Fejedelem /SZÜNETEL/

18.-Vallomás

Damien.

  Önkívületi állapotban álltam a vékony plexi előtt, amelyen át az alvó Lorát néztem.  Sikerült kimosni a gyomrát, bár az orvos megjegyezte, hogy fogalma sincs miként élhetett túl egy ekkora dózist. Őszintén megmondva fogalmam sincs. A rózsa-lélek önmagában nem tesz halhatatlanná egy halandót, ezek szerint Lora erősebb mint ahogy arra számítottam. Valamilyen oknál fogva a szervezete kilökte a gyógyszert, felvett valamiféle védekező funkciót és életben tartotta Lorát ameddig a megfelelő segítséget meg nem kapta. Rona és a többiek már kutatják az okát.

-Be kellene menned hozzá.-hallom meg a testvérem hangját magam mellett. A kezembe ad egy pohár kávét és bizakodva néz rám.

-Nem okoztam már így is elég bajt?-vonom fel a szemöldököm, majd belekortyolok a kávémba.

-Nem te okoztad a bajt!-sóhajt.-Kijátszottak benneteket egymás ellen!-emlékeztet, de ez nem igaz. Nem amiatt tartunk most ott ahol.

-Lehet, hogy manipuláltak, de nem emiatt vette be a nyugtatót. Előtte a szobámban volt, beszélgetni akart, elzavartam.-markolom erősebben a poharat.-Csúnya dolgokat vágtam a fejéhez és megaláztam! Megint.-sóhajtok.

-Biztos vagyok benne, hogy meg fogja érteni ha felébred. Csak légy vele végre őszinte drága öcsém!-markolja meg a karom.

-Mégis mit mondjak neki? Nem utál már így is eléggé?-nézek Rosera, aki elég furcsa képet vág.

-Ami azt illeti..-vakargatja a tarkóját idegesen.

-Rose mit csináltál?-kerekedik el a szemem.

-Semmit.-csóválja a fejét.-Vagyis semmi rosszat.-javítja ki magát.

-Kezdj mesélni!-fonom karba a kezeimet.

-Az az igazság, hogy Lora már mindent tud. A rózsa dologról és a köztetek lévő kapocsról is.-nyögi ki, belém pedig beszorúl a levegő.

-Mióta tudja?-fordulok vissza a kórterem felé.

-Amikor elájultál. Bennel átmentünk, sajnálom én azt hittem tudta!-magyarázkodik Rose.

-És mégis itt van.-suttogom magam elé a szavakat.

-Csak tedd fel a kérdést, hogy vajon ki ennyire fontos neki itt?-teszi a vállamra Rose a kezét.-Vajon ki lehet az aki miatt itt van?-simít végig a hátamon.

-Nekem nem mondta, hogy kiderült.-dörzsölöm meg az arcom.

-Hagyd ezt abba Damien!-parancsol rám.-A lényeg, hogy mindezek ellenére itt van és szeret téged! Kezdj már végre valamit a helyzettel!-hitetlenkedik a nővérem.

-Hát pont ez a baj!-fordulok ismét Rose felé.-Nem lenne szabad így éreznie! Ez a hely nem neki való! Baja fog esni és én semmit sem tehetek ellene! El akartam küldeni, hogy megvédjem, de csak azt értem el vele, hogy majdnem megöltem! Hát nem érted?-sóhajtok.-Ha meg akarom védeni, azzal is ártok neki! Mellettem soha nem lehet normális élete!

-Abba nem gondoltál még bele, hogy talán nem is vágyik normális életre?-ráncolja a szemöldökét Rose.-Vagy talán neked nem is olyan fontos Ő?-tanakodik.