Fejedelem /SZÜNETEL/

10.-Remény

Lora.
-Lehoztam a kulcsot.-jött be Dean a konyhába.

-Nagyszerű.-áll fel Emily.-Akkor menjünk a könyvtárba.

Mindannyian követtük Deant, aki a lépcső melletti ajtózárjába dugta a kulcsot, mire az kinyílt.

-Nekem elvileg ide nem szabad bejönnöm.-ráncolom a szemöldököm.

-Már úgy is csak holnapig vagy itt.-legyint Dean.-Minden szabályt megszegünk.-von vállat.

-Ezt, hogy érted?-értetlenkedem.

-Te nem is tudtad?-kérdezi hitetlenül Emily.

-Micsodát?-kérdezem.

-Damien értesítette Roset a történtekről, aki már holnap itthon lesz. Szóval délután már otthon lehetsz.-néz rám Rona.

-Csak nem képzelitek, hogy itt hagyom Damient ilyen állapotban?-ráncoltam a homlokom.-Felejtsétek el! Nem megyek sehova!-tiltakoztam.

-De hát nem rég még te akartál haza menni.-értetlenkedik Rona.

-Nem hagyom itt Damient.-csóválom meg a fejem.-Így nem.-teszem hozzá.

-Helyes.-mosolyog Dean.

Belépve az eddig tiltott helyiségbe az állam leesett. Mindenhol könyvek voltak. A polcokon, az asztalon és a földön is könyvek hevertek. A helyiség közepén egy hatalmas kör alakú asztal volt melynek közepén egy négyzet alakú üvegkalitkában egy jogar féleség pihent egy bordó bársony párnán. Körülötte könyvek, térképek, papírok és tollak hevertek. A bejárattal szemközti falon végig könyvespolc húzódik régebbi, nagyon régis és mai kötésű könyvek is helyet kaptak a polcokon. A bal oldali falon két festmény volt, az egyiken egy jól öltözött, kifinomult nő komoly arcéke volt, a másikon egy bajszos férfi, komor arckifejezéssel, markáns vonalakkal és koronával a fején. Szeme hasonlítottak Damienéhez.

-Ők Damien nagyszülei.-súgja oda Rona mire biccentek.

A jobb oldali falon egy hatalmas térkép volt amin színes tűkkel jelölt helyek voltak.
A könyvespolccal szemközti falon egy fehér vetítő vászon volt így tekintetem ösztönösen a plafonra vezettem melyről egy projektor lógott le.

-Kezdjünk hozzá.-csapta össze kezeit Dean.-A régi könyveknél kell keresni őket.-rágja szája belsejét.

-Ez még mindig tág intervallum.-sóhajt Emily.

-A fekete ruhások csoportját egyfajta bukott papok és papnők alkotják. Kizárhatjuk tehát a tudományos vonalat.-szólal meg Rona.-Frederick király mesélt még róluk sokat amikor gyermek voltam. Ő Damien dédapja volt, kegyes és igazságos volt. Reményeim szerint Damien az ő temperamentumát örökölte.-tett csípős megjegyzést Rona, mire Dean elhúzta a száját.  Nem fírtattam a dolgot, bár érdekelt, de most épp elég dolgunk volt.

-Lora ha gondolod menj fel nyugodtan és pihenj le. Most nem sok mindent tudsz segíteni.-szólt oda Dean.
Tudom, hogy kedves megjegyzésnek szánta, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy védeni akarják a még épen maradt idegszálaimat a mai nap után, de esküszöm az égre nem mozdulok innen amíg meg nem találjuk a gyógyírt.

-Figyeljetek!-sóhajtok.-Tényleg nagyon kedves tőletek, hogy nem akartok mégnagyobb megrázkódtatásnak kitenni, de nem megyek el amíg Damien jól nem lesz!-fújtattam.-Emellett pedig történész szakon végeztem az egyetemen.-tettem hozzá.-Te azt mondtad, hogy régóta élnek már, de nem tudod pontosan.-néztem Dean felé.-Te viszont azt mondtad,hogy papok és papnők. Ezek mind az ókor és a  feudalizmus között voltak igazán jellemzőek, szóval középkori kötésű könyveket keressünk, előnyben van a biblia azon belül is az Ó Szövetség.-gondolkodtam gyorsan.
Mindhárman zavart arckifejezéssel bámultak rám, de aztán hamar felocsúdtak és keresni kezdtük a megfelelő könyveket.