Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

10. fejezet~

Délutánra már valamennyivel jobb kedvem lett, ezért úgy döntöttem, hogy amint Jeongguk, hazamegy beszélek Heeminnel szerény személyéről. Szerintem nagyon furcsa, hogy egyre többet bizsergek meg, ha a közelemben van, s mindenáron ki akarom deríteni az okát. Eddig még sosem éreztem ilyet, viszont mikor a lányok hazajöttek, de semmi áron nem akartak kijönni a szobából, leültünk a tévéhez filmet nézni Kookkal. Néha a hajamat piszkálta, néha a kezemet, mi egyre inkább zavarba ejtett, ellenben nem szóltam neki, mert jól esett.

Olyan este hét felé a fiú úgy dönt, hogy hagyja a "beteget" pihenni, így megígérteti velem, hogy nem strapalom magam annyira, hogy elájuljak. Természetesen ez ügyben kisujjat is ráztam vele, mert kizártnak tartottam hogy összeessek. Már nem vagyok rosszul, csak a torkom kapar, meg hirtelen mozdulatok alkalmával megszédülök. Semmi több.

Jeonggukot kíkísérve  elfordítom az ajtóban a kulcsot, kikapcsolom a tévét, s a szobába sétálok, hogy elsétáljak zuhanyozni. A pizsamámat, illetve tiszta alsóneműt felkapva indulok meg a fürdő felé egy forró zuhany erejéig, valamint egy röpke fogmosásra. Mihelyst gyorsan lezavartam mindkettő tevékenységet, a halóba sétálok egyenesen az ágyhoz, mire leülök, s végigfutom gyorsan a közösségi oldalakat. Öt perc múlva halk neszt hallok az ajtó mögül, majd Heemin sunyi fejjel nyit be.

- Jihyoun! Csajszikám, szerintem van mit mesélned! Állj, először édesapádról mesélj, mert megkért hogy kérjek a nevében tőled bocsánatot, csak nem tudom miért - rázza meg a fejét értetlenül leülve mellém török-ülésbe. Csillogó szemekkel kezd el méregetni, mit csak olyan szempontból nem értek, hogy egyenlőre az apámról lesz szó, mi semmi szaftos történetet nem fog magában át. Ellenben megtisztel a kíváncsiságával.

Miután elmondtam neki a sírásom okát, s ki is veséztük azt, áttértem a Jeonggukosra, mit valójában is szerettem volna. Heemin nagyon meglepődött, hiszen felőlem nagyon ritka volt az ilyesfajta téma, jobb szerettem elkerülni, azonban most mégis rászorultam a segítségére, tanácsaira. Csak jártasabb nálam ebben az ügyben, ha már barátja van!

- Én még mindig azt mondom, hogy tekints rá úgy, mint egy férfire, és ne barátként kezeld - rántott vállat, ismét elmondva a szöveget, tíz perc alatt már harmadjára. - Hiába tettetitek ezt a barátságot, a mai elég félreérthető volt, ráadásul ölelkezni is szoktatok! Sokszor vagytok kettesben, elmentek ide-oda, sőt, van, hogy vele többet beszélsz egy nap, mint velem. Rettentően jól ismered, ezért úgy hiszed, csak ez a viszony maradhat meg, mi most is fennáll.

- Nem tudok rá nem így nézni, nem érted? - hajtottam hátra kínosan a fejemet, miközben felkuncogtam tehetetlenségemben. - Képtelen vagyok rá, mert-mert... mindig is közvetlenek voltunk egymással, illetve... nem, ő nem, de én igen. Ezért nem fogok máshogy viselkedni vele, hogy a gondolataim megváltozzanak. Nem is tudok igazából...

- De! Hiszen nagyon is tisztában vagy vele, hogy Jeongguk milyen jó pasi valójában! Ezt még a vak is látja, e mellett te sem tudsz elmenni! Tudod, hogy hány izma van, ráadásul hol, tudod menyik pontja a legcsikisebb, mert ismered. Sorolni tudnám ezeket. Mondjuk... a szokásait ismered, azt, hogy milyen az illata, mi a hobbija, a kedvenc videójátékja, annak a karaktere, a kedvenc színe, zenéje, stílusirányzata, márkája. Jihyoun, baszki! 15 éves korod óta ismered úgy igazán! Ráadásnak az anyukája Busani, ahogy a tiéd is - tapsikol mellettem Heemin büszkén, miközben a száját harapdálja.

- Megpróbálom fordítva nézni mostantól - szólaltam meg pár perc néma csend után, mielőtt még a bejárati ajtó becsapódott volna. - Vagyis... másként, igen, inkább így, nem pedig fejjel lefelé - zavarodok már össze teljesen ettől a fiús témától, mit jól ki is nevet.

- Akkor ennyi. Tudod, hogy mit kell tenned - kacsint Heemin, s a szobánba berontó Eunji nem is enged mást mondania, mivelhogy a csapattársunk egyenesen ránk vetődik. Őssze-vissza kezd mindent hadoválni, miszerint most jött a folyosóról, mert telefonált vagy mi, elég privát volt állítása szerint, el sem akarja mondani, meg minden, közben meg mindjárt szívrohamot kap, annyira fel van pörögve.

- Nem bírom~ - visít fel Eunji végül, megsüketítve bennünket, s kirobban belőle minden eddigi információ, amit tulajdonképpen titkolni próbált eddig, csak szegénykémnek ez a gyengepontja. Sajnos, vagy nem sajnos, képtelen nem locsogni. - Holnap kettesben táncolok Hoseokkal, ezt nem tudom felfogni - vigyorodik el eszelősen, s már fel is pattan, egyenesen kiszáguldva a szobából, inkább a nappaliban ugrálva, táncikálva, tovább sikongatva. Ez a lány...