti célja vele, csak ha már az én hangszínem jobban fekszik a dallamon, mint az övé, így megajándékoz vele.

Szó szerint majdnem elsírtam magam mikor teljesen közönségesen, hirtelen közölte ezt velem. Bár állítása szerint apu még csak nem is dolgozik az új visszatérésünkön, biztos benne, hogy meg fogja engedni az egyéni szóló számok alkotását. Illetve azt, hogy besegítsenek a fiúk a dalok alkotásában. Namjoonnak elmondtam, hogy ez a nem tervezett meglepetése mennyire jól érintett, mi miatt kinevetett, s akkor először megölelt. Sokkot is kaptam rendesen.

Olyan hajnali fél egy fele távoztam azt hiszem, ahogy pedig a dorm ajtaján beléptem iszonyatosan nagy álmosság fogott el. Alig volt energiám lemosni az arcomról a cicomát, valamint lezuhanyozni, de megtettem. Percekkel később olyan erővel dőltem az ágyba, hogy azt videóra kellett volna venni. Én voltam a süllyedő hajó, csak épp emberként és nem a tenger habjai, hanem az ágyamban a takaró és párnahad között.

Reggel a tegnap este közölt csodálatos hír gondolatával ébredek, s a hangulatomnak hála kipattanok rögvest az ágyból az ablakhoz rohanva, hogy a sötétítőfüggönyt elhúzhassam. Hétágra süt a nap, mintha csak az érzéseimet szeretné tükrözni. A fürdőbe cammogva letusolok, majd megmosom a hajamat is, aztán egy gyors arctisztítás után megszárítom az hosszú loboncomat. A ruhasszekrényemből egy melegítőszettet veszek ki, ugyanis ma a tegnap elmaradt takarítást és pakolást fogom végrehajtani. Na... meg azért főzök is, hogy holnap a lányokkal tudjunk mit enni. Időm mint a tenger.

A tegnap tökéletesen megtanult dal éneklésébe kezdek - minek az a neve jelenleg, hogy "Jihyoun song" -, közben a konyhába battyogva minden hozzávalót kiteszek a pultra, mi egy jó kis Kimchi bokkeumbaphoz, illetve Jjajangmyeonhoz kellhet. Kivételesen van kedvem hosszan főzőcskézni. Amint mindent összevágok, előkészítek, nekiállok a tényleges főzésnek. Az egész talán egy, vagy másfél órát vesz igénybe maximum, a kötvetkező lépésben, pedig kiszedve egy jobbnak vélt edénybe hagyom hülni amíg elmosogatom a használt eszközöket.

Ebéd után a pakolás is bekövetkezik, minek következtében egy hatalmas halom mosásra váró ruha ékeskedett a mosógép előtt. Sóhajtva kezdtem el a színes darabokat bedobálni a gépbe, majd az ajtaját rácsukva el is indítottam őket a megfelelő öblítő és mosópor adag elhelyezése után. Fáradtan rogytam le a már rendezett nappali sarki foteljébe, hogy innen térképezzem fel az összes takarításra szoruló helyet. Cseppet sem boldogan álltam tapla újból, hogy pihenő nélkül végre végezzek mindennel.

***

Az utolsó polc letörlésében a telefonom hangos csörgése akadályoz meg. A levegőmet idegesen kifújva teszem le a rongyot, mi egyébként már csupa kosz, hogy a készülékért lemászva a kis létráról elsétálhassak. A konyhapultra huppanok fel, közben Jeongguk nevét megpillantva elgondolkodom, hogy felvegyem-e egyáltalán. Amióta az új Love Yourself albumon dolgoznak, egyszer sem hívott fel, vagy írt nekem a héten, csak minimum egyszer, az a beszélgetés, illetve azok, elég vérszegényre sikerültek. Félek, hogy ez is olyan lenne.

Végül mielőtt felvehetném elhallgat a készülék, szóval újult erővel állok neki a félbehagyott munkámnak. Mikor teljesen tiszta a polc, visszapakolom rá az összes díszt, s elpakolva magam után az összecsukható létrát, valamint a vizes edényt a rongyokkal együtt a kanapéra roskadva szusszanok. Fél hat - pillantok a tévé feletti órára. Mi?! Hogy mennyi az idő? Hiszen csak nemrég ébredtem fel, közben meg mindjárt fekhetek vissza aludni.

A gondolataimmal játszva döntők úgy, hogy meglátogatom a fiúkat bejelentés nélkül. Tulajdonképpen annyi ételt sikerült készítenem, hogy ha nem csomagolnék belőle a fiúknak, mi biztosan ennek három napon át, mind a Kimchi bokkeumbapot, mind a Jjajangmyeont. A felét kiszedve a srácok adagját egy zacskóba süllyesztem el, hozzátéve egy kis csokoládét édesség céljából. Nem szokásom nekik ételt vinni, de ha már megyek és nekünk sok lett, mert sikeresen elszámoltam magamat miért ne vigyek?

Dudorászva sétálok át a fürdőbe, hogy egy gyors zuhany után nekiláthassak a sminkemnek. Most egy visszafogottabb színű szemhéjfestéket teszek fel, pontosabban arany színűt, majd egy kis szempillaspirál, valamint tusvonal után nekiállok kiválasztani az öltözékem. Jut eszembe, sikeresen kipakoltam a bőröndömet is, szóval mára igazán nem maradt semmi teendőm. Az egész fejben elkészített listám szempontjai mellett zöld kis pipák vannak. Ez olyan klassz.

Magamban felkuncogva agyatok magamra egy fekete farmert egy tűz piros spagetti-pántos felsővel, mire csak egy derékig érő kis kabátkát dobok. Ha már a szám halványan piros, emelje ki meg jobban ezt a felsőm - pislogok magamra a tükörbe, majd kacsintva egyet fel kapok mindent, ami kellhet, vagy amit vinni szeretnék, s elindulok a dormjuk felé.