Maybe life is more

6.

Clarke másik oldala-a sokkal szerethetőbb oldala- amit szinte senkinek se mutatott meg,mert akkor rájöttek volna,hogy a magabiztos,vagány,"engem senki és semmi nem érdekel" lány csak egy álca. A szőke hajú lánynak ugyanis nem volt könnyű gyerekkora. Az apja ugyanis születésétől fogva gyűlölte a saját lányát-és ezt állandóan éreztette is vele- folyton verte volt,hogy bezárta a pincébe,szíjjal véresre verte a hátát mígnem az anyja Clarke 8 éves korában el nem vált tőle és Los Angelesbe költöztek. A lánynak az olvasás lett a menedéke,nem barátkozott és nem is beszélt senkivel általános iskolás évei alatt csak olvasott,mert a könyvek szebbek voltak mint a valóság. Aztán később rátalált a parkon belül az ő kis titkos búvóhelyére,mindig oda járt ha bántotta valami vagy csak egyszerűen egyedül akart lenni.
Ezen a késő délutáni napon se volt másképp. Elege volt az édesanyjából amiért folyton beleszólt az életébe. Elege volt a barátaiból akik egyre jobban aggódtak érte amiért egyre többet ivott és csajozott-bár Clarke a lelke mélyén tudta,hogy igazuk van ezt soha nem ismerte volna el. Ezekkel a gondolatokkal a fejében sétált a park irányába mikor valaki kiszakította a gondolatmenetéből ,egy barna hajú lány. Clarke meg mert volna esküdni, hogy látta már valahol,azt azonban nem tudta megmondani hol.