Maybe life is more

20.

Lexa szörnyen érezte magát. Nem akarta Clarkeot bántani,csak valahogy el akarta lökni magától.

A napok iszonyú lassúsággal teltek,bár már évek óta nem volt senkije most először érezte magát igazán egyedül.

Egyik délután unottan sétált hazafelé mikor két ismerős alak tűnt fel a járda másik oldalán. Mielőtt bármit reagálhatott volna hirtelen Lunával és Ravennel találta szemben magát.

- Szia Lexa- köszöntötte Luna mosolyogva míg Raven megvető pillantásokkal méregette.
-Sziasztok-dadogta zavartan. Nem tudta mit mondhatna Clarke barátainak.
- Jól vagy? - kérdezte Luna.
- Méghogy ő jól e van?- kiabálta Raven.- Miatta került Clarke kórházba.
- Hogy mi?- kérdezte Lexa szinte ordítva.
-Jól hallottad .Motorbalesete volt mert te..
-Raven fejezd be-szakította félbe Luna barátnőjét. Ez nem az ő hibája és Clarke amúgy is jól van.
Én sajnálom- motyogta Lexa aki immár alig bírta visszatartani könnyeit.
-Tudod mit csinálj a sajnálatoddal?- dühöngött Raven.
- Rae kérlek menj mindjárt jövök én is. Oké?-majd egy puszit myomott barátnője arcára.
-Ne haragudj miatta csak aggódik Clarke miatt,ahogy én is. Még sose láttam ilyen összetörtnek, beszélned kellene vele.

Lexa nem tudta mit tegyen. A gondolat,hogy akár el is veszíthette volna Clarkeot felemésztette.

A francba is-motyogta magának  miközben elindult. Csak remélni tudta,hogy jó a megérzése és a szőke hajú lány a parkban lesz.

Miközben a kis ösvényen sétált lefelé már nem volt semmi kétség benne,tudta mit akar.

-Clarke- szólalt meg mikor leérve megpillantotta a lányt aki az eget fürkészte.
-Lexa? Te meg mit akarsz?-kérdezte Clarke.
-Téged. -Nem volt szükség többre. Lexa Clarkehoz sétált majd megfogta mindkét kezét,közben a lány gyönyörű  kék szemeit fürkészte amikben oly sok érzelem kavargott. Megakarta őt csókolni mindennél jobban,de azt akarta,hogy ő tegye meg az első lépést-amire nem kellett sokat várnia mert hirtelen Clarke édes ajkait érezte sajátján.
A csók lassú volt és érzelmes. Mikor ajkaik elváltak egymásétól Clarke nem szólt semmit így a barna hajú lány törte meg a csendet.

-Igazad volt Clarke az élet többről szól mint túlélni minden egyes napot.

Clarke nem szólt semmit helyette újból megcsókolta Lexát.

Ez a csók már sokkal szenvedélyesebb volt mint az előző. Lexa egész teste égett a vágytól.

- Végre bevallottad- szólalt meg egy önelégült vigyor kíséretében a szőke lány.
-Fogd be mielőtt meggondolom magam-nevett Lexa.
-Akkor hallgattas el- mosolygott Clarke.