Love me till I'm me again (Jungkook ff.) [BEFEJEZETT]

28. fejezet~

A próba utáni egy hetet követően Namjonnal rengeteget gyakoroltunk a Festára, viszont mikor eljött az ideje annak, hogy elő is adjuk mindazt amit tanultunk teljesen bepánikoltam, s majdhogynem mentőt kellett hívni, mert az ájulás szélén álltam. Rámjött a hányinger, a szédülés, sőt, még Jeongguk eszeveszett hiánya is. Sikerült a sminkemet lebőgni az arcomról, a kezeim megállhatatlanul remegtek miközbe n egyébként a többi csapattársam kiválóan tűrte a gyűrődést.

Heemin Yoongival duettezett a "So Far Away" című szám átdolgozott verizójával, míg Seonggi Taehyunggal meg Seokjinnel lépett fel egy általam nem hallgatott előadó számával. Eunji és Hoseok egy csodálatos, saját, erre az alkalomra kitalált koreográfiával készültek mára annak ellenére, hogy a csapattársam tegnap az utolsó gyakorlásnál meghúzta a bokáját. Seojun, Jeongguk illetve Jimin a Butterfly új verzóját adta elő. Természetesen én meg Namjoon az új dallal álltunk elő.

Alapjáraton mikor sikerült leküzdenem minden félelmemet, tökéletesen éreztem magam, azok után pláne, hogy a fiúk után következtünk mi lányok jóval. Bőven volt időm felkészülni. Jeongguk legnagyobb szerencsémre amíg nem a színpadon, addig mellettem volt már szokásosan. Bár a személyzet elől még igencsak burkoltan adtunk egymásnak olyan igazi jeleket az érzelmekkel kapcsolatban tudtam, hogy számíthatok rá mindenképpen. Ugyan a lányok végig sunyin tekingettek felénk, senki más nem sejtette hogy igazából együtt vagyunk. Ugyanolyan közvetlenül viselkedtünk egymással, mint eddig.

A Festa lemenetele után akkora kő esett le a szívemről, hogy minden résztvevő rajongónak tetszett az amit alkottunk, s nem küldtek engem melegebb éghajlatra amiatt, mert a szeretett idolukkal léptem fel. Sőt... mintha végig bíztattak volna bennünket. Illetve... pontosítok, a legtöbben így tettek. A fiúk előre bejelentették a közösségi médián, hogy velünk fognak projektezni ezen az eseményen - részben azért, hogy segítsenek nekünk - emiatt nem adódott semmi probléma. A szívem viszont egyedül akkor állt le, mikor Jeongguk áthívott magához... aludni.

***

Nagy levegőt veszek, miután átjutok a biztonsági védelmen a kapunál, s a parkon átvergődve magamat a fiúk dormjához érve bekopogok az ajtón. Az ajtó egy rezgés kíséretében kikattan, majd perceken belül Jin mosolyogva megjelenik a lépcső tetején hogy fogadhasson. Beljebb invitálva elém tesz egy hófehét papucsot, aztán megkér, hogy találjak el a konyháig, gyorsan befejezi amit elkezdett. Ígyhát leveszem a cipőmet, a cuccaimat lehetőleg olyan helyre teszem, ahol senkinek nem lesz útba - a szekrény mellé -, s a Seokjin által emlegetett szobába battyogok.

- Hyung~ - szalad el valaki az ajtó előtt, s a hangja igazán hasonlít a barátoméra. Meglepetten pislogok, hogy biztosan jól láttam-e azt amit, azonban jobban szétnézve az egybenyitott helyiségben nincsen egy lélek sem Jinen és Namjoonon. Nam telefonozik, míg Jin éppen - gondolom - a vacsorához terít. Felajánlom a segítségemet, minek nagyon örül, s mindjárt gyorsabban végzünk.

- Jagiya! - csapódik nekem egy férfi test, akinek a tulajdonosa vagy éppen szívrohamot készül kapni, vagy egyszerűen a konditeremből esett rám. A megszólítást ugyan még szoknom kell, ennek ellenére igencsak jól esik a feltételezett barátom kissé izzadt, azonban felettébb izmos testéhez simulva ácsorogni.

- Abba lehet ezt hagyni - morog Yoongi elhaladva mellettünk, levágódva az asztalhoz. - Az én barátnőm nincs itt, nekem meg időm nincs átmenni hozzá, szóval semmi kezdvem szerelmeskedő párocskákat látni a magánszférámon belül - teszi megérthetőve a helyzetét a fiú, ugyanakkor ő nem tudja azt amit én. Heeminnek van kulcsa Yoongi privát lakásához, ahol természetesen ma este... tartózkodik.

A legtöbb fiúnak sikerült saját lakást venni annak ellenére, hogy a dormban laknak. Hosszabb szünetek alkalmával mineki elvonul a sajátjába relaxálni, ahogy a Festa után is ez fog következni. Taehyung és Jimin inkább hazautazik, míg Namjoon Jin és Hoseok itt maradnak a dormban. Jeongguk és én ma elméletileg a fiú lakásába utazunk, hogy ott tölthessük az éjszakát. Yoongi ugyan ezt fogja tenni a barátnőmmel, csak még nem tud róla.

Mindenki a vállát megvonva helyet foglal az asztalnál - velem együtt -, majd megkezdődik az étkezés. Jeongguk a hyungjai piszkálása ellenére elég időt fordít rám, hisz' egyes mondatok elmondásával szélesen elvigyorodik, s egy indokolatlan puszit nyom a homlokomra. A vacsora természetesennagyon finom volt, Jin igazán kitett magáért. Ugyan már nem sokáig, de még ott maradtunk beszélgetni a fiúkkal, míg nem a barátom úgy nem döntött, hogy ideje indulni.

Alig egy óra alatt - sajnos elég nagy forgalom volt ma is Szöul belvárosában - sikeresen eljutottunk a megfelelő lakáshoz, miben először járok attól függetlenül, hogy régóta ismerem Jeonggukot. A fürdőt megcélozva el is vonulok zuhanyozni amíg ő állítása szerint gyorsan beágyaz. Megtörténhetett volna ugyan ez a cselekménysor fordítva is éppenséggel, ha tudnám mi hol van.

Tíz percig áztatom magam csupán, majd egy rövig csókcsata után Jeongguk is elvonul tisztálkodni. Hatalmas mosollyal az arcomon felkszem be az ágy közepére, hogy egy picit bosszantsam a barátomat. Nem is kell olyan sokáig várnom a fiúra, kicsit kevesebb idő alatt viszi végbe ugyan azt a tevékenységet, mint én is ez előtt. A ajtó kinyílik, a szemeim elkerekednek, az arcom pedig átveszi a vörös színt.

- Vegyél fel pólót - nyögöm ki nagy nehezen, mire elvigyorodik, viszont teljesíti a kérésemet, s már pólóban bújik be mellém.

- El sem hiszem, hogy itt vagy - húz magához, minek hatására jó mélyet szusszanthatok az illatából. Iszonyatosan megnyugtató a bőre puhasága, a hatalmas tenyerei, mikkel bármelyik pillanatban hozzám érhet. Kérdés nélkül bújok közelebb fejemet a nyakába fektetve, az orrommal megbökve azt. Felkuncog az érzésre, ezért újból, s újból megismétlem, viszont arra nem számítok, hogy a hátamra dönt, s felülkerekedik rajtam.

- Szórakozunk, szórakozunk? - húzogatja mosolyogva a szemöldökét, mi engem is mosolyra bír.

- Csak egy picit...

- Nem vagy te túl pimasz?

- Csak egy picit... - ismétlem meg magamat, beharapva az alsó ajkamat. Sóhajt egyet, majd megnyalja az ajkait, s felnéz a szemembe. Jobb kezével végigsimít az arcomon, minek hatására kiráz a hideg. Jól tudom, mi fog most következni, viszont nem biztos, hogy felkészült vagyok rá... A gondolataimból Jeongguk ajkai szakítanak ki, mik a számon landoltak, a mámorító érzés hatására a szemeim a kétszeresükre tágulnak. Te jó ég... A szemeimet lehunyom, a kezeimet a nyaka köré fonom már jóval nyugottabban, immáron csukott szemmel. Mint aki erre várt, nyal végig az alsó ajkamon, én pedig félénken, de megadom neki a bejutást. Nyelveink azonnal egymásra találnak és egy lassú, lágy táncba kezdenek. Az érzés mennyei, mint aki egy teljesen más világba csöppent ennyitől. Attól tartok sosem leszek képes teljesen hozzászokni, hogy ő csak az enyém.

Az eső hangjára leszek figyelmes, mire egy pillanatra elhúzódom a fiútól. Felmosolygok rá az ajkaimat beharapva, majd halkan közlöm vele, hogy esik. Nevetve díjazza az aranyosságomat, közben a tenyereit végigtolja az oldalamon egészen az arcomig, mit aztán ott is hagy. Az orromhoz érinti a sajátját megcirógatva azt, aztán visszatér a félbehagyott tevékenységünkhöz.

Ezúttal viszont semmi sem zavar meg bennünket. Csak mi magunk voltunk a szoba csendjében, elmerülve egy mámorító érzésben. A bizsergető érzés egyre erősebb lesz, a mellkasomból szétárad a testemben, végig a karomban, a lábamban, míg végül már minden porcikámat elönti a forróság. Nem tudok betelni a csókjaival, egyre jobban vágyom rá, hogy folytassa. Nem akarom, hogy vége legyen ennek, szó szerint életem végéig a karjaiban szeretném maradni ahol feltétel nélkül ugyan azt érzem; biztonságot. Innen től kezdve nem számít ki mit állít, úgy tekintek rá, mint az oxigénre.