Maybe life is more

5.

Lexának nem voltak barátai,mindig is magánakvaló volt aki elbújt a saját kis világában amibe egyedül Costiának engedett betekintést,de amióta a lány meghalt teljesen bezárkózott.
És most itt az új egyetemen sem barátkozott senkivel-bár még egy hete sem volt annak,hogy ideköltöztek. Az órái után egyenesen hazament és tanult vagy olvasott vagy kedvenc sorozatait nézte. De most a mai napon úgy döntött sétál egyet,hamar végzett az egyetemen és amúgy sem volt kedve hazamenni. Céltalanul elindult valamerre és nagyjából egy órányi sétálgatás után egy parkban kötött ki. A barna hajú lányt lenyűgözte a hely,nem gondolta volna,hogy egy olyan hatalmas és nyüzsgő városban mint Los Angeles talál egy ilyen csendes,békés és nyugodt helyet. Már majdnem körbejárta az egész parkot mikor megpillantott egy kisebb ösvényszerű részt,ami egy kisebb lejtőn vezetett le. Mikor a lány leért alig hitt a szemének,a látvány ami elé tárult egyszerűen mesébe illő volt. Mindenütt színes virágok voltak, élvezték a kellemes késő délutáni nap sugarait,a rét közepén pedig egy hatalmas fűzfa állt árnyékot biztosítva. Lexa le is telepedett a fa alá-ez az új kedvenc helyem- mondta ki hangosan a gondolatait.

Mindeközben Clarke késő délután végzett a szalonban és úgy döntött elmegy kedvenc helyére a parkba,az ő kis titkos búvóhelyére.