Fejedelem /SZÜNETEL/

15.-Bál

Damien.

A szervezők nagyon jó munkát végeztek a házamban. Minden törékeny tárgyat elcsomagoltak, a drágább holmikat direkt kint hagyták, hogy az arisztokraták tudjanak miről beszélni és külön kérésre egy nagy festményt helyeztek a kulcsrazárt könyvtár ajtó elé.
Még egy utolsó pillantást vetek az öltözékemre. A szokásos szín összeállításnál maradtam; fehér ing és fekete öltöny meg nadrág. A mandzseta gombjaimnak az arany színt tulajdonítottam megfelelőnek.
A magamnban való gyönyörködést az ajtómon való kopogtatás szakította félbe.

-Tessék?-szólok ki. Titokban reménykedem, hogy Lora az, de nem lepődök meg azon, hogy nem. Rona lép be hozzám. Hosszú fekete haját kontyba fogták fel és mintha a szemöldökét is megcsináláták volna. Lila kosztümöt viselt, ami igazán ment a személyiségéhez.-Ejha.-szólalok meg.-Úgy nézel ki mint az angol királynő, csak kicsit spanyolosabb vagy.-mondtam, mire megforgatta a szemét.

-A te nyelvedet kéne kivágatni.-piszmog.-Te így akarsz lejönni?-néz rám fintorogva.

-Most mi bajod ezzel? Full Hugo Boss.-simítok végig a puha, minőségi anyagon.

-Attól még unalmas.-válaszol unottan.-Dobd fel egy kis színnel.-mutat az öltöny zsebre, majd ahhoz a fiókhoz sétál amiben a kendőim vannak.-Mit szólnál egy vörös bársonyhoz?-néz rám kérdően.

-Miért pont vörös?-kérdezem.-Lehetne arany is.-mutatok a másik sorban lévő darabra. Rona elgondolkodik pár pillanatra, de aztán újra rám néz.

-Legyen a vörös! Bízz bennem!-paskolja meg a karom, majd szépen az öltönyöm zsebébe igazítja az anyagot.

Együtt indulunk ki a szobámból, de aztán Rona bemegy Lorahoz, így én egyedül megyek le a tömegbe.
A két világból vegyesen vannak itt vendégek. Látok itt javasokat, mágusokat, alakváltókat, néhány itáliai nemest és konkrétan egy Germánt akit nagyon nem akarok, hogy itt legyen.
Rajtuk kívűl viszont vannak itt az ügyfeleim közül is, pár irodista, építészek és alkalmazottak is. Deant és Emilyt pillantom meg az egyik felállított asztalnál miközben Roseal és a férjével Mikeal beszélgetnek.
Feléjük veszem az irányt, közben pedig az egyik pincérnél lévő tálcáról elveszek egy pohár pezsgőt.

-Mike.-fogok kezet a sógorommal.-Dean.-nyújtom a kezem a legjobb barátom felé.

-Pezsgő? Komolyan?-ércelődik Dean.

-Süllyed a szint.-csipkelődik Mike is.

-Sehol sincs whiskey.-válaszolok unottan. Dean röhög miközben megköszöni az akkor érkező pincérnek, hogy lerakott három pohár whiskeyt.

-Akkor gondolom erre nem tartasz igényt.-huzza maga elé a poharát.

-De bizony.-húzom magam elé az egyik poharat.

-Hu bakker!-mered Rose a lépcső felé. Úgy néz mint aki szellemet lát, ami-ha úgy vesszük-mi világunkba nem is olyan ritka dolog. Rose féreje, a mellettem álló boszi-rendőr páros és én szinte egyszerre fordultunk a lépcső irányába.
A torkom kiszáradt, a levegő a tüdőmben ragadt ahogy megláttam Lorát. Vér vörös, pánt nélküli estélyi ruhát viselt. Nyakában egy vékony arany lánc lógott, a ruha felső része enyhén kivágott volt, de még ennyi is elég a dekoltázsa látványából és a farkam máris éledezni kezdett.  Sötét haja feszes kontyba a feje tetejére volt fésülve, arca ragyogott ahogy mosolygott, mindezt pedig vörös ajkai koronázták meg.
Erősebben kezdtem szorítani a poharamat és az állkapcsom is megfeszült amikor végignézve a helyiségben azt láttam, hogy minden férfi sóvárgó pillantásokat küld felé.
Szavakkal nem tudnám kifejezni mit érzek most. Lora gyönyörű, lélegzet elállító és....azt hiszem...vagyis azt érzem, hogy az enyém. Az a rohadt kapocs! Létrejött, pedig nem akartam!
A bensőmmel küzdve húzom le a poharam tartalmát, majd vissza fordulok a társasághoz, de egy szót sem szólok. Nem nézek rájuk, csak hallgatom a csevegést miközben a poharam tetejét birizgálom.