Maybe life is more

12.

Mi a franc? Clarke most komolyan flörtölt velem?
Lexa fejében ezernyi kérdés cikázott. Egyszerűen nem bírta felfogni hogy lehet valaki ennyire pofátlan és nagyképű.
Gyorsan áttöltözött és elindult megkeresni mostohaapját,eléggé meglepődött mikor Octavia és Lincoln társaságában találta meg amint épp vacsorát készítenek.
- Lexa drágám,este vacsora addig menj és barátkozz a többiekkel-közölte mosolyogva Titus majd magára is hagyta a lányt.

Lexa alig hitte el az előbbi jelenetet. A mostohaapja itt főzőcskézik egy rakás fiatallal akikkel alig néhány órája találkoztak,őt meg elküldi barátkozni. Kész vicc.
Mérgesen kitrappolt a nappaliba és levágódott a kanapéra-abban a pillanatban nyílt a bejárati ajtó és Clarke lépett be rajta.

-Szia-ült le mellé a szőke hajú lány
-Mit akarsz?- Lexa valósággal forrt a dühtől
-Neked meg mi bajod van?
-Semmi csak hagyj békén. Menj a pasidhoz őt bosszantsd ne engem.

Clarke egy pillanatig értetlenül nézett a lányra majd mosolyogva megszólalt.

-Lincoln nem a pasim hanem az egyik legjobb barátom,nem mellesleg ha eddig még nem esett volna le meleg vagyok.

Lexa ettől az információtól teljesen zavarba jött,nem azért mert baja lett volna vele,hisz ő maga is a szebbik nemet kedvelte.
Maga Clarke volt az aki teljesen zavarba hozta,még sosem találkozz hozzá hasonló lánnyal. Costia volt az egyetlen lány az életében,ő mindig figyelmes,kedves és tisztelettudó volt mindenkivel Clarke meg látszólag a teljes ellentéte.

-Megyek sétálok egyet.- nem bírt tovább a lány közelében maradni.
- A szakadó esőben? Tudod nincs több száraz cuccom szóval a végén kénytelen lennél meztelenül velünk vacsorázni.-mondta vigyorogva.

Még soha életében nem idegesítette fel ennyire senki. Mégis mit képzel magáról? Ha azt hiszi ez bejön bárkinek is nagyon téved..

-Megköszönném ha a hülye megjegyzéseidet megtartanád magadnak.
-Te mindig ilyen feszült vagy? Többet kellene szexelned.-közben megint pofátlanul méricskélte a lányt.
-Te mégis mit képzelsz magadról?-kiabált mostmár Lexa.
-Oké,bocsi.-emelte fel védekezően a kezeit Clarke. Nem akartalak megbántani. Megígérem nincs több beszólás-ezúttal komoly arcot vágva.
- Csak hagyj békén- válaszolta Lexa
-Kezet rá?-kérdezte Clarke és kinyújtotta jobb kezét amit a másik lány vonakodva de elfogadott.

Amint kezük megérintette a másikét ismét az a különös érzés kerítette hatalmába mindkettőjüket. Hosszú percekig néztek egymás szemébe,teljesen elveszve a másik íriszében.
A különleges pillanatot Luna és Raven törte meg amint beléptek a nappaliba. Clarke azonnal ellépett tőle és a többiekkel együtt bement a konyhába. Lexa ott maradt egyedül illetve a gondolataival,amiben egyre inkább egy idegesítő kék szemű lány járt.

Eljött a vacsora ideje ami remek hangulatban zajlott,még Lexa is feloldódott egy kicsit és egész jól megtalálta a közös hangot Lunával. Clarke tényleg megemberelte magát,nem is szólt a barna hajú lányhoz.
Aztán eljött a lefekvés ideje. A lányok kapták a hálószobát,Octavia és Raven az ágyon míg Luna,Clarke és Lexa a padlón kapott helyet,addig Lincoln és Titus a nappaliban.

A barna hajú lányt a szokásos rémálma gyötörte,így az éjszaka közepén felriadt. Szüksége volt a friss levegőre,így ügyelve arra,hogy senkit ne ébresszen fel kibotorkált a házból.
Eléggé meglepődött mikor Clarkeot látta meg a tornácon,egy pillanatig hezitált de úgy döntött csatlakozik a lányhoz.

-Nem zavarlak?-lépett mellé Lexa.
-Te sem tudsz aludni? -kérdezte Clarke.
-Nem igazán.
-Szeretem nézni a csillagokat,bár csak ritkán látom őket. A város túl fényes.
-Utálom Los Angelest. Azt hittem jobb lesz ha ide költözünk,hogy ide nem követnek a rossz emlékek-mondta folytott hangon Lexa.
-Miféle emlékek?-fordult felé Clarke.

Lexa soha senkinek nem beszélt az érzéseiről,Costiáról meg végképp nem,egyszerűen túl fájdalmas volt. De most volt valami megnyugtató Clarke jelenlétében,így hát elmondott mindent ami már 3 éve nyomta a lelkét. Clarke eközben figyelmesen hallgatta.

-Lexa sajnálom. Most még nagyobb bunkónak érzem magam azért amit korábban mondtam.
-Semmi baj,én se voltam valami kedves. Viszont most te jössz.
-Hogy érted?
-Én semmit se tudok rólad csak azt,hogy tetováló vagy meg bunkó.-mondta mosolyogva Lexa.
-Oké jogos. Szóval mit is kell tudni rólam? Szeretek rajzolni,sétálni,koncertekre járni és motorozni. Szeretem a kávét és a teát de minden este kakaót iszok. Imádom a 80-as évek zenéit és horrorfilmjeit és imádok olvasni. Majd kinyújtotta mindkét karját,a jobb felkarja belső felén egy Spongyabob míg a balon egy Hupikék Törpikés tetoválás volt. A két kedvenc mesém.
Lexa leesett állal figyelte majd megszólalt.
-Nem néztem volna ki belőled.
-Mit?
-Azt hogy tudsz olvasni.-mondta nevetve.
-Ismered a mondást. Viszont én megyek. Szép álmokat!-azzal otthagyta a barna hajú lányt.

Lexa ismét teljesen összezavarodott. Clarke és ő nem is különbözött annyira egymástól.
Ez a lány egyetlen nap alatt teljesen felforgatta az addig életét.