Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

18. fejezet~

Reggel isteni illatokra ébredek, amikor pedig tudatosul bennem, hogy Busanban vagyok, mosoly költözik az ajkamra. Körülnézek a szobában engedve a testemen végigcikázó kellemes melegnek, majd pislogok párat, hogy kitisztuljon a látásom. Az ajtó csukva van, pedig tisztán emlékszem, hogy azt résnyire kinyitva aludtam el. Kitakarom magamat, egy kényelmesebb farmert, illetve egy ujjatlan fekete trikót veszek fel, felé egy halványszürke pulcsit, mit még a bátyától nyúltam le évvekkel ezelőtt. Miután végzek ezzel, az ajtót kitárva sétálok be az emeleti fürdőbe fogat mostni, hol ezt követően dobok fel egy nappali arckrémet. A nagyszüleimnél felesleges sminket viselni. Utolsó simításként egyszerűen kontyba fogom a hajamat.

A kíváncsiságom egyre növekszik bennem és egy kis szöszmötölést is hallok a konyhából, ezért gyors léptekkel az ajtó felé induldulok kilépve a szobámból, aztán lerobogok a lépcsőn egyenesen a konyhába. Meglátom, ahogyan mama a konyhában áll a tűzhelynél nekem háttal, mellette egy kis széken pedig az imádnivaló unokaöcsém eszi éppen az epret. Halk léptekkel a háta mögé settenkedek, majd átölelem, mire érzem, hogy megugrik sikítva egyet, felkeltve ezzel mama érdeklődését, aki amint észreveszi hogy én vagyok az kuncogni kezd Jaehyung ijedt fejét meglátva.

- Jó reggelt öcskös! - motyogom a hajába megpuszilva ezt, majd a nagyihoz fordulva neki is cuppantok egyet az orcájára. - Mi készül? - kukucskálok kíváncsiskodva a serpenyőbe, mit köztudottan nagymama nem kedvel, most mégis hagyja nekem hogy ezt tegyem nuku válasszal. Biztos Jaehyung jó hatással van rá, vagy pusztán nem akar elküldeni a fenébe, mert örül hogy lefoglalom a gyereket.

Jaehyun szülei - vagyis anyu harmadik húga, illetve neki a második férje - pont akkor léptek be a kertajtón, mikor a kisfiút kérdeztem ki az óvodáról, s az ottani barátairól. JaeJae felbátorodva gesztikulálva kezdte magarazni, hogy bizony neki autó helyett méhecske a jele, emiatt pedig nem örül. Gondoltam segítek megszerettetni vele azt a csöpnyi rovart, így a karomba véve őt átsétáltam a nappaliba - hozva az epret is - letettem őt a kanapéra, s felkeltve a figyelmét elkezdtem mesélni egy kitalált történetet méhecske úrfiról, aki csodás tetteivel megmentette a világot. Természetesen az unokaöcsém elámulva hallgatta mindezt, mikor pedig végeztem fellelkesült, így kántálni kezdte hogy milyen király egy idol unokatesójának lenni.

Nevetve csatlakozik erre a mondatra hozzám a nénikém is, ki a fia mellé leülve bekapcsol neki egy mesét, hogy egy kicsit elvonja JaeJae figyelmét míg velem beszél. A kissrác rögvest átül a tévéhez legközelebbi fotelbe az epreivel együtt, miből mama annyit vágott neki, hogy szegénykém legalább egy tíz perce eszi már.

A nénikém rengeteg dolgot kérdezett rólam, legfőbbképpen az érdekelte, hogy az álatalam választott élet mennyire nehéz, valamint, hogy tudok-e teljes életet élni anélkül, hogy aggódnom keljen bármi miatt is. Szinte egyből kiszúrta, hogy a halgatásom egy jókora nem, s finoman rákérdezett, hogy szeretnék-e mesélni róla. Pontosan ugyan azt a történet adtam elő neki, mit anyunak is odahaza lehetőleg úgy, hogy apu egy szót se halljon ki belőle. A nő egyből segítőkészen kezdett magyarázni mindenféle dologról, hogy ha tényleg szeretném ha észrevenne Jeongguk igazi nőként, akkor szerinte mit kellene kiemelni magamon. Például használjak kicsit több parfümöt, viseljek többször ékszert vagy szoknyát.

Igazság szerint nem is hangzott olyan rosszul, hogy ilyesfajta irányba induljak el először. Javaslata szerint nevessek, mosolyogjak előtte nagyon sokat, ez mindig felkelti egy férfi érdeklődését, vagy ha találkozom vele, nézzek a szemeibe úgy, hogy azt kérdezhesse meg saját magától, "Jihyounnak mindg ilyen szép szeme volt?".

A nénikémmel szerintem még életembe nem beszéltem ennyire felszabadultan, mindig csak aggódtam, hogy nehogy rosszat gondoljon rólam egy-két megnyilvánulásom miatt, viszont ma rájöttem, hogy semmi félnivalóm nem volt. Nagyon rendes, mikor pedig eltérő véleményünk volt valamiről mindig megkérdezte, hogy miért látom úgy a dolgokat ahogy. Tisztességes és rendes asszony. Jaehyung tényleg boldog lehet velük.

Ebéd után JaeJae egyáltalán nem akar aludni, ezért felajánlom neki, hogyha elkéri magát az anyukájától elviszem a kedvenc fagyizójába. Természetesen ettől annyira bepörgött, hogy nem csak a saját, de még az én anyukámat is zargatni kezdte. Mindig is tudtam, hogy ez a gyerek egy duracelnyuszi, ám sosem ilyenfajta tömény energiára gondoltam. Végül kettő óra körül gondosan felöltözve indultunk meg az emlegetett helyre kéz a kézben. Az apró tenyere a lehető legszorosabban szorult az enyémhez, hogy a főútra kiérve még a végén nehogy izgalmában kitépje a karját az enyém közül, s lelépjen az útra.

A kis épülethez érve belöktem az ajtót, már előre felkapva a kicsit az ölembe, hogy odabent ne kelljen ezzel vacakolni. A pulthoz állva megkérem Jaehyungot, hogy válasszon egy ízűt, ezért hát mikor megkér, sorolni kezdem neki a választékot, direkt kihagyva a nem neki valókat; mint például epres-whisky.

- Csokisat! - mondja nekem végül JaeJae a választását, min jót mosolygok. Én sosem szerettem fagyiból ezt az ízt, pedig számtalanszor szenvedtem azzal, hogy megkedveljem, egyszerűen képtelen voltam rá. Az utolsó ilyen kísérletem azt hiszem még álatalános iskolában volt az egyik barátnőmmel. Csudajó pillanatokat éltem meg vele, ellenben rengeteg butaságba rángatott bele, mit szerencsére észre is vettem. Soha többé nem szólt hozzám, mikor elmondtam neki a véleményemet.

A pult mögé érkező idős kölgynek az unokaöcsémmel együtt maghajolva köszönöm, majd kedvesen kérve tőle a kiválasztott fagylaltot gyorsan ki is szedi, majd átadja nekem. Végül egy üveg vizet kérve magamnak nyújtom át közben Jaehyungnak az édességet megkérve, hogy várjon meg míg fizetek. Nagyot bólintva nyal bele a gombócba, úgy, hogy még a homloka is barna lesz. Kuncogva teszem le a kis tálcára a pontos összeget, majd elköszönve a nénitől elhagyjuk az épületet, s indulunk haza.