Maybe life is more

7.

Lexa felismerte a szőke hajú lányt,bár csak messziről látta biztos volt benne,hogy azok a gyönyörű kék szemek hozzá tartoznak.
A lányt nagyon bosszantotta ha valamit nem értett-nem értette,hogy miért babonázta meg ennyire az a kék szempár és miért akarja megismerni a szőke hajú lányt.
Costia halála óta teljesen elzárkózott a szerelemtől,bár néha próbálkoztak nála ő mindenkit visszautasított.
Valójában nagyon is vágyott a szerelemre,de félt. Nem akart csalódni vagy újra elveszíteni valakit akit szeret.

- Lexa végre! Már azt hittem haza se jössz. Hétvégére van valami terved? -kérdezte Titus amint a lány belépett a házba.
-Nincs.- adta a rövid választ és már indult is volna a szobájába,semmi kedve nem volt a mostohaapjával cseverészni.
- Remek,akkor készülj mert hétvégén kirándulni megyünk.
-Mi? Mégis hová?
-A hegyekbe. Emlékszem régen mennyire szerettél túrázni,és amúgy is régen voltunk már apa-lánya programon.
- Te menj nyugodtam,én inkább itthon maradok.
-Lexa-kezde kissé csalódottan a mostohaapja. Szinte ki se mozdulsz a házból. Reggel bemész az egyetemre ahol nem barátkozol senkivel, majd hazajössz bemész a szobádba és szinte ki se jössz. Ez így nem mehet tovább,hétvégén megyünk.

Lexa bár mérgesen de beleegyezett,nem akart a férfivel vitatkozni.