Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

3. fejezet~

Már egy hét telt el azóta, hogy Hoseok segített nekünk, és hogy apa ellátogatott a próbánkra. Azóta igazság szerint nem sok minden történt, leginkább a jövő hétre esedékes debüt miatt izgulunk, amihez ezen a héten a videoklipp forgatására is sor került. A tánccal kapcsolatban Hobseok sokszor jött be a héten, hogy csekkolja, minden rendben van-e vele, mert a SungDeuk még mindig beteg, s csak egy nappal a Debüt Stage előtt áll újból munkába.

Az albumunk szerencsére már teljesen készen van, még csak dolgozni sem kell rajta. A vezetőség állítása szerint a három videóklipp közül egy majd áprilisban jön ki a marketing szempontjából. Azt hozzá kell tennem, hogy elég érdekesre sikeredett ez a zenei videó, mivel csak ebben a felvételben lesz Seonggi haja sötétlila, mindenki másnak marad a fekete.

Jelenleg a dormban vagyunk, én az ágyban fekszem még, Heemin pedig a frissen mosott ruhákat pakolja be a szekrénybe, akár csak egy anyuka. A többiek valószínűleg videójátékoznak, kivéve Eunji, aki az ügynökségnél van és táncol. Csak a szokásos elvárás magával szemben, miszerint jobb akar lenni mint bárki más. Már hajnalok-hajnalán felkelt, hogy egész nap a koreográfiát gyakorolhassa.

- Kérdezhetek valamit? - ül le mellém hirtelen Heemin, ami kiszakít az elmélkedésemből.

- Persze - mosolygok rá kedvesen, akármennyire is legyek álmos. Fél tíz van, na. A szabadnapokat jobb szeretem csendben, pihenve végig feküdni, vagy méginkább aludni. No, ilyen azért csak akkor van ha egy teljes hétig a tánc gyakorlása van túlzottan az előtérben.

- Gondoltál már arra, hogy Bang PD-nim miként reagálna, ha megtudná, hogy összejöttünk valakivel? - érdeklődik, csak azt nem tudja, hogy nem tudta magát általánosítani annyira, hogy ne essen le a magas tantusz.

- Összejöttél valakivel? - kérdezem kikerekedett szemekkel, mire feláll, s inkább becsukja az eddig tárva-nyitva álló ajtót.

Visszaül a helyére, de nem szólal meg, inkább csak gondolkodik, mit is mondjon most. Én vagyok a legjobb barátja, nekem pedig ő, ezért sem értem, hogy miért nem nyílik meg nekem könnyedén. Felsóhajtok, kezemet a vállára teszem, s felülök.

- Heemin. Apa nem egy kegyetlen ember, pláne, ha van abban lehetőség. Ezt támasszuk alá példával. Ha mondjuk Namjoon együtt lenne valakivel, aki szinten idol, a nyilvánosság elől teljes mértékben titkolniuk kellene, de az is meglehet, hogy projektet hozna létre velük. Úgyhogy nem tudom, kivel jöttél össze, de ha majd késznek érzed rá magad, mondd el. Apát meg ismerem, nem rúgna ki a csapatból azért, mert van valakid. Titkolnotok kellene, ez tény, de ez legyen a legkevesebb  - mondom ki azt, amit apuval egyszer átrágtunk, és ő valami ilyesmit mondott nekem.

- Köszönöm - mosolyog fel hálásan, amit viszonozok, majd visszadőlök az ágyban. - Öltözz fel kérlek, mert a srácok meghívtak ebédelni és hamarosan menni kellene. A próbateremben eszünk, mindegy, hogy mikorra érünk oda, de lehet van még programjuk, úgyhogy iparkodj - magyarázza, miközben megpaskolja a vállamat.

- Oké... megyek, megyek már - rántom le magamról a takarót, s elindulok a fürdőszoba felé.

***

A BigHit-hez érve, igyekszünk feltűnésmentesen beosonni, ami a kisebb lánycsapat miatt nem lesz olyan könnyű. Igaz, elsétáltunk mellettük, de két lépés után nekünk rontottak. Nem rossz indulattal, hanem az őrült rajongásukkal. Az egyik elvette a félig megevett mochimat... Bezzeg az őrök sehol, pedig az lenne a feladatuk, hogy ha baj van, kijöjjenek, nem?

- Lányok! - kiált valaki fentről, mire odakapom a tekintetem és az egyik terem ablakából Namjoon néz le ránk. Természetesen a fanok rögtön neki szegezik a pillantásukat, így könnyen kiszabadulunk. Ezt még meg kell köszönnünk neki.

- Maguk minek vannak, ha nem arra, hogy megvédjenek minket, hm? Most támadt ránk egy csapat fan! - ront az egyik biztonsági őrnek Seojun, mire az annyit válaszol, hogy az épületet kell védenie, nem minket. Le merem fogadni, hogy ha a srácok kerültek volna ilyen helyzetbe, kimentek volna.

Látom, hogy Seojun már készül visszaszólni, azonban Heemin a vállánál fogva elhúzza onnan, és megkezdi a szokásos "nem akarunk balhét" szöveget, hiszen bárhol megbújhat egy-egy paparazzi, a debütünket pedig nem akarjuk holmi veszekedéssel rontani.

- Lányok! - sétál le a lépcsőn Namjoon ijedt arccal. - Megkérdezhetem, hogy miért nem segítenek ilyen helyzetben? - kéri számon az őröket, akár csak egy igazi főnök, azonban neki közel sem azt mondják, amit nekünk.

- Nem láttuk. Máskor jobban figyelünk - érkezik a válasz az egyik óriás felől.

- Ezt maga sem go-

- Seojun, azt mondtam, nincs balhé! Fogd vissza magad kérlek, ez csak egy véletlen, de ugyan úgy jelentve lesz Bang PD-nimnek - szól rá ismét a leader nyugodt hangon, ami felbosszant. Ő mindig minden helyzetben higgadt, s néha nem érzékeli a gonoszságot.

Fújtatva indul az emeletre Seojun, maga mögött Eunjivel, aki megállás nélkül kéri, hogy fogja vissza magát. Hiába indulunk meg utánuk, meg a szemünk elől is eltűnnek, pedig azt se tudják hova kell menni. Namjoon felajánlotta, hogy utánuk siet, de inkább lebeszéltük róla. A lányt ismerve, csak veszekedés lett volna belőle.

- Ez kemény volt, Heemin - pillantok az említettre, ki Namjoon mellett sétál felfelé a lépcsőkön közvetlenül előttem. Visszafordul, a válla fölött néz rám, hogy némán bólintson.

- Nem tudom, mikor szokom meg végre ezeket a kitöréseket - szólal végre meg, a mellettem álló Seonggi pedig inkább csak sóhajt egyet, jelezve, hogy ő nem igazán szeretne hozzászólni a témához.