Fejedelem /SZÜNETEL/

16.-Igazság

Damien.

Mintha kést forgattam volna a saját szívemben. Ilyen érzés volt, mikor azokat az ocsmány dolgokat vágtam Lora fejéhez. Ahogy láttam a könnyeket a szemében, a csalódottságot és sértettséget az arcán miközben elviharzott. Utána akartam menni, de muszáj volt tűrtőztetnem magam. Meg akartam vigasztalni, de nem tehettem, meg akartam ölelni, de nem volt szabad, meg akartam csókolni, de már nem volt rá lehetőségem.

-Mégis mi a fasz volt ez?-esett nekem Dean mikor már ketten voltunk.

-Az igazság.-válaszoltam epésen.

-Igazság?-csattan fel.-Igazságról papolsz, miközben hazudsz azoknak akiket szeretsz?-értetlenkedik.

-Hazudok?-fordulok felé.

-Igen.-kontrázik.-Hazudsz nekünk, hazudsz neki és hazudsz magadnak is!-kiabál.

-Vedd lejebb a hangod Dean! Egy szobával arrébb emberek vannak!-szűröm ki a fogaim között a szavakat.

-Akármi is történt köztetek Damien inkább hozd helyre, mintsem elküldd vagy megalázd mások előtt. Azzal, hogy így viselkedsz egyáltalán nem leplezel semmit!-fortyog tovább.-A vak is látja, hogy néztek egymásra!-teszi hozzá.

-Szerinted titkolni akarok bármit is?-esek neki.-Szerinted leplezni akarok bármit is? Szeretem őt! Másra sem vágyom csak arra, hogy az életem része legyen! Vigyázni akarok rá, meg akarom óvni mindentől éppen ezért kell elmennie.-dugom zsebre a kezem.

-Avass be!-húz ki egy széket az asztalnál és leül. Én vele szembe foglalok helyet és mesélni kezdek. Mindent elmondok az álmokról és arról is amit Rona mondott.

-Nem akarom, hogy meghaljon Dean!-magyarázom.-Inkább gyűlöljön, mintsem miattam kelljen meghalnia. Önző voltam mikor hagytam, hogy itt dolgozzon. Nem tudtam másra gondolni csak a vonzalomra amit iránta éreztem. Már akkor is tudtam, hogy nem szabad engednem, hogy megismerje ezt a világot, de önző módon csak magamra gondoltam.-halkul el a hangom.-Most nem leszek önző.-csóválom meg a fejem.

Dean egy ideig hallgat. Gondolkodik, ismerem már.

-Ha engem kérdezel azzal, hogy elküldöd nagy hibát követsz el. Ő tud már erről?-kérdezi, mire csak megrázom a fejem.-Erről beszélek.-biccent.-Hagynod kéne, hogy eldöntse mit akar. Ha itt akar maradni akkor hagyd, ne okozz neki felesleges fájdalmat.-ad tanácsot. Rona szerint is Lorára kéne bíznom a döntést, de félek a választól. Attól tartok, ha az ő szájából hallanám azt, hogy elmegy akkor végleg összetörnék.-Menjünk ki és tegyünk úgy mintha élveznénk ezt az egészet.-áll fel Dean.

-Miért talán nem élvezed?-kérdezek vissza.

-Élveztem én valaha is az efféle pucc-parádét?-nevet fel.

Na igen, Dean elég sok mindenben hasonlít rám. A közös bál-utálás is ilyen.

***

Kint a szalonban az emberek egy része táncolt, a többiek pedig-hozzánk hasonlóan-kis csoportokban beszélgettek és ittak. Én és Dean már a sokadik whiskeynknél tartottunk, mégis úgy néztünk ki, mintha most kezdtük volna. Ez azért van, mert a mi szervezetünk merőben  más, mint a szimpla embereké. Röviden; nem tudunk berúgni. Legalább is ezektől a piáktól nem. A mi családunk kastélyában-angliában-a pincék tele vannak olyan alkohollal amit mi csak nektárnak hívunk, amitől mi is képesek vagyunk lerészegedni.
Végig néztem a társaságon; mindenki visszafogott beszélgetést folytatott a partnereivel. Az arisztokráciára-ezek lennénk mi és mindenki más a teremben-nem jellemző a féktelen bulizás. Az etikettet szigorúan betartják. A férjezett nők ott csüngnek férjük oldalán, szigorúan tilos nekik más férfiakkal beszélgetni-a kivételt a férjük baráti társasága képzi-tilos hangosan nevetni, kizárólag csak mosolyoghatnak, tilos lerészegedniük, csak azt az alkoholt ihatják amit a férjük választ (ez általában bor vagy pezsgő). Sőt még arra is külön szabály van, hogy miként tartsák a kezüket miközben karolják a férjüket. A jobb kezüknek kell felül lenni, hogy dísz szemlére tegyék méreg drága jeggyűrűjüket. A férfiakat nem kötik ilyen erős szabályok, vagyis ez nézőpont kérdése.
Feleségnek csak arra méltó hölgyet választhatnak, szeretőjük lehet (ez a nőknek tilos), de csak is titokban, a nyilvánosság nem tudhat róla, első sorban mindig a családnak kell lenni, mert az a férfi aki nem szán időt a családjára sose lehet igazi férfi. Ezzel mondjuk egyet értek. Ahogy apámnak, úgy nekem is a családom lenne az első.

A pohár majdnem elrepedt a kezemben, amikor azt láttam amit soha nem akartam. Lora sétált be miközben az a bájgúnárt karolta. Az meg magabiztosan mosolygott mellette és köszöngetett minden ismerősének. A tánctér felé vezette Lorát, egyik kezét megfogta a másikat a derekára tette, amitől az állkapcsom megfeszült. Lora a vállára tette a kezét és táncolni kezdtek. Közben az a ficsur mosolygott és beszélt valamit, amitől Lora és mosolyogni kezdett.

-Ha ennyire zavar, miért nem mész oda?-hallottam meg Rona gúnyos hangját.

-Nem zavar!-vágtam rá.

-Remek!-gúnyolódik.-Akkor lazíts, még mielőtt eltöröd a poharat és a szilánkok megsebesítenek valakit.-súgta oda, majd puffogva odébb állt.

-Ha kell szerezd meg, ha nem akkor hagyd, hogy másé legyen!-hallottam meg a nővérem hangját a másik oldalról.

-Nem tudnátok leszállni rólam?-kérdeztem, de nem néztem rá.

-Drága öcsikém.-teszi kezét a vállamra.-Amikor megláttad őket együtt elkezdted csikorgatni a fogaidat. Ez lassan már hangosabb mint a zene, nem rád vagyok ezzel a kérésemmel tekintettel, hanem a vendégeidre akik mulatni jöttek nem egy tesztoszteron párbajra.-dörgöli az orrom alá.

-Ezeknek az elkényeztetett arisztokratáknak a mulatozás arról szól, hogy egymást hátba szúrják, pletykáljanak, szövetségeseket szerezzenek, felvágjanak a pénzükre és hatalmukra, valamint bírálják vendéglátójuk életszínvonalát.-néztem unottan Rosera.

-Bulizz!-vereget hátba.

-Elment tőle a kedvem.-húzom le a poharam tartalmát.-A szobámban leszek, gondoskodj róla kérlek, hogy két órán belűl mindenki eltűnjön.

-Főleg a germán?-vonja fel incselkedően a szemöldökét.

-Főleg.-biccentek majd elindulok és meg sem állok a szobámig.

***

Az ágyam melletti nagy abalakon néztem az utcát. A lámpák gyér fénye világította be az őszi utat. A melegítő alsóm zsebébe dugtam a kezem és úgy néztem a szemerkélő esőt. A szél fújta a leveleket és a fák már-már csupasz ágait. Ez a táj teljesen jól tükrözi a jelenlegi lelki állapotom.
Látni Lorát egy másik férfival iszonyú érzes volt. Legszivesebben oda mentem volna és a helyben eltörtem volna a kezét annak a bájgúnárnak.
Rosenak igaza van. Hagynom kell, hogy más tegye boldoggá. Holnap elmegy én pedig soha többé nem látom. Így lesz a legjobb mindkettőnknek.
Halk kopogád szakította félbe a gondolkodásom. Némán az ajtó felé sandítottam, aztán tekintetem vissza vándorolt az utcára.

-Gyere.-mondtam határozottan, bár nem voltam benne biztos, hogy ezt akarom. Nem kellett látnom ahhoz, hogy tudjam ki az.

-Jól van?-kérdezte halkan.

-Miért ne lennék?-fordultam felé. Az ágy lábánál állt, tőlem úgy két méterre. A fehér bársony köntöse volt rajta, alatta pedig biztos vagyok benne, hogy az ugyan olyan színű hálóinge. A combja közepétől lábai teljesen fedetlenek voltak, sötét haja a vállain pihent és bár a szobámban-mint általában mindig-félhomály uralkodott még így is láttam a szemei csillogását.

-Nem tudom.-válaszolt, de nem rám nézett hanem a padlót. Nyilván zavarban volt, bár nem értem miért. Milliószor látott már félmeztelenűl.-Rose mondta, hogy ott hagyta a bált..-kezdte. Csodás! Rose és az intézkedései.-Igazából csak elköszönni jöttem, reggel indul a gépem.-játszadozott köntöse ujjaival.

-Tőlem? Felesleges!-válaszoltam nyersen.-Ezt a feleslegesen elpazarolt időt szánhatnád arra, hogy több időt tölts a lovagoddal.-vetem oda.
Felemelte a fejét és rám nézett.

-Nem értem miről beszél.-pislog rám.

-Fredről, köszönj el tőle! Engem meg hagyj békén!-köpöm felé a szavakat.

-Miért vagy ilyen velem?-kérdezte, de nem hiszem, hogy erre a kérdésre létezik megfelelő válasz....

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hello mindenkinek aki az oldalamra téved! 😊
Remélem tetszik majd a sztori és sokat ⭐️ meg 📝!
Szívesen osztom meg veletek a legfiatalabb Drago vérű herceg és a tudatlan lányka nem mindennapi, mindennapjait!😄
Nektek jó olvasást, nekem pedig sok olvasót és követőt! Millió Puszi!💋