Beépülve

1.Kezdetek

Itt ülök az egyetemi előadáson és próbálok életben maradni, a tegnap esti egyetemi buli lehet, hogy nem volt jó ötlet, főleg úgy, hogy szinte alvás nélkül ültem be az egyik zárthelyit megírni. Május végén vagyunk, fullasztó a meleg, bár engem inkább a hidegrázás kerülget, és magam elé meredve próbálom elolvasni a kérdéseket. Szerencsére sokat tanultam, így magamhoz képest, hamar végeztem és már vittem is ki a profhoz a papírt.

- Sasha, remélem tudja, hogy ez volt az utolsó közös óránk és szeretném elmondani, hogy fényes jövő áll maga elött. Legjobbakat és kellemes nyarat kívánok Önnek! – nyújtotta a kezét Dr.Roger a pszichológia tanárom, Én picit összeszedtem magam és mosolyogva viszonoztam a kedves gesztust. Él tanuló voltam a szakomon, ami a Pszichológia volt, és már csak a diploma volt vissza, de úgy döntöttem, hogy megjár nekem egy kis pihenés, úgyhogy csúsztattam egy fél évet a diplomáig. Na jó igazából legjobb barátnőm Lisa miatt tettem, mert Ő sajnos nem volt olyan szorgalmas és két tárgyat újra fel kellett vennie, emiatt fél évet csúszott, ki hisztizte, hogy csináljuk együtt a diplomát így beszéltem a rektorral és mivel üdvöskének számítok el intézték. Drága barátnőm rosszabb bőrben volt, miatta mentünk bulizni, mert megint össze szedett valami srácot és persze, hogy rángatott magával gyertya tartónak, és sajnos van egy olyan rossz szokásom, hogy ha bulizok, akkor már iszok is, ha kell, ha nem.

Mellesleg Sasha Tailor vagyok, túlélő. Lányok körében magasnak számítok a 175 centimmel, illetve zöld szemem és sötét barna hajam van, alakomról annyit, hogy amennyire időm engedi sportolok, mindig mást, és próbálom kerülni a gyors kajáldákat, ismétlem próbálom! De ez sokszor nem jön össze...sajnos. Hogy miért is vagyok túlélő? Hét évvel ezelőtt bele keveredtem egy MI6-es ügybe, amibe nem kellett volna, és legalább ötször kerültem közel a halálhoz. Sok az infó? Kapaszkodjatok meg, mert ez még csak az eleje a sztorinak.

Flashback

Tizenhat éves voltam és akkor úgy gondoltam, hogy életem szerelmével vagyok együtt, évekig voltunk együtt mindent tudtam róla, igaz, hogy időseb volt pár évvel, de soha nem gondoltam volna róla, hogy korához képest talán túl érett és őrült is. Egy meleg áprilisi napon haza fele tartottam az elit Londoni középiskolából, mikor is keresztanyám telefonált, hogy menjek át hozzá. Az Ő munkája az volt, hogy neveljen egy velem egyidős fiút, akit Alexnek hívtak, a szülei fiatalon meghaltak egy balesetben. Soha nem találkoztam vele, nem is igazán izgatott, őszintén a keresztanyámmal se nagyon tartottam a kapcsolatot, de nem volt soha rossz a kettőnk közti kapcsolat. Akkor döntöttem rosszul, mikor át mentem gondolkodás nélkül hozzá, de kétségbe volt esve, így segítettem neki. Rose a keresztanyám egyedül volt otthon, és aggodalmasan várt rám a nappaliban. Már akkor láttam rajta, hogy mennyire meg van viselve, szép fiatal arcát ráncok csúfították el, mogyoró barna haja őszes volt. Elmondta, hogy Alex napok óta nem ment haza és aggódik érte. Nem értettem miért, hisz eszméletlen pénzes csávó és folyton utazgat, meg teheti, mivel magán tanuló és mindig is ilyen volt. Nem foglalkozott soha az egyetlen emberrel, aki felnevelte és vigyázott rá. Rose megkért, hogy nézzek utána kicsit, használjam a gépét, hátha találok valamit. Ő nem mert semmit tenni, mivel nem értett az informatikai eszközökhöz és úgy gondolta nem lenne szép, ha kutakodna a fiú után. Szép, tőlem pedig elvárja, mondjuk engem hidegen hagyott az egész. Bementem a fiú szobájába és felnyitottam a laptopját, bekapcsoltam. Rose épp teát készített így egyedül voltam. Amint magához tért az eszköz szemeim kipattantak és majdnem lefordultam a székről, amin ültem. Fekete háttéren zöld apró betűk jelentek meg, szépen sorban jött az üzenet. „Sasha Tailor, 16 éves, Woodland középiskola tanulója, és Daniel Rayn barátnője, gyere a Londoni Bankhoz 19:00-kor. Az üzenet meg semmisíti magát tíz másodpercen belül". Nem igazán tudtam mire vélni, nevettem egy jót, biztos voltam benne, hogy Rose és Alex meg akarnak viccelni, de mikor elkezdett füstölni a gép, felpattantam és a nyitott ablakon keresztül hajítottam ki. Mikor felfogtam, hogy mit tettem csak álltam egy helyben és azon gondolkoztam, hogy magyarázom ezt meg mindenkinek. Nem lehetett olcsó darab és én simán kivágtam a második emeletről. A szüleim megfognak ölni, ez nem várt kiadás lesz. Kinéztem és kerestem a parkos övezeten szétterülő laptopot. Még mindig füstölt, majd egy halk pukkanást követően abba maradt a füstölés és teljesen meghalt a szerkezet. Ez mégis mi volt? Dühös voltam, mert ez egynagyon rossz vicc és nem értem az egészet. Morogva vágtam ki a szoba ajtaját és gyors léptekkel közelítettem meg Rose-t, aki nyugodtan áztatta a szárított gyógynövényeket a forró vízbe.