Fejedelem /SZÜNETEL/

2.-Hasonlat

Reggel hat óra. A vekkerem csörög és bár tudom, hogy a gyerkőcök csak kilenc körül jönnek, de nem akarok az első napomon lustának látszani szóval felkelek és főzök egy kávét. Mivel nyár van egy könnyed ruha mellett döntöttem; egyszerű fehér felső rész és harang alakú, rojtos szoknyarész amin apró virágok vannak. Gyorsan fogat mostam, de a hajammal nem akartam bajlódni, így a fésülést követően csak lazán felkontyoltam.

A főnököm szoba ajta még csukva volt szóval halkan lépdeltem le a konyhába, oda tettem egy adag kávét főzni. Tegnap este gondolom a főnököm használhatta a mosogatógépet mivel a tiszta tányérok és edények benne csillogtak. Neki álltam kipakolni mikor lépteket hallottam, közeledett a konyha felé, viszont nem a lépcsőn nem hallottam lejönni senkit.
Pár pillanat múlva a főnököm lépett be a konyhába eléggé fáradt képe volt, mint aki nem aludt eleget. A ruhája ugyan az volt mint tegnap csak sokkal gyűröttebb és hanyagabb. Észre se vettem, hogy résnyire nyitott szájjal és valószínüleg elég bamba képpel bámulom.

-Jó reggelt!-törte meg a csendet rekedtes, mély hangja.-Úgy néz ki késésben vagyok, ha jól érzem kávét főz; egy cukorral és tejszínnel az ezüst termoszba ami a tűzhely feletti szekrény harmadik polcán található! Ne sajnálja a kávét!-adta parancsba miközben sietősen elindult felfele.

-J-jó reggelt!-suttogtam már magam elé. Pislogtam kettőt, hármat. Korán volt még én se kávéztam, szinte képtelenség ennyi infót megjegyezni! Zavartan megráztam a fejem és kutatni kezdtem az ezüst termosz után. A tűzhely felett, a harmadik polcon egész pontosan három ezüst színű termosz volt. Minek neki három!!?? Gondolkodni kezdtem-ami valljuk be elég nehéz korán reggel-vajon melyik lehet a jó. Azt mondta ne sajnáljam a kávét, viszont szerintem egy liter kávé már tulságosan sok lenne szóval a középsőt választottam. Magamban mormolva az egy cukor és tejszín szavakat készítettem el a kávét.
Én magamnak egy bögrébe töltöttem két cukorral, tejjel és habbal, majd a telefonomon kezdtem olvasgatni a reggeli híreket a szigeten támaszkodva.

"A Salembe vezető úton karambol miatt terelik a forgaltam"-olvastam az első bejegyzés címét. "A rendőrség szerint idegenkezűség állhat a háttérben"-olvastam tovább. Micsoda szuper hírek így kora reggel.

-Kész a kávé?-lépett be a főnököm, frissen, átöltözve, de még mindig fáradtan.-Tökéletes, reméltem, hogy nem a legnagyobbat választod!-biccentett majd elindult az ajtó felé.

-Uram!-szóltam utána.

-Ne most így is késésbe vagyok!-intett le. Egy főnök, hogy lehet késésben? Tettem fel magamban a kérdést.

-Igen uram pont ezért inkább kerülje a főutat!-figyelmeztettem, mire az ajtóhoz siető férfi megtorpant. Szavak nélkül fordult hátra, kérdő arckifejezéssel.-Két autó ütközött egymással nem épp megszokott módon. Nagy a felhajtás.-magyaráztam.

-Hogy érti ezt?-ráncolta a szemöldökét és visszalépkedett mellém, hogy a telefonomon lássa a cikket. Bal oldalamon állt meg, vészesen közel hozzám. Amikor levegőt vettem éreztem bódító illatát, ingbe és öltönybe öltöztetett teste néha-néha karomat dörzsölte. Úgy tettem mint aki a cikket olvassa, hogy ne kelljen felnéznem rá. Zavarba ejtett ez a közelség, Damiennek volt egy olyan kisugárzása ami elég tekintélyparancsoló. Tipikusan az az alkat aki ha minden szó nélkül sétál egy emberekkel megpakolt helyre néma csönd lesz körülötte és mindenki a szemével követi teste minden rezdülését. Már a cikk aljára ért, ahol ott volt a kép a roncsokról és néhány a káoszról is. Ott egy kicsit elidőzött, nem tudtam miért nézegeti eddig, amikor magamon éreztem tekintetét. A bőröm szinte égett, éreztem, hogy néz.
Lassan, félve pillantottam fel a magas férfira. Igazam volt. Engem nézett, tekintetünk találkozott. Úgy éreztem magam mint egy préda a vadász karmai között.